Auguszta
-3 °C
2 °C

Hogyan lett majdnem háború Sajóbábonyban?

2009.11.16. 22:23 Módosítva: 2009-11-17 09:10:04
Két napot töltöttünk a kis híján etnikai összecsapás helyszínévé váló borsodi kisvárosban, ahol beszéltünk a megpofozott képviselőnővel, az ellentmondásos megítélésű polgármesterrel és az őrködő cigányokkal, hogy megtudjuk, miből lett a hétvégi balhé.

Sajóbábony éjjel olyan, mintha egy közeljövőben játszódó, nyomasztó sci-fibe keveredtünk volna. A nyirkos magyar faluvilágba a high tech hadviselés képei keverednek. A szottyogó ködben vibráló neoncsíkok felhője tűnik fel a fényszóróink előtt.

Cyborgokra emlékeztető rohamrendőrök veszik körül a kocsinkat, rádiók recsegnek, a reflektorok pászmáiban fémes pára kavarog, igazolványainkat távoli adatbankokkal vetik egybe, hogy aztán az ellenőrzés után visszacuppanjunk a kutyaugatásos éjszakába.

Gárdaszimpatizánsok a település határában

A romák és gárdisták összecsapásának nyomait keressük, ahogy lassan végiggurulunk a településen, de csak üres utcákat látunk, a kereszteződésekben pulzáló kék villogók körül szobrozó rohamrendőrökkel. A város végén tüzek lobognak, virrasztó romákkal, csak hogy teljesen zavarba ejtő legyen az összkép.

Ez egy realista sci-fi, ilyen lesz a jövő Magyarországa?

Budapestről annyit lehetett tudni, hogy Sajóbábony, ez a Kazincbarcika és Miskolc közt fekvő városka vesztegzár alá került a hétvégén.

A gárdisták állítólag azért lepték el a falut, mert a romák megfenyegettek egy helyi jobbikost. Később pedig rátámadtak a szimpatizánsként is emlegetett, de MSZP-s önkormányzati képviselőként és boltosként ismert nőre. A cigányok később szétvertek egy autót, aminek utasai alig úszták meg a lincselést. A nagyszámú gárdista és a falu romái már véres konfliktusba bonyolódtak volna, amikor a rendőrség megszállta a Sajóbábonyt, hogy elejét vegye a cigányok és a gárdisták háborúba torkolló összecsapásának.

Fotó: Barakonyi Szabolcs

A jórészt a szélsőjobboldali sajtóból származó hírek még annyit említettek meg, hogy egy Jobbik szervezte gyűlés is volt a faluban. Az események közti kapcsolat azonban homályos volt.

Szétvert Suzuki

A településtábla előtt állunk, a rendőrök utolsó kordonjánál, ahol feltorlódtak az ország minden részéből idesereglett segítők. Húsz-harminc kocsi áll a sötétben, körülöttük nyolcvan-száz ember: gárdasapkás legények, gárdaegyenruhás csoportok, terepszínű nadrágos, kapucnis pólós srácok, bőrnadrágos, mellényes wannabe motorosok cuppognak a sárban.

A program az a Kossuth térről ismerős lődörgés, amikor a céltalan várakozás politikai eszmefuttatásokban, közös hőbörgésben és lázas szervezkedésben sül ki. „Somogyból jöttem, hogy egy kis élelmet hozzak a bajtársaknak” – meséli egy fiú gárdalogós kabátban. „Nem az a lényeg, hogy pontosan hányan jövünk el, hanem hogy amit teszünk, az százalékokat jelent majd a Jobbiknak.” – magyarázza hevesen egy bajuszos, bőrkabátos úr. „A büdös cigányok, még jó hogy félnek – mondja a bizonytalanul álló, negyvenes motoros – Szétverni egy rendes ember autóját. Állatok!”

A szétvert magyar Suzuki

Néhány autó reflektorának sugarában egy szomorú Suzuki Swift áll. Ablakai beverve, üvegszilánk borítja az üléseket. A gárdisták telefonokkal fotózzák a szétvert autót, egy sokat tudó pedig hosszasan magyarázza, hogyan fogta fel a jól megépített magyar ülés a baltát, hogy végül senki nem sérült meg. Arról hiába érdeklődünk, hogyan került a kocsi a faluba.

Michael Jackson a tábortűznél

Magunk mögött hagyjuk a szélsőjobbosok táborát, az utolsó sor rendőrnek még megjegyezzük: a Sajóbábony túlvégén lobogó tábortüzekhez megyünk. „Csak a saját felelősségükre – mondják a teljes páncélzatba öltözött rohamrendőrök sokat tudó mosollyal. – Mi nem javasoljuk.” Hosszasan néznek utánunk.

