Gázfolyamot robbantott be két személyvonat az Uralban

2009.06.06. 00:42

A blogról

Ez a blog egy napi válogatás arról, hogy mi történt 1989-ben. Beszámolunk a legérdekesebb hírekről, interjúkról, bemutatjuk a szereplőket, és megtudhatja azt is, mit hallgattunk, olvastunk, néztünk a moziban húsz éve, és milyen telefonok érkeztek a frissen induló TV2-höz és a Szabad Európa Rádióhoz. Ráadásul elolvashatja azokat a napi információs jelentéseket, amiket az MSZMP korabeli vezetői is megkaptak.

Partnereink

Videók

Legalább 575-en, más források szerint 780-an vesztették életüket a Szovjetunió történetének legsúlyosabb vasúti katasztrófájában 1989. június 4-én. A balesetet az okozta, hogy egy csővezeték ügyeletesei lusták voltak utánanézni, miért csökkent hirtelen a nyomás, és folyékony probán-bután gázzal árasztottak el egy uráli völgyet, amit két egymás mellett elhúzó vonat berobbantott.

Két személyvonat haladt el egymás mellett 1989. június 4-én éjjel kettőkor az urali Ufa és Asa városok között. Mindkettőn sok gyerek volt, az egyik a Fekete-tenger partján lévő Adler városba vitt, a másik onnan hozott nyaralókat Novoszibirszkbe. A két vonaton összesen 1300 utas volt. Az útjukat egy, a hirosimai atombombához mérhető erejű robbanás szakította meg.

A sírnektől pár száz méterre húzódik az összesen 1860 kilométer hosszú Nyugat-Szibéria-Ural csővezeték, ami vegyipari kombinátoknak szállít nyersanyagot. A csővezetéket ellenőrző ügyeletesek június 3-án este nyolckor felfigyeltek arra, hogy csökken a nyomás. Alaposabb vizsgálat helyett a könnyebb megoldást választották, nagyobb teljesítményre kapcsolták a szivattyúkat. Ezzel pedig még nagyobb erővel pumpálták egy repedésen keresztül a folyékony propán-bután gázt az Ufa és az Asa városok közti urali völgybe. Egy órával később több értesítést is kaptak, hogy erős gázszag van a környéken. A völgytől nyolc kilométerre lakók is telefonáltak az átható bűz miatt.

Pár óra alatt a levegőnél nehezebb gáz megállt a völgyben és a roppant gyúlékony és robbanékony anyag körülvette a közeli síneket is. A katasztrófa akkor következett be, amikor éjjel kettőkor a két személyvonat elhúzott egymás mellett, és vélhetően egy szikra berobbantotta a gázt.

Az MTI idézte Mihail Moiszejev hadseregtábornok szovjet vezérkari főnököt, aki szerint a gázrobbanás hatóereje megközelítette a 10 kilótonna TNT-t: a környező erdők fáit négy kilométeres körzetben döntötte le a hatalmas légnyomás, 13 kilométerrel arrébb is betörte a házak ablakait. A robbanás ereje a személyvonatok mindkét mozdonyát, és 38 vagonját egyszerűen lesöpörte a sínekről és lángba borította.

Az Izvesztyija ufai tudósítása szerint a másfél-két kilométeres fronton tomboló lángokat csak akkor sikerült eloltani a vasút mentén, amikor már elégett a felhalmozódott gáz, s a fáklyként égő vezeték is kialudt. A TASZSZ szemtanúkat megszólaltatva arról tudósított, hogy több robbanás is volt, s az égő vagonokból csak kevesen tudtak elmenekülni - az utasok többsége aludt -, sokan a közeli mocsárban kerestek menedéket a lángok elől.

Egy filmriportban megdöbbentő képeket mutattak megégett kisgyerekekről és a megmentésükért minden erőfeszítést megtevő orvosokról. Egy orvos később arról számolt be, hogy a tragédia hatására egy pillanatról a másikra megőszült.

A halottak száma óráról órára nőtt, több száz embert hiába kerestek. A környező hegyekben és erdőkben kutató katonai egységek napokkal később is több súlyos sebesültre és halottra bukkantak.

Mihail Gorbacsov szovjet elnök országos gyászt rendelt el, elhalasztották a két nappal későbbre tervezett moszkvai Pink Floyd-koncertet is. A helyszínen Gorbacsov megrendülten azt mondta: nem lehet szó nélkül hagyni, hogy egymás után ismétlődnek meg az olyan esetek, amelyek emberek életét követelik, s mindegyikben szerepet játszott a felelőtlenség, a szervezetlenség. Az áldozatok iránti mély együttérzés mellett a hanyagság miatti felháborodás látszott Gorbacsov arcán, amikor emlékeztetett a Népi Küldöttek Kongresszusán elmondott beszámolójára. Ebben - idézte fel az elhangzottakat - arról beszélt, hogy a gazdaságban, s az élet minden területén rendet, fegyelmet kell teremteni, mert ezek hiánya magát az átalakítási politikát futtathatja zátonyra.

Azok közül, akik egyáltalán túlélték a katasztrófát, senki nem úszta meg épségben: vagy égési sérülést szenvedtek, vagy a levegőbe röpülő vonatban törték össze magukat. Többen füstmérgezést szenvedtek a szerelvényekben égő műanyagtól, és szinte mindenki gázmérgezést kapott.

A mai napig nem tisztázott, hányan vesztették az életüket. A hivatalos jelentések szerint 575-en, a helyszínen lévő emlékművön ugyanakkor 675 név szerepel, nem hivatalos beszámolókban pedig 780 halottat említenek.

MTI-híreket 1989-ből itt böngészhet.