Gál
9 °C
21 °C
Index - In English In English Eng

Rövidebb ideig élének a kisfalvak lakói

2009.05.12. 10:50 Módosítva: 2009.05.12. 10:55
A betegek szeretnék hinni, hogy az orvos mindenható. A gyógyítók azonban nap nap után megszenvedik, hogy ez nem így van. Egy új egészségügyi kutatás még inkább kijózanít: a halálozási mutató ugyanis elsősorban az illető iskolázottságán, nemén és társadalmi pozícióján múlik. Emiatt óriási, több mint kétszeres az eltérés a halálozásban az ország kistérségei között.

Húsz éve kutatják Magyarországon az egyes régiókban lakók egészségi állapotában mutatkozó, nem csekély különbségeket. Orosz Éva figyelt fel arra, hogy a felnőttek és a csecsemők halálozási adataiban régiók szerint igen jelentős a szórás, és ezt az egyéni tényezők mellett az egészségügyi rendszerben szintén meglévő térségi különbségeknek tudta be. Az észak-keleti válságrégiók voltak a legrosszabb, a gazdaságilag sikeres nyugat-dunántúli megyék pedig a legkedvezőbb helyzetben, és ez két évtized óta sem sokat változott. Időközben azonban kiderült az is, hogy a települések mérete sem mellékes.

Az utóbbi években nőtt ugyan a születéskor várható élettartam, ám ez a tendencia elkerülte az 500 lakosnál kisebb falvakban élőket, az ő életkilátásaik továbbra is romlanak. (Vidéken annál nagyobb a szegénységi kockázat, minél kisebb lakosságszámú helységben él valaki. Budapesten viszont a sűrűn lakott kerületekben élnek rövidebb ideig az emberek, és a ritkábban lakott – vagyis zöldövezeti, gazdagabb – negyedekben jobbak a hosszú életre való esélyek.) Az országos tendencia nem érvényesült a hátrányos területeken élő férfiak esetében sem, vagyis az úgynevezett egészség-egyenlőtlenség tovább nőtt hazánkban.

A korábbi kutatásokból is pontosan látható volt, hogy az alacsony iskolai végzettség komolyan veszélyezteti az egészséget. Hiába javul országosan a kép, ha körükben a láncdohányosok, a nagyivók és persze a szegények aránya olyan méreteket ölt, hogy itt évtizedek óta romlanak a halandósági mutatók. Megnöveli a korai halálozás kockázatát az is, ha valaki cigánynak születik. A legmagasabb hajlandóságú térségekben ötször nagyobb a romák aránya.

Mindez már eddig is tudható volt, s az orvosok számára nyilván az sem meglepő, hogy az életkoron és az iskolai végzettségen kívül a legfontosabb „egészségmutató” a jó anyagi pozíció.

Az Egészségmonitor Kft. azonban Egészség-egyenlőtlenségek Magyarországon című felmérésében arra vállalkozott, hogy kistérségi szintre lebontva tárja fel a kockázati tényezőket. Kutatásukban az az újszerű, hogy statisztikai módszerekkel „megtisztítják” a mutatókat. Hiszen néhány kistérségben pusztán azért olyan magas a halálozás, mert itt nagyon sok idős ember él. Ha azonban ettől a szemponttól eltekintünk, könnyen lehet, hogy az ott lakóknak nagyobb az esélyük az egészséges életre, mint az eddig szerencsésnek tartott fővárosban.

Mielőtt azonban a Vitrai József által vezetett kutatás szétdúlná eddigi elképzeléseinket a kényelmes nagyvárosi életnek köszönhető hosszú öregkorról, tisztázzuk, mit is értünk egészség-egyenlőtlenségen.