Hortenzia, Gergő
-1 °C
8 °C

Tagad a besúgólista több szereplője

2009.06.12. 13:01 Módosítva: 2009-06-12 16:07:24
301 hozzászólás

Bárándy György ügyvéd, Kurucz János utazási iroda tulajdonos (korábbi SZDSZ-es sajótreferens) és Droppa György környezetvédő, Duna kör ügyvivő is tagadja, hogy együttműködött volna Nagy Imre 1989-es újratemetésére szervezett állambiztonsági akcióban. Az 56-os Intézet csütörtökön hozott nyilvánosságra egy listát azokról, akiket az állambiztonság feladattal bízott meg a volt miniszterelnök és társai 20 évvel ezelőtti újratemetése előtt vagy alatt.

Többen is megszólaltak azok közül, akik az 56-os Intézet csütörtökön nyilvánosságra hozott listája szerint részt vettek a Nagy Imre és társai újratemetésére szervezett állambiztonsági akcióban. 181 hálózati személyből 110-et azonosított be név szerint az intézet a Belügyminisztérium III. főcsoportfőnökségének az esemény előkészületeiről, lefolyásáról és utóéletéről készített akciótervei és jelentései alapján. (A lista a Nagy Imre újratemetésének 20. évfordulójára indított honlapon található, ám a nagy érdeklődés miatt alig-alig érhető el, a rendszer összeomlott. Bővebben arról, hogy szervezte be az állambiztonság a rendezők vezetőjét, politikusokat, de még a Szabad Európa Rádió tudósítóját is, >>>itt olvashat.)

A hálózati személyek között felsoroltak közül hárman tagadják, hogy együttműködtek volna az állambiztonsági szolgálattal.

Kurucz János

Kurucz Jánost az 56-os intézet kutatása szerint az MTI újságírójaként szervezték be, 1977-ben, 27 évesen, hazafias alapon NSZK kémelhárítás vonalra. A BM III/II-2-a alosztálya foglalkoztatta, 1984-ben átkerült a III/III-4-a, majd b. alosztályra. (Az első a radikális ellenzékiekkel szembeni elhárítással, a második a szektásnak tekintett párttagok, trockisták és álbaloldaliak megfigyelésével és ellenőrzésével foglalkozott.)

A rendszerváltáskor szabadúszó újságíró és az SZDSZ sajtóreferense volt. 1989. június 16-a operatví előkészítése során feladatul kapta, hogy kísérje figyelemmel az SZDSZ Ügyvívői Testületének egyeztető megbeszéléseit az újratemetéssel kapcsolatban. A ravatalozás helyszínének kiválasztásakor a temető mellett kellett állást foglalnia, más helyszínek felveteésekor a kevésbé frekventált mellett. Ezen kívül figyelnie kellett a külföldi tudósítóstábok tevékenységét, és kifürkészni a terveiket.

Az 56-os Intézet szerint az állambiztonsági szervek augusztus 20-a és október 23-a előtt is számított rá.

Kurucz János ma a következőket írta:

Index olvasók!

Kurucz János vagyok, akit a cikkben szerepeltetnek. Nem fogok feleslegesen pereskedni. Ma reggel borotválkozás közben belenéztem a tükörbe és nem fordítottam el a fejem. Teljesen tiszta a lelkiismeretem. A temetésen szervezőként vettem részt óriási lelkesedéssel, nagy boldogsággal. Életem egyik nagyon szép és magasztos napja volt. Senki semmilyen formában nem bízott meg engem besúgással! Ez egy nagy marhaság, vagy provokáció.
Nem viaskodok hiábavalóan az igazamért. Az emberek a cikk információt fogják a valóságnak gondolni.
Besároztak, de élni fogom életemet azzal a büszkeséggel, hogy tisztességesen élek és éltem mindig is. Becsületesen, szépen éltem meg 1989-et. Ezt tőlem senki nem veheti el. Soha nem voltam áruló.
Tudom, hogy egy kis töredelmes bevallással nagyobb rokonszenvet lehetne kelteni. De nincs ez ügyben mit bevallanom. 1990 tavasza óta nem politizálok, és senkinek a fenekébe nem bújtam, csak szorgalmasan dolgozom. Rendes ember vagyok.
De most védtelen.

k.j.

Kurucz Jánossal beszéltünk is péntek délután. Mint elmondta: 1977-ben valóban aláírt a kémelhárításnak. Arra hivatkoztak, hogy sok külföldi barátja van, a felesége is francia, beszél nyelveket, ezért számítani lehet arra, hogy megpróbálják majd beszervezni küldföldi szolgálatok. Ha erre kísérletet tesznek, azt jelentse.

