Gyurcsány fejében már nincs megváltó név

Egy héttel Gyurcsány Ferenc lemondás után, és eggyel a szocialisták miniszterelnök-jelölő kongresszusa előtt nehéz bármi biztosat mondani arról, hogy mihez is kezdenek a szocialisták. Arról nincsenek hírek, hogy a kongresszust ne tartanák meg, az viszont nem biztos, hogy miniszterelnök is lesz. De ha mégis, akkor nincs mély merítés, két ember jöhet számításba: a most az SZDSZ által elkaszált Takács János és a szabad demokraták friss ajánlását bíró Bokros Lajos.

Takács esetében az MSZP kénytelen blindre játszani. Magyarán a küldöttek őt javasolják a felállítani tervezett kormány élére, a parlament pedig akár meg is szavazhatja. Egyrészt Takács valószínűleg számíthatna 5-6 MDF-s voksra (ez már önmagában elegendő lehet, hiszen 194 szavazatot kell összekalapozni), másrészt a jelek szerint az SZDSZ-es képviselőket sem köti gúzsba az ügyvivői testületük pénteki döntése, hogy nem kérnek Takácsból. (Az üt 8:3 arányban utasította el az Electrolux-vezért.)

A szocialista pletykák szerint az SZDSZ-es ügyvívők előtt Kóka János gyalázta le Takácsot, mondván: ismeri jól, puha válságkezelő lenne, és nem bírná a politikai ütésváltást. „Az ügyvivők meg hittek neki, noha egy óráig úgy vitatkoztak Takácsról, hogy lövésük sem volt kicsoda, mi küldtük utánuk az életrajzát és a nyilatkozatait”, borong egy szocialista forrásunk. Aki szerint Takács letette a nagyesküt, hogy tapodtat nem hátrál a következő egy évben, hiába anyázza a Fidesz, hiába zúdul rá a népharag.

Azt, hogy Kóka miért fúrta meg Takácsot, a szocialisták is értetetlenül nézik, és olyan hipotéziseket gyártanak, miszerint a liberális frakcióvezető így akarta megpuccsolni Fodor Gábort. (Az eszmefuttatást mindenesetre nem támasztják alá logikus érvekkel. Ráadásul a szabad demokratáktól származó információink szerint az MSZP-s elmélet köszönőviszonyban sincs a valósággal.)

Az viszont igaz, hogy az ügyvivői testület döntése ellenére az országgyűlési frakció nem feltétlenül egységes Takács elutasításában. Sándor Klára névvel is vállalta, hogy ő bizony megszavazná Takácsot, ha a szocialisták behoznák a tisztelt ház elé. Az Index úgy tudja, véleményével nincs egyedül több liberális honatya nem érzi magára kötelezőnek az ügyvivők határozatát, és azt szeretné, ha a frakció előtt is felnyílna az ügy.

Ebben az esetben viszont egy meglehetősen érdekes helyzet alakulna ki: Takács az MSZP, az MDF és egy darab SZDSZ segítségével kormányozna. Gusztos Péter, az SZDSZ frakcióvezető-helyettese ugyanakkor azt mondta: Sándor Klára, mint minden frakciótag kapott meghívást az ügyvivői testület ülésére, ott elmondhatta volna a véleményét. "Frakcióvezető-helyettesként nem gondolom, hogy ez a személyi kérdés a frakció elé kerül" - tette hozzá.

Bokrossal megbékelhetnek

A szocialisták számára a másik alternatíva, hogy Bokros Lajos lecsúszik az MSZP-frakció torkán. A jelek azonban nem erre mutatnak, ugyanis a szocialista képviselők többsége egyfajta „szociális mészárosként” tekint Horn Gyula egykori pénzügyminiszterére. Az Index információ szerint a nagyok is, Gyurcsánnyal együtt tiltakoztak az elnökségi ülésen Bokros ellen, egyedül (a végül a sajtó elé küldött) Bárándy támogatta.

„Tegyük fel, hogy az előrehozott választástól való félelmünkben behajlunk, és miniszterelnökké emeljük Bokrost. Akinek kormánya nyomban meghirdeti és el is kezdi megvalósítani a megszorításokat. A Bokros elleni utálat meg ránk hullik vissza, és a szavazatoknak jó ha 10 százalékát szerezzük meg az előrehozott választásokon. Akkor meg mi a nyavalyát csinálunk”, lamentál egy MSZP-s vezető. Persze, magyarázza forrásuk, majd jól leváltja Bokrost a szocialista párt, csakhogy ebben az esetben ismét csak az előrehozott választásokkal kell farkasszemet néznie az MSZP-nek.

