Jól jár, aki a házát a szlovákoknak tudja adni

„Családi házat akartunk a pozsonyi kis lakásunk helyett. Három éve jöttünk át két gyerekkel, azóta született még egy kislányunk. Nagyjából fele annyiba került a házunk, mintha Pozsony szlovákiai elővárosában vettük volna. A vállalkozásunkat Pozsonyban hagytuk, átjárunk dolgozni, kórházba is oda járunk, de sokkal gyorsabban érünk be Rajkáról, mint bármelyik másik pozsonyi elővárosból. Innen maximum 10-15 perc, más irányból viszont hatalmasak a dugók” – mondja kétszintes rajkai háza kertjében a szlovák Klara.

A 2700 lélekszámú Rajkán az utóbbi két év növekvő betelepedési hulláma nyomán már a lakosok egyötöde szlovák. A házakon látható, szlovák nyelven írt "eladó"-táblák és a folyó építkezések számából ítélve ez az arány tovább növekszik majd. „Az utóbbi két évben lett hatalmas mértékű a bevándorlás, most ötszáz szlovák él itt, akik nagyjából felének van hivatalosan bejelentett lakcíme. A háztulajdonosok érthető módon annak adják a házat, aki a legtöbbet adja érte, és azt a szlovákok adják” – mondja Bazsó Lajos, Rajka független polgármestere, aki olykor invázióként, olykor bevándorlási hullámként hivatkozik a folyamatra, amely nagyjából 6-7 éve indult, de a schengeni határcsatlakozás óta lendült fel. „Már korábban is jártak át Szlovákiából az ottani magyarok a rajkai katolikus templom miséjét hallgatni” – teszi hozzá. A polgármester szerint a tiszta anyagi haszon mellett a rajkaiak egyfelől a válság okozta nehézségek miatt költöznek el, másfelől azért kerültek rossz anyagi helyzetbe, mert „a kormány kifosztotta az őket”.

Eladó, de csak szlovákoknak

„Adósságaink vannak, muszáj eladni a házat” – mondja a főutcán a lányával és unokájával kétszintes házban élő asszony, ők is csak szlovákul írták ki az épületre, hogy eladó. Szomorú, hogy el kell hagynia Rajkát, és mint mondja, nem is megy el mindenáron. „Itt ez a nagy ház, a nagy telek, a férjem nemrég meghalt, nem tudjuk fizetni. Bemegyünk Mosonmagyaróvárra, és veszünk két kisebb panellakást” – mondja az asszony, bár egyelőre kevés jelentkező van, mert túl nagy a háza, amit csak egyben hajlandó eladni. Február óta egyvalaki jelentkezett.

A szlovákok a telkeket és az új építésű társasházakat veszik jobban Rajkán. Ha van a telken ház, azt megvásárlás után rendszerint teljesen szétverik, felújítják vagy inkább ledózerolják, és építenek újat. Az önkormányzati telkeket 25 ezer forintos négyzetméteráron adják, a helyi ingatlanpiac árai ehhez igazodnak, a határ túloldalán ennek épp a duplája a telektarifa. A környék építőipari és az ingatlanokkal kapcsolatos vállalkozásai virágzóbbak, mint valaha, ritkán hallani olyan sikertörténeteket a gazdasági válság közepén, mint errefelé. „Egész évben meg sem álltam, az utóbbi pár évben hónapokra előre tele vagyok munkával. A szlovákok megbízható kuncsaftok, a beköltözők nagyjából fele tud magyarul is” – mondja Szalai Dénes, aki 1977 óta dolgozik Rajkán mint víz-, gáz- és fűtésszerelő. A helyi laktanya területét épp most teszik a földdel egyenlővé, hogy 140 új lakás épülhessen, a határhoz legközelebb eső rajkai községrész, a műút melletti terület is új társasházakból áll. A szomszédos dunakiliti 1900 fős lakosságából nagyjából százan szlovákok, itt luxusapartmanokkal kedveskednek a betelepülőknek.

Két nagy ingatlaniroda működik Rajkán, amelyek kifejezetten szlovákoknak értékesítenek. Egyiket a helyi Borpatika kocsma tulajdonosa, Keszőcze Józsefné, Baba vezeti. Nem szívesen nyilatkozik, mert épp egy rendőrségi ügy közepén van, májusban felgyújtották az ingatlanirodája egyik kis bódéját, és a szlovák zászlót is letépték az üzlete elől. A kocsmáros-ingatlanügynök szerint nem arról van szó, hogy a helyiek szemét szúrná, hogy szlovákokat hoz a faluba, a gyújtogatás hátterében szerinte inkább a konkurens ingatlancég áll, akikkel egykor közösen működtek. „Sok szlovák jár a kocsmánkba, a lényeget tudják: inni, enni és kártyázni, sőt, ezeket már magyarul mondják. Ismerek én itt mindenkit, és jól tudom, hogy a helyiek között egyáltalán nincs semmilyen feszültség. Nem törődünk a nagypolitika butaságaival, szépen élünk egymás mellett” – meséli Keszőczéné. Összes helyi beszélgetőpartnerünk megerősíti ezt, bár néhány fiatal nemrég az eladó házakra ráfestette, hogy a Haza nem eladó! A beköltözések miatt ennél több konfliktus errefelé nem történt, a helyiek szerint ha van is a szlovákok és az őslakosok között eltérés, akkor az inkább a nagyvárosból vidékre költözéssel járó életmódváltás miatt van, és nem a nemzetiségi különbség miatt. „Alkalmazkodniuk kell, például nem kellene bömböltetni a zenét vagy vasárnap füvet nyírni” – állítja egyikük.

