A munkásőröket zavarta az anarchia

Nehezen találták a helyüket a munkásőrök 1989-ben. A párt központi bizottsága 1989. május 8-án elengedte a kezüket, és lemondott az irányításukról. Más politikai támogatásra nem nagyon számíthattak, a tagság 81,1 százaléka MSZMP-s volt, 16,5 százalék KISZ-es. A Munklásőrség létszáma 60 ezer volt, az átlagéletkor 42,5 év.

A Magyar Televízió Hazai tükör című műsora megszólaltatott több, a Munkásőrség központi iskolájában tanuló parancsnokot, hogy akkor most mi is a feladatuk. A válaszokból az derült ki, hogy továbbra is nagy szükség van rájuk, sőt "a Munkásőrségnek van egy visszatartó ereje a megbolydolult, pezsgő politikai életben", nyilatkozta egy Lenin-szobor előtt a testület egyik tagja. A szervezet sok embert visszatart túlzottan elhamarkodott lépésektől, "az akkori Fidesz néhány lépésével például konkrétan nem tud egyetérteni".

Az ideológia oktatás még tarhatott, de azért érezhető már némi elbizonytalanodás abban a válaszban, hogy a Munkásőrség feladata a hatalom védelme, pontosítva, a néphatalomé, még pontosabban a fegyvereké.

Kiderült, hogy várják a kisgazdákat és a szociáldemokratákat is, ha vállalják a feladatot szabaddiejükben, bár azért az baj, hogy a programjukat nem ismerik.

A belső ellenség felsorolásában pedig hangsúlyosan megjelentek a bűnözők is, bár a szocializmus ellenségeivel szemben ha kell, a jövőben is hasznánák a fegyvereieket.

Nem különben remek rész a folytatásban az is, amikor kiderül, hogy a munkásőröknek tulajdonképpen nincs is fegyvere.

Ha kedve támadt munkásőröket nézni, akkor itt megteheti:

Vastagh Pál a Munkásőrség mellett

Egy csók a Munkásőrség zászlajára

A MALÉV-vezér, aki kétszer volt munkásőr

Ahol masina van, elvtársaim

További felvételek a Munkásőrségről az OSA Archivumban találhatók.