Papírjai szerint 1984-ben átkerült a III/III-hoz, a belső elhárításhoz. Kurucz szerint kóstolgatták őt, voltak találkozások, de nem súgott be senkit, nem ártott senkinek. "Semmi olyan nem tettem, amit szégyelni kellene " - mondta. A Nagy Imre temetésen valóban ott volt, külföldi újságíróknak fordította a beszédeket, de nem kapott és nem is teljesített semmiféle állambiztonsági feladatot, de miért is tettem volna, amikor már tudni lehetett, hogy annak a rendszernek vége - állítja.

Kurucz szerint jobb lett volna, ha a 90-es évek elején minden irat nyilvánosságra kerül, tisztább helyzetet teremtett volna, és az akkori viszonyok között érthetőbb is lett volna az érintettek helyzete.

dr. Bárándy György

Az 56-os Intézet kutatása szerint az 1919-ben született ügyvéd Bokor Péter néven évtizedeikig titkos megbízott volt. Az ÁB Operatív Nyilvántartó Osztály 1988. július 13-i értesítéséből azonosították be Bárándy Bokorként.

1960 augusztusában "Bokor Péter" beszámolót készített múltbeli ügynöki tevékenységéről a belügyi szerveknek. Ebben leírta, hogy 1949 tavaszán Sármány József őrnagy szervezte be a katonapolitikai osztályhoz (Katpol), azzal kecsegtetve, hogy munkáját Ausztriában kellene végeznie. 1949 áprilisában "dobták át" a határon. Ausztriában Salzburgba ment, ahol feladatának megfelelően az ismerőseiről, és a köztük lévő CIC-ügynökökről végzett felderítést. Munkájáért pénzt kapott, azonban a küldemények 1949 nyarára elakadtak, ezért rövid időre visszatért Magyarországra, majd újra átdobták a határon. Közben a Katpol vezetőjét letartóztatták, 1949 őszén kivégezték, a szervezetét pedig a következő év elején beolvasztották az ÁVH-ba. Az ügynök tartótisztje, Sármány József is belekeveredett a tisztogatásba és letartóztatták. "Bokor Péter" pedig visszatért. Feltehetően ezután dekonspirálódott. 1951-53 között internálták Kistarcsára.

1959 júliusától dolgozott a II/5-e. alosztálynak. (A II/5. osztály foglakozott 1957-62 között a belső elhárítással.) "Bokor Péter" ekkor a 48. sz ügyvédi munkaközösség tagja volt, és főként a budapesti ügyvédi munkaközösségekben dolgozó ügyvédekről, politikai megnyilvánulásaikról írt jelentéseket. Feladata az igazságügyi vonalon tevékenykedő ellenséges személyek felderítése volt. A jelenleg olvasható munkadosszié keletkezése idején sűrűn ír jelentéseket, és ebben minden általa fontosnak vélt eseményt megemlített. Gyakran számolt be munkaközösségen belüli kollégáinak és más ügyvéd ismerőseinek rendszerellenes kijelentéseiről, politikai vicceiről. (Többek között dr. Gáspár Miklós, dr. Csák Zoltán, dr. Görgényi Dezső. Dr. Puskás Károly megnyilvánulásairól.)
"Bokor Péter" 1960 augusztusában munkahelyet váltott és rögtön jelentést írt új főnökéről, Pray Ferenc könyvelőről, aki szerinte ügynök, csak az kérdés, hogy külföldnek dolgozik-e, illetve a hazaiaknak. Jelentett még az 1942-44-es antifasiszta ellenállási mozgalomban részt vett, Platthy Pál vezette csoportról, akiket személyesen is ismert, és az 1956-os forradalom alatt, az újjáalakult Kisgazdapárt VI. kerületi szervezetében történtekről.