30-40 milliós házak

A Rajkára beköltöző több száz szlovák rendesen fizeti a rájuk (is) kivetett adókat: az ingatlanhoz kötődő kommunális adót, a telekadót, és azok sem menekülnek, akik nem jelentkeznek be, és csupán hétvégi háznak álcázzák a lakásukat: rájuk négyzetméterenként 800 forint építményadót vetett ki a hivatal.

Egy másik ingatlanirodában konkrét ingatlanárakról kérdezősködünk. „A harminc-negyven éves, száz négyzetméteres kockaházak nagyjából 30 millió forintnak megfelelő összegért mennek el, ezekhez 800 négyzetméteres telek is jár. Egy ugyanekkora új házért 40 milliót adnak a szlovákok. A telekárakat az önkormányzati 25 ezer forintos négyzetméterár határozza meg, az új építésű társasházakban a lakások négyzetméterára 150-180 ezer forint. A határ túloldalán, a három kilométerre lévő (Trianon után még Magyarországhoz tartozó, csak 1945-től szlovák) Oroszváron a telekár több mint kétszeres, 54 ezer forint" – magyarázza Rusó Miklós, aki szintén Pozsonyban élt, öt éve errefelé keresett házat, amikor meglátta, milyen nagyszerű ingatlanüzletet lehetne Rajkán csinálni. Azóta a munkássága nyomán kétszáz szlovák telepedett le a községben. Összehasonlításként Pozsony szlovákiai elővárosában, Dunajska Luznán található hasonló lakásokat mutat. Ugyanakkora távolságra van a szlovák fővárostól, mint Rajka, de onnan a dugók miatt 45 perc beérni, és az új lakások négyzetméterára 230 ezer forint. Egy Pozsony külvárosában lévő 67 négyzetméteres panellakás pedig 28 millió forintnak megfelelő összegbe kerül.

Szlovák Micimackó

Van, akinek a gyereke is magyar iskolába jár. A helyi iskolában a beköltöző szlovákoknak magyar nyelvtanfolyam is indult, húszan-harmincan járnak rendszeresen. A rajkai óvodába járó 96 gyerekből 15 szlovák, pedig öt éve még egy sem volt. A szlovák gyerekek a Micimackó csoportba járnak, mert az ottani nevelő évtizedekkel ezelőtt átköltöző szlovákiai magyar, és kiválóan tud szlovákul. „Ha ez így folytatódik, attól sem zárkózunk el, hogy szlovák osztályt indítsunk, ehhez legalább tizenöt gyerek kellene. Egyébként az elköltözések miatt alaposan lecsökkent az iskola létszáma, 2006-ban még 205 diák járt ide, idén csak 179-en. Osztályokat kellett összevonnunk és a pedagóguslétszámot is csökkentenünk kellett” – mondja Farkas János, a rajkai általános iskola igazgatója két óra közötti szünetben.

A játszótéren útbaigazítást kérünk, de nem értünk szót, a kismama csak szlovákul beszél. A boltban sikerrel járunk, az eladó a beköltözés negatív hatásairól beszél. „Jól jár, akinek van mit eladni, megszabadul a 10 milliós házától 20 millióért, marad is neki és még az adósságait is kifizeti. Ennek az egésznek viszont mi, fiatalok isszuk meg a levét. Annyira drágák lettek az ingatlanok, hogy nem tudjuk megfizetni, maradunk anyuék nyakán. Hol tudnék összekuporgatni 30 milliót a minimálbéremből?” – kérdezi, majd hozzáteszi, az is előfordult, hogy a nagy telken álló házakért bekopognak és ajánlatot tesznek a szlovákok. Rendszerint olyat, aminek nem lehet ellenállni. „Volt, akinek két lakást és még pénzt is ajánlottak helyette.”

Aki eladja a házát, rendszerint Mosonmagyaróvárra költözik, ahol már érzékelhető a lakosság növekedése, és a mosonmagyaróvári Tesco is nagyszerűen profitál az átköltözőkből és a bevásárlóturizmusból. „Sokkal több lett a gyerek, 2008-ban 292-en, idén 390-en voltak az óvodások. Emiatt pluszcsoportokat indítottak az intézmények. A kereskedelem is fellendült a városban, a forint elértéktelenedésével az itteni lett az egész ország második legforgalmasabb Tescója. Aztán július óta az 5 százalékpontos áfaemelés és a forinterősödés miatt a bevásárlásdömping valamivel visszaesett” – mondja Nagy István, Mosonmagyaróvár polgármester-helyettese. A városban 68 bejelentett szlovák tulajdonú lakás van, a polgármester-helyettes szerint csak azért ilyen kevés, mert itt már nincs szlovák térerő.