Bűnbakot keres az MSZP

Ahhoz, hogy bizton pacifikálni lehessen az MSZP-t, fel kell mutatni, mégpedig gyorsan, ki is felel az EP-buktáért. Az MSZP-ben a vasárnapi nagy vereség után ugyanis sokan a felelősök megbüntetését követelik.

A jelek szerint a párt a legkézenfekvőbb megoldást választja, a múltat és kampánycsapatot nevezi ki bűnbaknak. A szocialisták által vázolt alapképlet egyszerű: múlt egyenlő Gyurcsány-korszak. Az mindenesetre tény, hogy a jelenlegi EP-listát egy úgynevezett tisztviselői ebéden (ahol a pártelnök, a két elnökhelyettes, a három alelnök, és miniszterelnök kabinetfőnöke, a frakcióvezető, a pártelnök kabinetfőnöke) döntöttek a listáról, és azt az országos elnökség, illetve a választmány csak utólag fazonírozhatta.

A közül a négy szocialista uniós képviselő közül, aki most bejutott az EP-be, hármat (Göncz Kinga, Gurmai Zita, Tabajdi Csaba) Gyurcsány Ferenc tolt gőzerővel, és egyet (Herczog Edit) Szekeres Imre lobbizott a lista elejére. Ami pedig a kampánystábot illeti, annak összetételére még Gyurcsány bólintott rá. A Gyurcsányhoz kötődő, Gál. J Zoltán irányította csapat mellé új szereplőként egyedül Lamperth Mónika került be, a kampány politikai felelőseként. Vélhetően ő is a bűnbakok közé kerül.

Az viszont egyelőre nem biztos, hogy a kampánystáb beáldozásával, és a Gyurcsány-korszak deklarált lezárásával leszerelhetők lesznek-e az elégedetlenek. Az alapkérdés, hogy a következő két hétben mit mondanak a megyék, amiket a tervek szerint végiglátogat a pártvezetőség. Ha a megyei gyűlések úgy döntenek, hogy ne pártértekezlet elemezze az EP-választást, hanem kongresszus, akkor gyakorlatilag bármi megtörténhet. Ugyanis a pártértekezlet egyetlen ügyben nem kompetens, az pedig a tisztújítás. (Ami a technikai részleteket illeti: kongresszus összehívásáról a választmány dönthet, ami ugyan hivatalosan szeptemberben ül össze, ám írásban, ha kellő számú tag akarja, bármikor összerántható.)

Arról, hogy erre mekkora esély van, csak találgatni lehet, ugyanis két indulat birkózik egymással az MSZP-ben. Az egyik a felháborodás, hogy a kilencfős EP-delegáció négyfősre sorvadt. Azaz a jelek szerint nem sikeres az a vezetőségi kommunikáció, miszerint az MSZP a várakozásoknak, pontosabban a közvélemény-kutatók várakozásainak megfelelően teljesített, tehát nincs semmi ok a pánikra.

A másik indulat a félelem a Jobbik eredménye miatt. A vezetőség azon érvelése sem nyugtatott meg sokakat, hogy mindössze 1,6 millióan szavaztak a Fideszre, a Jobbik pedig csúcsra járatta magát, márpedig egy országgyűlési választáson nem 36, hanem 65-70 százalékos részvétellel lehet kalkulálni, következésképpen másképp alakulnának a parlamenti arányok.

A kételkedők szerint azonban az alacsony részvétel azt jelzi, hogy a Fidesz-hívek jelentős része távol maradt az EP-választástól, következésképp botorság azt hinni, hogy a Fidesz a maximumot produkálta. Ahogy szerintük a Jobbik is kúszhat még feljebb, ugyanis most, hogy komoly párt lett, számos ember érezheti úgy, hogy immár legálisan, szégyenkezés nélkül támogathatja. Ha úgy alakul, hogy mindegyik párt tartja a vasárnapi arányt, akkor az parlamenti mandátumokra lefordítva azt jelenit, hogy 269 helyet szerez a Fidesz, 60-at az MSZP, 43-at a Jobbik és 14-et az MDF.

A parlamenti patkó ilyen képe visszatarthatja az MSZP-t attól, hogy belemenjen egy előrehozott választásba. Csakhogy ettől még jogos igény maradhat a párt megújítása. Ám egy vezetőváltás a jelenlegi a körülmények között automatikusan hozza magával az előrehozott választásokat, ami pedig azt jelenti, hogy a Fidesz kétharmados többséget szerez az Országgyűlésben.

Az mindenesetre biztos, hogy az MSZP készül az ellenzéki létre, igaz az országos elnökségben és a megyei elnökök között körözött dokumentum eufemisztikusan úgy fogalmaz: fel kell készülni a váltópárti szerepre.

Ennek egyik lényegi eleme a pártstruktúra átalakítsa. A jelenleg területi demokrácia elvén működő MSZP-t most az erős főváros és az erős megyék mozgatják, csakhogy épp a nagy, azaz a kongresszusra sok küldöttet delegáló megyékben (például Borsod és Pest) a Jobbik néhány helyen rávert az MSZP-re. Ez persze nem jelenti azt, hogy a kongresszusban, ahova taglétszám alapján állíthatnak küldötteket a megyék megváltoznának az erőviszonyok, viszont az az érvelés már nem áll meg, hogy ezeknek a megyéknek azért kell kedvezni, mert szocialista bástyák. Ugyanígy az erős helyi emberekre építő kampány helyett jobban szervezett pártimidzset akarnak néhányan.

Számos forrásunk szerint ugyanis a bázist az rombolta, hogy az utóbbi hét évben az MSZP a liberálisok játékszerévé vált, és ez nem változott a válságmenedzselő kormány alatt sem, hiszen a szabad demokraták nélkül kríziskezelés sincs. Ráadásul érvelnek informátoraink, az SZDSZ-szel együttműködő MSZP elvesztette azt a Horn Gyula által kialakított képet, hogy többé-kevésbé rendpárti a mindennapokban. Pont ez volt az a momentum, amelyik számos volt szocialista szavazót a Jobbik táborába vezetett.