Munkadossziéja végén Vásárhelyi György értékelte "Bokor Péter" tevékenységét. Ebben az alábbiak is olvashatóak: "Az ügynök múltjában több tisztázatlan probléma volt, konkrét ügyben 1962-ig nem foglalkoztattuk. Hangulatjelentései többé-kevésbé értékesek voltak, az általunk meghatározott személyeket minden esetben felkereste. Jelentéseit ellenőriztük, ennek alapján megállapítást nyert, hogy az ügynök nem dezinformált bennünket. (…) 1962 elején, a volt II/2. osztály ideiglenesen átvette tőlünk az ügynököt és konkrét feladattal bízta meg. Az osztály által megszabott feladatát kb. egy év alatt hajtja végre. Figyelembe véve "Bokor Péter" külföldi kapcsolatait, célszerűbb, ha a III/II-1-c. alosztály foglakoztatja. Ezt az illetékes vonaltartó alosztállyal megbeszéltük.
Mivel a III/II-1-c alosztály az ügynök részére új "M" dossziét nyitott, és véglegesen átadjuk "Bokor Péter"-t, a 10-63268. sz. "M" dossziét lezárjuk és irattárba helyezzük.

1968-ban a III/II-3. osztály, 1988 júliusában a BM III/II-3-b. alosztály foglalkoztatta. (A III/II-3. osztály feladata - az USA, NSZK, Ausztria kivételével - a többi európai NATO-ország és semleges államok hírszerzésével szembeni elhárítás volt.)

Nagy Imre és társai újratemetésének operatív előkészítésével kapcsolatban, "Bokor Péter" azt a feladatot kapta, hogy az állambiztonsági szervek által meghatározott koncepciót sugallja ismerőseinek, a francia nagykövetnek és a katonai attasénak.
1989. október 23-a operatív biztosításának előkészítésekor megbízták, hogy az állambiztonsági szervek operatív érdekeinek megfelelő lépéseket tegyen a francia nagykövetség, és ezen belül a francia hírszerző rezidentúra felé.

Bárándy György ügyvéd a Független Hírügynökségnek pénteken azt mondta, hogy ez egy 60 évvel ezelőtt kezdődött történet: "az állambiztonságiak elbeszélgettek velem, és rá akartak venni erre-arra. Fél év múlva Kistarcsára internáltak, két évet töltöttem itt, majd miután Nagy Imre feloszlatta a tábort, három évig krumplit zsákoltam a csarnokban. 1956-ban jegyeztek vissza az ügyvédi kamarába. Később, többi közt francia, német, belga és holland embereknek voltam a jogtanácsosa, őket különböző eljárásokban kellett képviselnem."

Bárándy György hozzátette, hogy "nem sugalltam semmit, mit tudtam volna sugallni én egy katonai attasénak? Az újratemetés napján egy hajón ünnepeltem a születésnapomat unokatestvéremmel, aki szintén 1919-ben született, és három hónap korkülönbség van köztünk."

Az ügyvéd azt állítja, nem működött együtt az állambiztonsággal, de azt nem tagadja, hogy néha megkeresték "ezzel vagy azzal". Egy példát is említett: "a francia nagykövet megkért, hogy kérdezzem meg, mi van az egyházügyi hivatalban, mit csinálnak ott. Átmentem hozzájuk, és megkérdeztem, hogy mi van náluk, és elmondtam, hogy a francia nagykövet érdeklődik. A kérdésre adott válasszal visszatértem a francia nagykövethez."

Droppa György

Az 56-os intézet kutatása szerint a Duna Kör egyik alapítóját 1988. október 25-én szervezeték be a szektásnak tekintett párttagok, torckisták és álbaloldaliak megfigyelésével és ellenőrzésével foglalkozó III/III-4- alosztályhoz . A 6-os kartonja alapján hazafias alapon szervezeték be kulturális vonalra, fedőneve Gusztáv György volt. Titkos megbízott minősítést kapott.

1989. június 16-án az SZDSZ tagjaként vett részt a Hősök terén rendezett ravatalozási szertartáson. 1989. október 23-a operatív előkészítésekor azt a feladatot kapta, hogy deírtse ki az SZDSZ VI. kerületi csoportjának terveit.

Droppa ma a következő levelet írta:

Droppa György vagyok, az egyik megvádolt. Nehéz megszólalni, mikor az ember egy ilyen listán olvassa a nevét. Kérem vádlóim, hogy mutassanak bizonyítékaikat. Adják elő, amit jelentettem, mutassák be a beszervezési okiratokat, aláírásom, pénzfelvételt, vagy számoljanak be egy esetről, mikor a titkosszolgálatok, vagy bármilyen más szerv könnyítette az életem.

Nagy Imre és mártírtársai temetésén részt vettem. A temetésen való részvételre másokat is buzdítottam. Ott álltunk, nemzeti színű karszalagban, mint a temetés rendezői. A karszalagot ma is őrzöm. Az esemény békés lebonyolításán őrködtünk. Ahol amúgy rendbontás nem volt.

