Már csak rossz forgatókönyvek vannak

Arra lehetett számítani, hogy nem fog könnyen megállapodni az MSZP és az őt egy éve elhagyó SZDSZ egy közös miniszterelnök-jelölt személyében, de mégis az volt várható, hogy a közös érdek, az előrehozott választásoktól való félelem, a legalább minimális politikai siker reményének felcsillantása, valahogy megegyezésre sarkallja majd a feleket, nyilatkozta Török Gábor, a Vision Consulting vezetője.

Ehhez képest a nyilvános politikai casting során olyan ámokfutást végzett saját magán a két párt, amelyre Orbán Viktor összes leleménye sem lett volna elegendő. Világos, hogy a politika egy dinamikus folyamat, amelyben akaratok és ellenakaratok, érdekek és ellenérdekek ütköznek folyamatosan, s ezért egy tárgyaláshoz idő és kitartás szükségeltetik.

A modern politika világában azonban egyetlen politikai erő sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy miközben gondolkozik, ülésezik és egyeztet, valójában a nyilvánosság előtt teszi nevetségessé egyrészt önmagát, másrészt pedig a miniszterelnök-jelölt kiválasztását.

Száz évvel ezelőtt talán még meg lehetett volna engedni, hogy hosszú és kacskaringós tárgyalásokon döntsenek egy ilyen kérdésben, a napi 24 órás hírfolyam korában azonban ezt a média – hangsúlyozom: ebben nem a média a felelős – óhatatlanul bohózatnak fogja bemutatni.

Lehet, hogy az MSZP és az SZDSZ végül mégis megállapodik majd, s egyelőre elhárítják az előrehozott választást. A mostani egyhetes casting megítélésem szerint azonban így sem múlik el nyomtalanul.

Egyrészt rányomja majd a bélyegét a két párt együttműködésére, mert valaki (vagy mindkét fél) szájíze már keserű marad. Másrészt erősen megkérdőjelezi a végül esetleg mégis megtalált közös jelölt legitimitását, hiszen akit huszonegyedikként mutatnak majd be a nyilvánosságnak, mint az "egyetlen alkalmas válságkezelő", az eleve versenyhátránnyal indul.

S végül ezek után nehezen képzelhető el, hogy az egész folyamat egy pozitív momemtum, kiugrási lehetőség legyen a két párt számára, pedig ennek azért egy héttel ezelőtt még volt némi realitása.

Összességében: a felek számára már csak rossz és rosszabb lehetőségek maradtak: megegyezés egy félszívvel támogatott jelöltben, vagy ugrás a sötétbe a parlament feloszlatásával és az előrehozott választással.

Az MSZP esetleg még reménykedhetne abban, hogy néhány átszavazóval nekivág egyedül, saját jelölttel a konstruktív bizalmatlanságnak, de abból - még ha sikerül is - csak egy még a mostaninál is rosszabb, instabil és gyenge kormány prognosztizálható.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!