Etelka, Aletta
3 °C
4 °C

Mr. Green nyolcmilliárdot vár a magyar államtól

2009.08.13. 07:56
Nyolcmilliárd forint sikerdíjért perli egy amerikai adótanácsadó cég a magyar külügyminisztériumot, de a tárca úgy tesz, mintha nem tudna az igen jelentős követelésről. A kártérítést követelő cég tulajdonosa azt mondta az Indexnek, hogy bizonyítani tudja, hogy a magyar diplomácia átverte és megkárosította őt. Továbbra sem világos, hogy milyen szempontok alapján kapott milliárdokkal kecsegtető megbízást a külügytől az H. Eliiott Greene & Associates.

Ahogy azt a múlt héten megírtuk, hiába engedte el az USA kormánya a magyar állam New York-i ingatlanadó tartozását, lehet, hogy mégis fizetni kell. A külügyminisztérium ugyanis még márciusban megbízott egy floridai adótanácsadó és könyvelő céget, hogy 50 százalékos sikerdíj fejében alkudja le a tartozást. A megbízott cég júniusban lealkudott nyolcvannyolcmillió dollárt, hat nappal azelőtt, hogy az USA külügyminisztériuma szólt a magyar külügynek az adósság elengedéséről.

Így negyvennégymillió dollár, vagyis mintegy nyolcmilliárd forint sikerdíj járna neki a magyarokkal kötött szerződés szerint. A sikeres alku után a magyar állam felmondta a szerződést, az adósság elengedésére hivatkozva. Az amerikai megbízott cég, az H. Elliott Greene & Associates július végén beperelte a magyar államot egy New York-i bíróságon, hogy kártérítést szerezzen.

A külügy úgy tesz, mintha semmit sem tudna

A perrel és a megbízással kapcsolatos kérdéseinkre érdemben már a múlt héten sem válaszolt a magyar külügyminisztérium. Cikkünk megjelenése után újabb kísérletet tettünk, hogy megtudjuk, ki és milyen szempontok alapján bízta meg az amerikai közvetítő céget, kicsoda a magyar állam nevében eljárt Pék Erzsébet és Csaba Tamás (akiket a külügy mellett magánszemélyekként is beperelt az H. Elliott Greene & Associates) és azt is szerettük volna megtudni, hogy milyen érvekkel készül a minisztérium a tárgyalásra.

A külügyminisztérium sajtóosztályától hiába kértünk interjú lehetőséget egy illetékes munkatárstól, és még írásban feltett kérdéseinkre sem adtak választ. Ehelyett ismét elküldték Kohári Lajos helyettes szóvivő múlt heti, Indexnek írt levelét. Ennek utolsó mondata ez: „A Külügyminisztérium a perről nem tud”.

Ez azért nyilvánvaló hazugság, mert a kérdésekkel együtt átküldtük a tárca sajtóosztályára a múlt héten megjelent cikkünket, amelyben van egy link az amerikai szövetségi bíróság, a Justia.com egyik lapjára, ahol a külügy elleni feljelentés anyaga olvasható. Vagyis ha véletlenül nem kapott volna a külügy semmilyen értesítést sem se a bíróságtól, se a felperestől, akkor is láthatták volna a per elindításáról szóló dokumentumot az Index segítségével.

"Egészen biztos, hogy tudnak róla"

Sikerült viszont kapcsolatba lépnünk Harris E. Greennel, a külügyet perlő cég tulajdonosával. Megkérdeztük, hogy meglepi-e, hogy a külügy nem tud az ellene indított feljelentéséről. „Tudnak róla, egészen biztosan állíthatom, hogy tudnak róla. Nem lep meg hogy azt mondják, hogy nem tudnak róla, de nyilvánvalóan tudniuk kell róla” – mondta az Indexnek.

A jogász azt is elmondta, hogy bírói mérlegeléstől függően akár az őt ért kár tízszeresét is kifizettethetik a külüggyel, ha szerződésszegésben vétkesnek találják a tárcát. Ebben ugyan ő sem bízik, de elméletileg akár négyszáznegyvenmillió dollár, vagyis nyolcvanmilliárd forint is lehet a kártérítés. Green akkor lenne elégedett, ha a szerződés szerint neki járó összeget megkapná. „Nem viccből perelek, komolyan bízom a kártérítésben” – fogalmazott.

A kifestett ház példája

Arra felvetésünkre, hogy esetleg joggal mondhatta fel a szerződést a külügy, miután az adósságot elengedték, Green egy példatörténettel vágott vissza: „Akkor is ki kell fizetni a festőt, ha lebontják a házat három nappal azután, hogy ő kifestette az egészet. Attól a festő a munkát még elvégezte, hiába derült ki később, hogy a tulajnak nem is kell az a ház."

Green állította, hogy amikor lealkudta a magyar adósságot százhuszonegymillióról harminckét és fél millió dollárra, akkor fogalma sem volt róla, hogy néhány nappal később a washingtoni külügy elengedi az egészet. „Senkise tudta, én nem tudtam” – állította.

Miért bízták meg Greenéket?

A cég és a magyar külügy vitája nemcsak a per miatt érdekes. Továbbra sem világos, hogy miért bízott meg a külügy egy közvetítőt az 1991 óta húzódó adósságvitában, miért pont most vontak be egy külső szereplőt, miért ígértek neki 50 százalékos sikerdíjat, és miért nem hajlandó a tárca erről semmit sem mondani.