Abban az időben két vendéglátóhelyet üzemeltettem. Az egyik a Fondue Bár volt, a Keleti Károly utcában, míg a másik a Katlan Klub, a Szemlőhegyi barlangnál. Mindkét hely találkozóhelyévé vált a demokratikus ellenzéknek. A Katlanban, ahol egy üzemen kívüli mozi is volt, gyűléseket is tartottunk. Ennek érdekében béreltem ki a helyiségeket. Ebből sok kellemetlenségem származott. Hol az üzemeltetéshez nélkülözhetetlen víz, gáz vagy áram szolgáltatását zárták el, de az is gyakran előfordult, hogy a hangfalak, vagy az erősítő kábeleit vágták el. Eleinte hetente, később naponta razziát tartott a rendőrség az általam vezetett vendéglátóhelyeken. Közel egy tucat feljelentést is kaptam, és minden létező hatóság és kvázi hatóság vizsgálatot folytatott ezekben az üzletekben. Többek között az APEH, a Népi Ellenőrzés és a KNEB, kerületi tanács, a KÖJÁL, a Tiszti Orvosi Hivatal, de még a kéményseprők is. Céljuk nyilvánvalóan a zaklatás volt, a direktben nem támadunk, de ellehetetlenítünk taktikája. Az illetékeseknek nem tetszett, ami ott folyt. Nyilvánvalóan tudták, hogy nálam hogy nálam szamizdat irodalom is kapható. Ezért aláírásgyűjtést is szerveztek, a környéken élő lakosokból, mindkét helyszínen, azt bizonyítva, hogy zavarjuk az ott élők nyugalmát.

A vendéglátóhelyek természetesen nyilvánosak voltak. Oda bárki, bejöhetett, így a titkosszolgálatok emberei is. Be is jöttek. Mindkét üzletbe, és többször is, mindig nyitás előtt. Bemutatkoztak, de nevükre nem emlékezek. Amúgy sem biztos, hogy a valódi nevüket mondták. Beszélgetést kezdeményeztek. Ténylegesen arról, hogy lesz e itt forradalom, lesznek e erőszakos cselekmények. Válaszom az volt, hogy ha rajtam múlik; NEM. Konkrétan felajánlották segítségüket, melyet én: SOHA, EGYETLEN EGY ALKALOMMAL SEM VETTEM IGÉNYBE. Válaszom az volt; majd valahogy boldogulok.

Boldogultam is. A hatóságok mind elálltak az ellenem folytatott ügyektől a rendszerváltással. Nem volt könnyű, de egy idő után hozzá tartozott az akkori mindennapos tevékenységemhez. Egy reggelre, -VÉLETLENÜL – a Katlan Klub ki is gyulladt. Nem tudott kiégni, mert a Szemlőhegyi Barlang előtere hermetikus zárást adott, és oxigén híján csak parázslott minden, és irdatlan füst volt. A tüzet magunk oltottuk el. Az első tűzoltó, aki kijött gyújtogatásról beszélt, a következő csapat csak délután érkezett. Vezetőjük, egy rövid pillantás után megállapította, hogy kábeltűz volt.

Ilyen volt az én rendszerváltásom, Nagy Imre és mártírtársai temetése.

Most megsértették személyiségi jogaim, önérzetem. Nem vagyok jogász, ezért nem tudom, hogy hol tudok elégtételt kapni. Egyet tudok; hogy ezt nem fogom annyiban hagyni. Bírósághoz fordulok.

Droppa ügyében az 56-os Intézet a következőket jelentette meg napokkal a lista közreadása után: "Az újratemetéssel összefüggésben az Intézet semminemű bizonyítékot nem talált arra nézve, hogy az állambiztonsági szerv ténylegesen fel is kereste Droppa Györgyöt és ő jelentést adott volna a parancsuralmi rendszer operatív bizottsága számára."

Az 56-os intézet

A kutatást végző és közreadó intézet (teljes nevén Az 1956-os magyar forradalom történetének dokmentációs és kutatóintézete közalapítvány) főigazgatója, Rainer M. János lapunknak elmondta: nyitottak arra, hogy megismerjék az érintettek történetét az eseményekről, ha kiderül, hogy valami nem úgy történt, ahogyan leírták, akár korrigálják is, ám a munkatársai a levéltárban megtalálható iratok alapján, történettudományi eszközökkel állították össze a listát, a hivatkozások megtalálhatók minden hálózati személy életrajzánál.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?