Beindult a szocialista miniszterelnök-jelölti casting

Noha csak a december közepére, a kongresszusra kell miniszterelnök-jelöltet találnia az MSZP-nek, megindult a szivárogtatás és a koptatás. Nem véletlenül, a párt két úton indulhat el az országgyűlési választások után. Az első, hogy most egy, az MSZP-ben gyenge miniszterelnök-jelöltet választanak, akitől a vesztett választások után könnyedén el lehet köszönni. Ez a történet kétfelé ágazik. Egyrészt egy külsős jelöltet emelhetnek be a szocialisták, itt például Glatz Ferenc volt MTA-elnök, illetve Bárándy Péter igazságügyi miniszter neve forog.

Többen azonban úgy vélik – ez a másik út –, hogy hiba lenne külsős jelölttel előállni, a bizonytalanokat egy külsős úgysem tudja becsábítani a szocialista táborba, és az MSZP-nek most amúgy sem nem a bizonytalanokra kell koncentrálnia, hanem a bázis lemorzsolódott részét kell visszaszereznie, különös tekintettel az EP-választáson elesett szocialista fellegvárakra, mint amilyen Békés, Borsod-Abaúj-Zemplénvagy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye.

A lényeg, hogy csendben elhúzzon

Ehhez viszont – és erről szól az elköszönős jelölt másik verziója –, olyan személyt kell találni, aki mögé felsorakozik a párt nagyobbik része. Így merült fel például Gráf József, Kovács László vagy Szili Katalin neve. Kiválasztásuknál védhető álláspont, hogy az EU-biztos Kovács vagy a házelnök Szili neve nem forrt össze Gyurcsány Ferencével, és igazából Gráfé sem, noha korábban is ő volt a földművelésügyi miniszter. Hogy kinek mekkora esélye lehet a jelöltségre, az kérdéses.

Kovácsot a legtöbben önjelöltnek tartják, és az nem elegendő érdem, hogy ő volt az MSZP utolsó tagságközeli elnöke. Igaz, hogy egyes pletykák szerint Budapest támogatná, de erről számos budapesti politikus nem tud, és többen azt mondják, hogy Budapest itt Lendvai Ildikó pártelnököt jelenti, aki a fővárosi listát vezeti. Kovács valódi támogatásának fokmérője inkább az EU-biztost kiválasztó országos elnökségi szavazás lehet, ahol Kovács három szavazatot szerzett – a testület tizenöt fős.

A baranyai erő

A vidéket mostanában aktívan járó Szili Katalin mellett a legfőbb érv, hogy az MSZP legnépszerűbb politikusa. Csakhogy kedveltségét furcsa kettősség jellemzi. Népszerűségi indexe azért mutat annyira jól, mert ő legkevésbé elutasított baloldali politikus a jobboldali szavazók körében, ez a szimpátia azonban egy választáson nem konvertálható át szavatokká. A pártban azomban sokan úgy vélik, a folytonos protestálásra nem lehet politikát építeni, és Szili népnemzeti szocialista vonala nem feltétlenül kívánatos abban az MSZP-ben, ami egyre balrább szeretné pozicionálni magát.

Hogy ennek ellenére Szili mennyire lenne képes egységbe kovácsolni a pártot, arról csak találgatni lehet. Az viszont tény, hogy szűkebb pátriájában, Baranyában sem ő legerősebb, egyes vélekedések szerint ha Puch László pártigazgató nem tartja meg hátulról a területi lista két befutó helyéért zajló harcban, akkor nem Szili vezeti a baranyai listát.

A széthúzást jelzi, hogy Gráf neve is felmerült ebben a miniszterelnök-jelölti körben, noha ő is baranyai. Abban viszont sokan biztosak, hogy a vidékiek között Gráf húzónévnek számítana. (És nem elhanyagolható körülmény, hogy a választások után politikai nyugdíjba menne.)

Gyengülnek a fiatalok

Az elköszönős jelölttel számoló forgatókönyvnek tagadhatatlanul lenne még egy előnye – legalábbis a jelenlegi pártvezetés számára –: gyakorlatilag nem változtatna a status quón, a távozó miniszterelnök-jelölt a felelősség jó részét is elvinné. Szemben a fent említett másik úttal, aminek lényege, hogy az MSZP egy erős miniszterelnök-jelöltet állít. Az ez ellen érvelők általában arra hivatkoznak, hogyha most elkezdődne egy miniszterelnökjelölt-casting, a párt az erővonalak mentén szétesne, és gyakorlatilag képtelen lenne érdemben végigcsinálni a kampányt.

Más szempontból azonban, ha sikerül egy erősebb miniszterelnök-jelöltet találni, aki sikerrel csinálja végig a kampányt (és ő a listavezető is), megeshet, hogy új erőközpont alakul ki körülötte, és a választások után is számolni kell vele. Hogy ez a jelölt honnan kerül elő, az megjósolhatatlan. Mindenesetre a júliusi kongresszust megelőző öreg-fiatal háború egy hármas alkuval zárult. Lényege az volt, hogy az országos választási bizottságot kibővítik a fiatalok favoritjaival, a decemberi kongresszuson az országos elnökségre korlátozódó tisztújítást tartanak, illetve a fiatalok adják a miniszterelnök-jelöltet.

Csakhogy a megállapodás első két pontja már kútba esett, így az sem biztos, hogy a fiatalok közül kerül ki a miniszterelnök-jelölt. Már csak azért sem, mert a fiatalok egyik főemberét, Hagyó Miklóst alaposan amortizálták a BKV-s botrányok. És a vele együtt mozgók közül, például, Oláh Lajos sem áll túl jól: a Hajdú-Bihar megyei szocialista elnököt ugyan évek óta fúrja a Juhászné Lévai Katalin vezette belső ellenzék, de amíg eddig a megyeiek harminc-negyven százaléka tartozott ide, most ez a belső ellenzék többségbe kerülhet.

Szeged és a trójai faló

Ha mégis, akkor leginkább két nevet emlegetnek. Az egyik Botka László szegedi polgármester, a másik Mesterházy Attila frakcióvezető. A Botka körüli okoskodások szerint a polgármester várhatóan nem nyeri meg egyéniben választókörzetét, így jól jön neki a miniszterelnök-jelöltséggel járó országos befutó hely. Csakhogy Botka az első a megyei listán, mindenképpen bejut az országgyűlésbe. A miniszterelnök-jelöltség viszont (hiába gyengül meg őszre a Fidesz a szocialista remények szerint) szinte garantálja a városvezetés elvesztését, hiszen ő lesz a megtestesítője annak, ami ellen Orbán Viktor pár hónappal előbb kampányolt. Nem nagyon valószínű tehát, hogy Botka indul a miniszterelnök-jelölti versenyben.

Mesterházyval más a helyzet. Azt senki sem vitatja, hogy frakcióvezetőként jól dolgozik, és többek szerint félúton áll a fiatalok és az öregek között. Tény, hogy a tavaszi háborúban a fiatalok közül többen az öregek trójai lovának tartották a velük együtt mozgó Mesterházyt, a régi funkcionáriusok szerint meg átállt. Ami tény: a miniszterelnök-jelölti posztra nem jelentkezett be.