A külügy a döntés hátteréről csupán annyit közölt, hogy „megfelelő kormányzati felhatalmazás alapján” kötöttek megbízási szerződést a céggel. Ugyanakkor a titkolózás és a rendkívül magas összeg miatt (milliárdokról van szó) felmerülhet a gyanú, hogy a sikerdíj egy részét esetleg valakinek vissza kellett volna fizetni Magyarországra. Erről szóló véleményeket kormányközeli forrásból is hallottunk, azonban a feltételezést semmilyen konkrétummal vagy bizonyítékkal sem erősítették meg.

Harris Green az Indexnek azt mondta, hogy semmilyen magyar politikai vagy kormányzati szervezettel sincs kapcsolatban, és nem is volt soha. Magyar ügyfelei korábban már voltak, de őket más természetű ügyekben mint magánszemélyeket képviselte. Annyi kötődése van még Magyarországhoz, hogy nagyszülei 1904-ben Budapestről vándoroltak ki az USA-ba. Harris Green szülei már az USA-ban születtek, ő maga pedig egy szót sem tud magyarul.

Green csak beajánlott ügyfeleket vállal

Greent nem cége bejegyzett székhelyén, a floridai Boca Ratonban találtuk meg, hanem Észak-Karolina államban, egy Mooresville nevű kisvárosban értük utol telefonon. Az üzletember azt mondta, hogy ugyan cégének nincs sok nyoma az interneten, valójában régi és komoly vállalkozás az övé, és több irodát is működtet az Egyesült Államokban.

„Nincs honlapom, mert nem szorulok arra, hogy hirdessem magam és arra pláne nincs szükségem, hogy állandóan tanácsokért telefonálgassanak. Csak ajánlásokon keresztül vállalok ügyfeleket. Ez bizalmi munka, 1984 óta működik a cégem, épp elegen ismernek ahhoz, hogy ne kelljen az Arany Oldalakon hirdetnem” - indokolta, hogy miért nem találtuk semmi nyomát korábbi munkásságának az interneten.

Green állítása szerint rendszeresen közvetít amerikai önkormányzatoknak adós ügyfelek nevében, így New York városával is volt már dolga hasonló ügyekben, bár ekkora összegről még nem alkudozott. A legtöbb állam adóosztályával egyezkedett már, és szerinte ezért kereshette meg a magyar külügy.

Green azt mondta, hogy szokás szerint most is ajánlókon keresztül jutott el hozzá a magyar külügyminisztérium. Erről további részleteket nem akart mondani, de hozzátette, hogy a bíróság előtt minden megbízással kapcsolatos iratot bemutat majd.

Sok az 50 százalék?

Egy Magyarországon működő, nemzetközi üzleti jogban tekintélyesnek számító ügyvéd az Indexnek azt mondta, hogy önmagában a Green által kért sikerdíj mértéke nem különleges az USA-ban, bár a konkrét ügyről nem kívánt véleményt mondani. „Európában inkább fenntartásokkal kezelik, ha ügyvédek sikerdíjért vállalnak munkát, van ahol ezt az etikai kódexek nem is engedik. Az USA-ban viszont elég gyakori ez a módszer. Ott vannak például az úgynevezett „ambulance chaser”-nek nevezett ügyvédek, akik balesetek vagy katasztrófák helyszíneire vonulnak és gyorsan megállapodnak az áldozatokkal, hogy kártérítési pereket indítanak a nevükben. Ők például jellemzően nagyon nagy sikerdíjért, akár a kártérítés teljes összegét megközelítő árért dolgoznak.”

Ugyanakkor a Magyar Hírlap még július 13-án arról írt, hogy egy New York-i ügyvédi iroda 1,5 százalékos sikerdíjért is vállalta volna a magyar adósság lealkudását, az ajánlatot azonban a magyar külügy nem vette komolyan. (A cikkből nem derül ki, hogy ezt az információt honnan vették, a lap forrása „A tengerentúlon élő Eörie-Békeffy Sebestyén”, aki levélben hívta fel aHírlap figyelmét az ügyre, azonban nem világos, hogy Eöry-Békeffy kicsoda és mi köze van az egészhez. A nevére keresve a google egyetlen találatot ad, az említett cikket a Magyar Hírlapból.)

Ezekről hallgat a külügy

Az Index továbbra is várja a válaszokat a külügyminisztériumtól az alábbi, a tárcának már korábban elküldött kérdésekre:

Miért bízták meg az H. Elliott Greene & Associates nevű céget, hogy tárgyaljon New York városával a külügyminisztérium nevében?

Milyen szempontok szerint esett a választás éppen erre a cégre? Volt már együttműködés korábban is a cég és a magyar állam között? Milyen referenciák alapján történt a kiválasztás?

Ki választotta ki ezt a céget a közvetítésre és vizsgáltak-e más lehetséges közvetítőket is a megbízás előtt?

A cég 50 százalékos sikerdíjára vonatkozó szerződési feltételt kik és milyen szempontok alapján hagyták jóvá?

A cég sikerdíjának kifizetésére milyen forrásból különítettek el tartalékot?

Továbbra sem tudnak arról, hogy a cég kártérítési pert indított a külügyminisztérium ellen?

Igaz, hogy már 2009. június 23-án értesítette a magyar külügyminisztériumot az USA külügyminisztériuma a magyar adósság várható elengedéséről?

Vitatják - és ha igen milyen érvekkel - az H. Elliott Greene & Associates kártérítési igényét?

Kicsoda Pék Erzsébet és Csaba Tamás, és milyen felhatalmazással tárgyaltak Harris. E. Greennel illetve cégével a külügyminisztérium nevében?