Drága orvosi műszerek állnak a kórházakban kihasználatlanul
Az Orvostechnikai Eszközök Gyártóinak és Forgalmazóinak Szövetségének új szekciója által készített felmérés szerint míg Nyugat-Európában a diagnosztikai, terápiás eszközök több mint a fele egyszerű alapgép, és a csúcsberendezések mindössze 15-25 százalékot tesznek ki, addig Magyarországon ez az arány számos szakterületen éppen fordítva van, sokszor "ágyúval lövünk verébre".
A cikkből kiderül, hogy több egészségügyi intézményben olyan csúcsgépek vannak, amelyek kezeléséhez a dolgozók nem értenek. Az egyik egyetemi klinika több tízmilliós rehabilitációs eszközt vett nemrégiben. A berendezés addig segített a betegeknek, amíg a gép kezeléséhez értő gyógytornász ott dolgozott. Utóda képzési költségét azonban nem vállalta a klinika, így a gép több mint egy éve semmilyen kezelést nem végezneka géppel.
Több kórházban olyan betegőrző monitort használnak, ami ötszázféle paramétert közöl, de ezekből az osztályon dolgozók legfeljebb tizet képesek értelmezni. Használnak olyan ultramodern berendezéseket is, amelyek csak angolul kommunikálnak, így egyik dolgozó sem érti, "mit mondanak", írja a lap.
A lapnak nyilatkozó szakember szerint az volna a logikus, ha előírnák: minden intézmény csak olyan műszert szerezhessen be, amely megfelel az ellátási hierarchiában elfoglalt helyének. Álláspontja szerint a csúcstudású és csúcskapacitású berendezés egyetemi klinikán vagy megyei intézményben van megfelelő helyen, egy kisvárosi kórházban pazarlás.
A szekció állásfoglalása szerint az egészségügyi válsághelyzet okai közé tartozik, hogy a finanszírozás évtizedekkel ezelőtti technológiai és költséghelyzetre alapozva készült, a beszerzések jelentős hányada - állami stratégia hiányában - rövid távú helyi- vagy egyéni érdekeknek alárendelten történik, a szabályozás akadályozza a korszerűbb, hatékonyabb, olcsóbb megoldások elterjedését, a szakképzés pedig nem követi a nagyobb tudásigényt.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
