Gyenge cikkely óv csak a nagy végkielégítésektől

Meg lehetett volna akadályozni, hogy közpénzekből működő cégek vezetői olyan mértékű végkielégítést kapjanak, mint amilyenek az utóbbi hetekben nyilvánosságra kerültek. "Ez átláthatósági probléma" - mondta kérdésünkre Alexa Noémi, a Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatója.

Szerinte Magyarországon önkormányzati vagy állami tulajdonban lévő, de gazdasági társaságként működő cégeket magántulajdonú cégekként értelmeznek, így vezetőikre és alkalmazottaikra a munka törvénykönyve vonatkozik. Ez azért nem jó, mert így csak a felek hozzájárulásával lehet nyilvánosságra hozni a dolgozók szerződéseit. Az adófizetőknek viszont tudniuk kéne, hogy mit tartalmaznak a vezető tisztségviselők szerződései, hiszen a társaságok közpénből működnek. Az állampolgároknak tisztában kéne lenniük akár azzal is, hogy egy BKV-ellenőr átlagosan mennyit keres, az ő szerződéseiket is átláthatóvá kéne tenni.

Ha a BKV vezetőinek szerződéseit a nyilvánosság megismerhette volna, korábban kiderült volna azok tartalma, ami lehetőséget teremhet, hogy megakadályozzák ekkora összegek kifizetését.

Alexa Noémi szerint olyan jogszabályi háttér megteremtésére van szükség, hogy a közpénzekből finanszírozott cégek akalmazottaira ne a munka törvénykönyve vonatkozzon, hanem egy tartalmában sokkal inkább a közszférához közelítő szabályozás. Ez pedig már a jogalkotó feladata, hogy a munka törvénykönyvét célszerű-e megváltoztatni vagy érdemesebb egy teljesen új törvényt hozni.

Hatalmas végkielégítések

Július végén derült ki, hogy a BKV-nál több vezetőnek hatalmas végkielégítéseket fizettek ki. Szalainé Szilágyi Eleonóra humánpolitikai igazgató csaknem 100 millió forint végkielégítést kapott, miközben nyugdíjasként folytatta a munkát a közlekedési társaságnál havi 1,2 millió forintért. Bosnyák Gyula, aki alig egy évig állt a BKV alkalmazásában, tavaly áprilisban a stratégiai igazgatói pozícióból negyvenmilliós végkielégítéssel távozott. Szalai László munkaügyi bíróság elé vitte a BKV-t, ahol első fokon közel 100 millió forintot nyert a cégtől, mert végkielégítés nélkül küldték el, ő 2008-ig volt a stratégiai igazgató.

Volt már végkielégítési botrány

Az utóbbi hetekben nyilvánosságra került esetek csak egy újabb hullámnak tekinthetőek, 2002-ben több, közpénzből finanszírozott cégnél és állami intézménynél törtek ki botrányok aránytalan mértékű végkielégítések kifizetése miatt.

A MÁV 2002 augusztusában jelentette be, hogy belső vizsgálatot indít, miután négy leváltott vezetője összesen 170 millió forint végkielégítést kapott, miközben a vasúttársaságnak évente 30 milliárd forint volt a vesztesége.

Több minisztériumban is sokba kerültek a kormányváltással járó végkielégítések, csak az egészségügyi minisztériumban több mint 120 millió forintot költöttek el, a szociálisban majdnem 20-at, az ifjúságiban szintén 20-at. A kormányváltás személycseréket okozott a vagyonkezelőnél is, négy felső vezető összesen százmillió forinttal távozott az ÁPV Rt. éléről.

Medgyessy Péter próbált rendet rakni

Gál J. Zoltán 2002 júliusában jelentette be egy kormányszóvivői tájékoztatón, hogy Medgyessy Péter miniszterelnök utasította a szaktárcákat, hogy az ÁPV Rt.-vel közösen dolgozzanak ki olyan szabályozást, ami korlátozza a végkielégítések mértékét, és erről augusztus végéig hozzanak előterjesztést a kormány elé.

Egy évvel később a kormány határozatot fogadott el „az állam, illetőleg a központi és a társadalombiztosítási költségvetési szervek többségi befolyása alatt álló gazdálkodó szervezetek vezető tisztségviselői, felügyelő bizottsági tagjai és más vezető állású munkavállalói javadalmazásának elveiről”. A határozat legfeljebb nyolc havi bérnek megfelelő végkielégítést ír elő, de ezt is csak három évnél régebbi munkaviszony esetén. Korlázozza a felmondási időre járó összeget is és a prémiumok kifizetését is számonkérhető eredményekhez köti.

Elfelejtett kormányhatározat

Mivel kormányhatározatról van szó, ezért jogi relevanciája nincsen, de a tartalmát illik figyelembe venni, mondta kérdésünkre Koszorú István ügyvéd. A közpénzekből működő gazdasági társaságokra vonatkozó kormányhatározat 2003. augusztus 8. óta hatályos, és arra például alkalmas, hogy ez alapján meg lehessen állapítani, ha valaki felelőtlenül gazdálkodik, "de valószínűleg elfeledkeztek róla", vélekedett a munkajogban jártas szakember.

Hangsúlyozta, hogy a határozat nem kötelező érvényű, de ha nem veszik figyelembe, az súlyos etikátlanságnak tekinthető. Ilyenkor rendre felmerül a gyanú, hogy a magas végkielégítés valójában nem a távozó munkatársnak szól, hanem azon több érdekelt osztozik, vagyis "kiszedik a pénzt" az állami vállalatból. A helyzet sajátossága, hogy az ezeket a cégeket részben vagy egészben finanszírozó kormány pont a saját határozatát képtelen betartatni.

A határozat a munka törvénykönyvét tekinti alapvetésnek, de a juttatásoknál meghatározza a plafont úgy, hogy az összegek ne legyenek eltúlozva – ez a magánszektorra vonatkozó jogszabályokkal egyébként ellentétes. Rendelkezik arról is, hogy a hatályba lépése előtt megkötött szerződéseket is felül kell vizsgálni, hiszen a végkielégítés kifizetése is már ezeknek az elveknek az alapján történik, a módosításhoz azonban mindkét fél beleegyezése szükséges.

Általában kormányhatározatokból jogszabályok lesznek, ebben az esetben azonban ez nem így történt. Vagyis nem volt elég szándék a kormányban, hogy az önmérsékletre intő elvet komolyan betartassák.