A pártok lezsírozták, hogy a múlt ne legyen megismerhető

Az Országgyűlés hétfő délután szocialista és MDF-es képviselők szavazataival úgy döntött, hogy nem veszi napirendre az eltitkolt pártállami múlt megismerhetőségéről szóló SZDSZ-es javaslatot.

A leszavazott javaslat értelmében az 1990. május 2-a előtt keletkezett köziratok levéltárba kerülnének. Néhány indokolt kivételtől eltekintve megismerhető lenne a pártállam idején közfeladatot ellátó személyek tevékenysége is.

Ungváry Krisztián történész, a múlt megismeréséhez szükséges kormányzati és jogalkotási feladatokat megfogalmazó Kenedi bizottság tagja az Indexnek rendkívül lesújtónak nevezte, hogy a parlament nem foglalkozik érdemben a beadvánnyal.

„Az egyszerű választópolgár ebből a színjátékból arra következtethet, hogy a törvényhozásban a pártok lezsírozták, hogy ne történjen semmi – fogalmazott Ungváry. – Az nem csoda, hogy a szocialisták többsége nem szavazta meg a javaslat napirendre tűzését, de hogy az MDF-frakció egy része sem, az már elég meglepő."

Ungváry szerint mindez azt a gyanút erősíti, hogy a kulisszák mögött politikai megegyezés alakult ki arra nézve, hogy ne derülhessen ki a valós múlt.

„Az az egész ügy túlmutat a pártállami iratokon: a politikai elit hitelessége kérdőjeleződik meg. Nem lehet csodálkozni, hogy jobboldalon azt mondják, nem hiteles a kormánypárt politikája. Nem értem az okát, hogy miért így döntöttek. Ez egy nagyon szűklátókörű, a magyar demokrácia jövőjét megkérdőjelező döntés volt, és nagyon rossz üzenetet közvetít a parlamenti elitről. A következményeit pedig érzékeljük a belpolitikában."

Ha a törvényjavaslatból jogszabály lett volna, az nagyban elősegítette volna az információs kárpótláshoz és a múlt megismeréséhez fűződő társadalmi érdekek érvényesülését. Ugyanakkor annak a jelenlegi, meglehetősen abszurd bírósági gyakorlatnak is véget vetett volna, mely szerint a nyilvánosság előtt ügynökmúlttal vádolt személyek szinte bizonyosan megnyerik a közlés nyomán indított polgári pereket.

A hatályos jogszabályokat ugyanis Ungváry szerint szándékosan alakították ki úgy, hogy ma Magyarországon gyakorlatilag senkit se lehessen ügynöknek nevezni. A történész úgy látja, a jogalkotó teljesíthetetlen kritériumokat vezetett be: "a mostani törvény olyan feltételeket támaszt az ügynökstátus bizonyítására, amelyeknek még az ügynököknek sem kellett megfelelniük".