Vince, Artúr
5 °C
11 °C

A pekingi véres vasárnap

2009.06.04. 15:24
29 hozzászólás

Kínában még ma is ellenforradalmi lázadásnak tartják az 1989-es diákmozgalmat, aminek résztvevői a kelet-európai társaikhoz hasonlóan demokráciát és politikai változásokat követeltek. A kínai kommunista vezetés 20 éve küldött tankokat a Tienanmen téren tüntetők ellen.

Az 1989-es kínai diákmegmozdulásokat Hu Jao-pang egykori pártfőtitkár halálhíre indította el, de voltak előzményei. Hu Jao-pang éppen azért volt népszerű a kínai diákok körében, mert még pártfőtitkárként 1986 őszén hajlott arra, hogy tárgyaljanak a gazdasági reformok mellett már akkor is politikai változásokat sürgető egyetemistákkal. A kompromisszumra kész pártfőtitkárt emiatt le is váltották 1987 elején, a demonstrációk pedig nem kaptak erőre.

Úgy indult, mint Kelet-Európában

A Hu Jao-pangra emlékező spontán, pár ezres megemlékezések hamar átalakultak a rendszert és a pártvezetést kritizáló sok százezres tüntetéssorozattá. A demonstrációk központja két nappal később, április 17-én már a hatalmas pekingi Tienanmen tér lett, a diákokhoz pedig a következő hetekben csatlakoztak értelmiségiek, munkások és a Peking környékén élő parasztok is. A jelszavak hasonlóak voltak, mint a kelet-európai országokban: több demokráciát, sajtó- és gyülekezési szabadságot, a korrupció visszaszorítását követelték, továbbá politikai reformokat, és az ezek útjában álló vezetők távozását követelték. És éppen a hasonló követelések, illetve a magyar, lengyel, vagy éppen a szovjet változások, a kommunista pártok megroppanása ijesztette meg a kínai vezetést.

Gorbacsov el, függöny le

A tüntetések éppen a 30 év után Kínával barátkozni kezdő Szovjetunió elnökének, Mihail Gorbacsovnak a négynapos kínai látogatásán értek a csúcsra, kétmillió ember bénította meg teljesen Peking belvárosát, több ezres éhségsztrájk kezdődött, hogy a tüntetők találkozhassanak a politikai reformok szimbólumának számító szovjet vezetővel. A vendéglátók minden trükköt bevetettek, hogy ezt a találkozót elkerüljék, Gorbacsov autója azonban egyszer mégis elakadt a tüntetők között, a szovjet elnök kiszállt, és váltott pár szót a diákokkal. A szovjet elnök és pártfőtitkár látogatását több mint ezer újságíró tudósította, a hivatalos programokról hamar a tüntetésekre került át a hangsúly. Amint Gorbacsov távozott, a kínai pártvezetés teljes figyelme a tüntetőkre irányult. És ez nem jelentett semmi jót.

Teng és Li Peng, a két közellenség

A tüntetők körében a két leggyűlöltebb figura Teng Hsziao-ping és Li Peng lett. A Kínát 1978 óta vezető Teng jelentős gazdasági reformokat indított be, a politikai reformokat azonban csírájában elfojtotta. 1989 elejére papíron már csak a hadsereg vezetője volt, gyakorlatilag az ő kezében volt még az irányítás.

Amikor a tüntetőkkel szemben a katonaság bevetését sürgető Li Peng miniszterelnök mögé állt, lényegében megpecsételődött a tüntetések sorsa.

A sors különös fintora, hogy elődjéhez, a diákokkal által meggyászolt Hu Jao-panghoz hasonlóan az utódnak kinevezett, Csao Ce-Jang pártfőtitkár is azt képviselte, hogy tárgyalni kell a diákokkal, több javaslatukat pedig el kell fogadni. Ugyanúgy járt, mint az előd, alulmaradt a belső harcokban, leváltották és házi őrizetbe helyezték. Leváltása előtt még meglátogatta a tüntető diákokat, elnézést kért tőlük, hogy eddig nem álltak velük szóba, és könnyes szemmel kérte a diákokat, hogy menjenek haza. Pár órával később statáriumot hirdetett ki a keményvonalas Li Peng, betiltotta a tüntetéseket, és bejelentette, hogy katonákat rendelt Pekingbe. Történt mindez 1989. május 19-én, majd két nagyon furcsa hét következett.

A katonák a parancsra várnak

A hadsereg a külvárosban ragadt, mert a tüntetők szó szerint elállták útjukat. A demonstrációk a tiltások ellenére ugyanúgy folytatódtak mint korábban, a sátortábor egyre nőtt, a több ezres éhségsztrájk ülősztrájkká alakult. A tüntetők május 30-án felállították az amerikai Szabadság-szobor mását.