Azon pedig, vélekedik a szocialisták zöme, ismét az agyagba döngölik az MSZP-t, mégpedig az EP-választás várható kudarca után rövid időn belül másodszor. Ez borúlátó jóslatok szerint a párt végét jelentené. Így több szocialista vezető arra nyomja az ügyet, hogyha az előrehozott választásokat nem lehet megúszni, akkor mégiscsak az EP-megmérettetéssel egyszerre kellene lebonyolítani azt. (Ami a szándék technikai megvalósítását illeti, az különösebb gondot nem okoz, a Fidesz úgy is módosítaná az előrehozott választások időbeni menetrendjéről rendelkező szabályokat, úgyhogy ebben az ügyben valószínűleg közös nevezőre jutna az ellenzék és a kormánypárt.)

Mindenestre szombaton reggel ismét összeül az MSZP vezérkara, hogy kivajúdja mit is tegyen a következő pár napban. (Abban már többé-kevésbé mindenki biztos, hogy a miniszterelnök fejéből nem pattan ki a megváltó név.)

Közben egyre erősebb a Gyurcsány Ferenccel szembeni ellenérzés is, hogy hozhatta ilyen helyzetbe a pártot. Suchman Tamás, kiemelt fejlesztésekért felelős kormánybiztos tegnap az ATV-ben úgy nyilatkozott, hogy az MSZP-nek új elnököt kell választania, Gyurcsány Ferencnek pedig ki kell vonulnia a politikai folyamatokból. Ő az első, aki névvel vállalta ezt.

„Százával hallani a párttagoktól, hogy azonnal fejezzük be ezt a miniszterelnök-totót, mert olyan nevetségessé válunk a társadalom szemében, hogy többé senki nem vesz minket komolyan” kesereg egyik forrásunk. Aki úgy becsüli, a kormányfő-keresési paródia legalább három százalékkal reszelte az MSZP népszerűségét, ha nem többel. És épp a helyzet tragikomikus volta miatt többekben felmerült, hogy Gyurcsány Ferencet nem az MSZP-ért való aggodalom vitte rá a lemondásra, hanem az önérdek. „Amennyiben a köz érdekében akart volna hátrább lépni, akkor lemondása után közvetlenül letesz az asztalra három-négy nevet, akikkel már előre egyeztetett, tárgyalni hívjuk az SZDSZ-t, rendelünk szendvicset és pokrócot, és addig nem állunk fel, amíg nincs konszenzusos jelölt”, vázolja egy MSZP-s prominens, mi lett volna a kívánatos menetrendet.

Gyurcsánynak időt kell nyernie

Szocialista vélemények szerint az mindenesetre biztos, hogy Gyurcsány politikai túlélésének zálogát a pártelnöki poszt megőrzésében látta, csak épp túlfélte a kongresszust, azt hitte, hogy legrosszabb esetben a helyszínen is a fejét vehetik, de legkésőbb egy csúfos EP-vereség után. Következésképpen időt kellett nyernie, a kérdés ennek mikéntje volt.

Az egyik opció egy szakértői kormány, ami ha hónapokon belül meg is bukik, lehetőséget ad arra, hogy Gyurcsány megpróbálja rendezni maga mögött a pártot, és ő írja a jelöltlistákat. A másik forgatókönyv a szocialisták szerint a miniszterelnök fejében az előrehozott választás volt. Ám az nem passzolt volna a feltételezett képletbe, ha az EP-választásokkal esik egybe, következésképpen Gyurcsánynak időt kellett nyernie, hogy szeptembernél előbb ne legyenek országgyűlési választások. Legalábbis ennek tudja be több szocialista, hogy a kiszemelt nevek záros határidőn belül megjelentek a sajtóban, mégpedig jól felépített technikával kormánypárti és ellenzéki orgánumok párhuzamosan kaptak információt.

Hogy ez miért is szolgálta volna Gyurcsány érdekét, arról hézagosak az indoklások. Ami az érvek közül életszerűnek tetszik az az, hogy a miniszterelnök így két kampányt nyomhatott volna végig, márpedig a korteshadjárat Gyurcsánynak lételeme. (Két-három éve egy hitelesebb miniszterelnök esetében ez az érvelés biztos megállta volna a helyét, ma azonban már fals.)

A második állítás az, hogy ha tovább regnál egy szakértői kabinet, akkor csak olyan kifizető helyek maradtak volna (értsd: minisztériumok), amelyekre Gyurcsánynak nincs ráhatása, így mind a vállalkozói, mind a tagsági bázist más tartja kézben. És előrehozott választás esetén lehetett rá némi reménye, hogy ő írja a jelöltlistákat. A jelek szerint viszont ez a hajó elment, és az elnök kisebbségbe került az elnökségben.