Az első rohamokat visszaverték a diákok

A pekingi Tienanmen teret megszállva tartó diákok június 3-án azt közölték, hogy megmozdulásukat június huszadikáig, a Kínai Országos Népi Gyülés Állandó Bizottsága ülésének kezdetéig folytatják. A diákok azt megjegyezték azt is, hogy a hatóságok "csak hordágyokon" távolíthatják el őket a térről.

Ekkor a hadsereg már körülvette a teret.

Június 2-án a késő éjjeli órákban és 3-án reggel a kínai hadsereg egységei sikertelen kísérletet tettek arra, hogy behatoljanak a Tienanmen térre és megtisztítsák azt a diákoktól. Az akcióban becslések szerint körülbelül tízezer katona vett részt. Az akciót azonban a diákok ezreinek és a hozzájuk csatlakozott lakosok tízezreinek határozott ellenállása kudarcba fullasztotta.

Szemtanúk szerint a katonák zöme vagy teljesen fegyvertelen, volt vagy csak rohamsisakokkal és rendőrbotokkal volt felszerelve. Figyelmeztető volt ugyanakkor, hogy a több mint hat hete tartó diákmozgalommal szemben a hadsereg egységei első ízben vetettek be könnygázgránátokat.

Már ekkor több tucatnyian megsérültek, amikor a katonák erővel át akarták törni a lakosság diákokat védő gyűrűjét, az emberek kövekkel, tégladarabokkal és palackokkal válaszoltak. A feldühödött katonák több fiatalt maguk közé rántottak és véresre vertek. A tömeg hasonlóan reagált.

Visszavonulás?

Hírügynökségek június 3-án délelőtt arról számoltak be, hogy a katonák visszavonultak.

A Reuters úgy vélte, hogy a téren lejátszódott legújabb események kérdésessé teszik a hadseregnek a vezetéshez való hűségét, mivel a népi hadsereg egységei - a nekik adott utasítások ellenére - erőszak alkalmazása nélkül kezdték meg visszavonulásukat. Az AP a hangulat jellemzésére egy katonát idéz, aki kijelentette: "ha kell, meghalok a hazámért, de nem a Csangan sugárúton".

A francia AFP szerint a Tienanmen tér környékén lakosok százezrei állták el az előrenyomuló katonák útját. Máshol a lakosok a katonaság előtt teherautókat borogattak fel és kövekből barikádokat építettek.

Újabb kisebb rohamok

Június 3-én délután az AP amerikai hírügynökség jelentette, hogy a Tienanmen tér nyugati bejáratánál rohamrendőrök százai gumibotokkal és könnygázgránátokkal támadták meg az útjukat álló tömeget. Ugyancsak az AP jelentette, hogy a katonaság zömének visszavonulása után egy ezer főnyi katonai egység újból kísérletet tett a tér megközelítésére. Összecsaptak az előttük összegyűlt tömeggel, majd rövid ideig tartó dulakodás után ők is a visszavonulás mellett döntöttek.

A mindent és mindekit elsöprő kíméletlen támadás

Az újabb katonai akció június 3-án sötétedés után kezdődött. A Reuters felfigyelt arra, hogy a korábbi akcióknál bevetett, de a tüntető lakossággal fraternizáló fiatal sorkatonák helyett ezúttal idősebb és képzettebb, állig felfegyverzett katonákat küldtek a hetek óta zajló megmozdulás leverésére, s a televízióban az este folyamán több alkalommal is beolvasták azt a pekingiekhez szóló felhívást, hogy testi épségük érdekében ne menjenek az utcára.

A Tienanmen téren és környékén azonban a kínai hadsereg alakulatainak első, sikertelen bevetésének hírére több százezren voltak az utcán, hogy szolidaritást vállaljanak a fenyegetett diákokkal. Felszedték az utcaköveket, hogy azzal harcoljanak az előrenyomuló katonaság ellen, a diákoknál vasrudakat, bambuszbotokat láttak.

A katonák akciója éjfél felé fajult véressé, akkor, amikor a tüntető diákok védelmezésére az utcára tódult tömegbe a 27. hadsereg előrenyomuló egységei gépfegyverrel belelőttek.

A lőfegyver használatára a Csangan sugárútnál, a Tinanmen tértől 4 kilométerre Nyugatra került sor, ott, ahol egy 40 teherautóból álló katonai járműoszlop áttörte a tömeg által emelt úttorlaszt. Eleinte a rendőrség gumibotokkal, állatok leölésére vágóhídon használt villamos pisztollyal, majd könnygázzal oszlatta a tömeget. Amikor ez nem járt eredménnyel, a katonák a tömegbe lőttek.

Ezt követően páncélozott csapatszállító harci járművekkel és harckocsikkal tiportatták szét a rögtönzött útakadályokat és benyomultak a térre.

A katonák előbb a levegőbe, majd a tüntetőkre lőttek. A pánikba esett fiatalok a Népi Hősök emlékműve köré menekültek. Az utolsó percig arra kérték a katonákat, hogy ne lőjenek, de a felhívásnak nem volt foganatja. A békítő felhívások ellenére a tüntetők közül is néhányan benzinespalackokat dobáltak a rájuk támadó katonákra.

A katonák fegyvert használtak és semmiféle kíméletet nem tanúsítottak.

Hátulról lőttek le diákokat

Egy vezető kínai tudós véres tömegmészárlásnak nevezte a katonák bevonulását. Jang Hszien-ji akadémikus a Reutersnek elmondta, hogy a diákok kezüket feltartva próbálták meg feltartóztatni a katonai egységeket. Ekkor gépfegyver-sorozatok dördültek. A menekülő diákokra számos lövést adtak le hátulról. A lengyel tévé tudósítója helyszíni jelentésében szintén megerősítette, hogy a katonák hátulról lőttek a menekülőkre. Jerzy Bayer elmondta, hogy szemtanúja volt, amint közvetlen közelről agyonlőttek egy diákot, aki sértegette a katonákat. Nyugati hírügynökségek helyszíni beszámolóikban arról tudósítanak, hogy a katonák nem kímélték sem a nőket, sem a gyermekeket. A tömeg sokakat agyontaposott, számos embert katonai szállítójárművek gázoltak halálra.

A hadsereg egységei végül hajnali 3 órára szétoszlatták a Tienanmen teret elfoglaló tömeget, amely a környező mellékutcákra szorult.

Az akciónak négy pekingi kórház hajnalban kiadott, nem végleges adatai szerint több mint félszáz halálos és többszáz sebesült áldozata van a diákok és a lakosság körében.

A Reuters értesülései szerint a katonák belelőttek a tömegbe a város nyugati peremén fekvő vasmű munkásaiba is. Vasárnap hajnalban, a Tienanmen téri akció után a város több helyén hallatszott fegyverropogás, még a Tiltott Város falai mögül is.

A tüntetők által felállított Szabadság-szobrot a vérengzés végén egy harckocsi ledöntötte.

A katonai hadműveletet vasárnap reggel fél hatkor befejezettnek minősítették, a mészárlás azonban ezt követően is folytatódott. A tiltakozás folytatására gyülekező tömegre habozás nélkül nyitott tüzet a katonaság. A kínai hadsereg egységei délelőtt géppuskákkal ismét tüzet nyitottak a Tienanmen tér közelében, a Csangan sugárúton összegyűlt lakosokra. Az újabb sortűznek legkevesebb tíz halálos áldozata van. A kórházak megteltek sebesültekkel.

A Tienanmen téren hangszórókon keresztül folyamatosan figyelmeztették a lakosságot, hogy tilos megközelíteni a kordont, a katonák előzetes figyelmeztetés nélkül tüzet nyitnak. Külföldi tudósítók szeme láttára agyonlőttek egy hétéves kislányt.

A hadsereg szereti a diákokat

A kínai tévében elhangzott hivatalos jelentések ugyanakkor "merő rémhírekként" visszautasítják a tömegmészárlásról szóló beszámolókat.

A rádióban ismertették a Csiefangcsün Pao, a hadsereg lapja vezércikkét, amely egyebek között rámutat: a kínai hadsereg egységei Pekingben hősies harcot vívtak a szocialista rendszert megdönteni szándékozó, a kommunista párt vezető szerepének felszámolására törekvő, törvénytelen ellenzéki szervezetek által vezetett nagyon kis számú ellenforradalmár lázadó ellen. Az akcióban katonák ezrei vettek részt, akik óriási győzelmet arattak, megmentették a szocializmust, a kommunista párt vezető szerepét, a néphatalmat és a népi demokratikus diktatúrát. A vezércikk történelmi jelentőségűnek nevezi a kínai hadsereg egységeinek a fővárosban végrehajtott akcióját, és arról biztosítja a pekingi diákokat és lakosságot, hogy változatlanul feléjük árad a hadsereg katonáinak szeretete. Egyidejűleg biztosítja a katonákat, hogy a rendkívüli állapot érvényesítését célzó tevékenységük élvezi a nép, a munkások, a parasztok és az értelmiségiek osztatlan támogatását.

A katonai akció június 6-7-én is tartott még, sőt kínai katonák kínai katonákat is lőttek. Az először Pekingbe vezényelt 38. hadsereg katonái ugyanis megtagadták a tűzparancsot a civilek ellen, ezért összetűzésbe kerültek a vérengzést elvégző 27. hadsereggel.

Június 19-én hozták meg az elsô tizenegy halálos ítéletet, napokon belül végre is hajtották azokat. Főleg munkásokat végeztek ki, hiszen attól lehetett tartani, hogy a diákokkal szimpatizáló munkások már valóban megdönhetik a rendszert. Arra is figyeltek, hogy három kivégzést Sanghajban hajtsanak végre, üzenve a vidéknek is.

Csak az NDK nem volt szolidáris

A mészárlás után tüntetéseket tartottak világszerte, még az NDK-ban is, ahol viszont elvitték a tüntetőket. Magyarország és még a Grósz-féle MSZMP is elítélte a hadsereg brutális akcióját.

Nem tudni, hány haltak meg

Az áldozatok számát több ezerre becsülik, de a mai napig nem tudni, hogy összesen hányan vesztették életüket a mészárlásban és az utána következő megtorlásban. Hillary Clinton amerikai külügyminiszer hiába sürgette a 20. évfordulón a halálos áldozatok, eltüntek, letartóztatottak listájának nyilvánosságra hozatalát, merev elutasításba ütközött. Kína mélységes nemtetszésének adott hangot, a kínai külügyi szóvivő szerint az Egyesült Államok "nem ismeri a tényeket, alaptalan vádakkal" illeti a pekingi kormányt, és az amerikai külügyminiszter nyilatkozatával "durván beavatkozott Kína belügyeibe". 

Peking a mai napig "ellenforradalmi lázadásnak" tartja a 89-es diákmozgalmat, és annak felemlegetése még most is következményekkel járhat. A közelmúltban vitték el állambiztonságiak Vu Kao-hszing volt oktatót, nem sokkal azután, hogy nyilvánosságra hozták az általa is aláírt, a kínai államfőnek címzett levelet, amelyben a politikai másként gondolkodókat sújtó gazdasági megkülönböztetés ellen tiltakoztak. A levél szerint az egykori politikai foglyok ma sem találnak biztos állást maguknak, nem vehetnek igénybe orvosi ellátást és nyugdíjat.

A 20. évfordulón szigorú biztonsági intézkedéseket léptettek életbe Kínában és korlátozták az internethasználatot, blokkolva a visszaemlékezést.

Ennél fontosabb a karrier

Az évfordulóra írt elemzésében a New York Times egy kínai diákot idézve azt írta: ha valaki most mozgósítana a kínai egyetemeken egy demokráciát követelő tüntetésre, "az emberek azt gondolnák, hogy elment az esze".

A mai diákok általában olyan régmúlt történelmi pillanatnak tekintik 1989-et, amely túl végletes és megrázó ahhoz, hogy megismétlődhessen. Tudják, hogy a kormányzat elvárja tőlük: foglalkozzanak a könyvekkel, és ne menjenek az utcára. Hszia Je-liang, az egyetem egyik tanára megjegyezte, hogy noha sok diák elvben híve a demokráciának, nem akarja kockáztatni érte a jövőjét: nagyon nagy részük egyáltalán nem érdeklődik a politika iránt, csak a saját karrierjével törődik.

Dogmatikus kommunizmus helyett Gazdagodjatok!

Ma a kommunista hatalmat bíráló diákok közül is sokan büszkék az ország gyors fejlődésére és gazdasági sikereire, amelyek alapján a kormányzat a nemzeti büszkeségre is apellál (például az olimpia megrendezésével). A fiatalok azt is tudják, hogy a kemény versenyben csak akkor állhatnak helyt, ha magas szintű tudással vértezik fel magukat. Kína az utóbbi két évtizedben évi 8-10 százalékkal növelte GDP-jét. Ez sok szektorban látványosan megmutatkozik, de különösen a városokban és természetesen az egyetemeken - az 1989-es demokrácia-mozgalom fő színhelyein - érezhető.

A lap arra emlékeztet: nem véletlen, hogy ugyanaz a Teng Hsziao-ping, aki 1989-ben meghozta a döntést a demokrácia-mozgalom letöréséről, azaz az egypártrendszer megőrzéséről, Tienanmen után nem a dogmatikus kommunizmushoz tért vissza, hanem kiadta a Gazdagodjatok! jelszót.

A visszaemlékezés alapját az MTI 1989 júniusi híreit adták. Itt böngészhet a távirati iroda rendszerváltásos archívumában.