Egész éjjel őrködtek

Üres utcákon gurulunk, a tüzek látványára felszökik az adrenalin, végül is házaikat féltő, dühös emberekről van szó, akiket most idegenek közelítenek meg. Férfiak, nők vegyesen állnak a ház körül, néhányuknál bot, másoknál gyerek van a kézben. Nem támadnak ránk, hanem helyette egyszerre és minden oldalról lamentálnak vagy hosszasan mesélik történeteiket.

„A boltos Kati hívta ide a Gárdát, a Müllerné.” „Azt mondták, lakossági fórum lesz, de minket nem engedtek be. Fotóztak, gúnyoltak minket, azt kiabálták, meghaltok cigányok.” „Azt mondták nekünk, hogy békések voltak, de ha békével jöttek, minek indultak el kocsival a közelebbi cigánysorra?”

A tűz körül az a fajta hevület érezhető, ami inkább a félelem leplezését szolgálja. Hajnali fél kettőkor a férfiak mellett ugyanannyi öregasszony, gyereküket cipelő nő nyüzsög a falu végén, márpedig a karon ülő gyerekkel nem szokás vad portyákra indulni. „Eredjetek be a házba, én úgy sem nem tudok aludni. Inkább virrasztok” – hessegeti egy energikus asszony a tizenéves gyerekeket, akik a tűz körül vihognak. Egyikük a moonwalkot gyakorolja a sárban.

A szétvert autóról kérdezünk, de a romák anekdotikus, érzelmileg telített és lazán kapcsolódó történeteiből nehéz kivenni, hogy miként kulminálódtak tettlegességbe az események. Egyesek mindenesetre még azt is cáfolják, hogy történt ilyesmi.

A legtöbb sztori alapján valami olyasmi derül ki, hogy a cigányok elállták az ellenséges szándékkal közelítő autós útját, az közéjük hajtott, és elütött egy tizenhét éves fiút. Ezután támadtak a suzukisra.

Hajnalban úgy zuhanunk ágyba, hogy reméljük, a polgármester másnap összeilleszti a szilánkokat, és kiderül, ki támadott kire, és hogyan torkollott kis híján roma-magyar háborúba egy Jobbik-gyűlés.

Összecsapás a polgármesteri hivatalban

Egy újságíró tudja, hogy a magyar hivatalok reggel nyolckor olyan békés kávézókra hasonlítanak, amelyeket történetesen zöld olajlábazatos, lambériás, neonvilágítású termekben rendeznek be. Ehhez képest Sajóbábony polgármesteri hivatalában hétfő reggel robbanásig feszült hangulatba futunk bele.

Fotó: Barakonyi Szabolcs

A titkárnő Nagy Imre polgármester érkezéséig a tárgyalóba küld minket, ahol egy háromnegyedes, fekete bőrkabátba burkolózott, komor férfi járkál. A hajtókáján látható Jobbik-jelvény elbátortalanít, de csak azért, mert a jelenség annyira tipikus. Bencs Gábor hallva hogy az Indextől jöttünk, kijelenti: „Az Indexnek nem nyilatkozom, mert meghamisítja a tényeket”. Faggatózásomat, miszerint hamisítás helyett egyszerűen a tények feltárása a célunk, szótlanul hárítja.

Ezt a karaktert egy filmből leste, gondolom, de nincs időm átgondolni, melyikből, mert megérkezik a polgármester, a megvert Müllerné, aki önkormányzati képviselő, Lakatos Jenő, aki szintén önkormányzati képviselő, Szántó János vajda és Szántó Tamás parkőr.

Lakatos Jenő már az ajtóból a bekapcsolt kameránkra mutat. „Mondtam, hogy ne legyen itt sajtó!” – kiabálja, és elrohan. A polgármester utána szól, hogy még nem is kezdődött el a megbeszélés. Müllerné is elviharzik, és a termen kívül félhangos cigányozásba kezd. Elhagyjuk a termet, és egyéb program híján a városháza előtt demonstráló cigányokkal elegyedünk beszélgetésbe.

Mindenki mást mond

Nem fárasztjuk tovább a nyomozás részleteivel az Olvasót.

Beszéltünk a polgármesterrel, aki hangsúlyozta, a megvert Müllerné a közbeszéddel ellentétben nem hívhatta be a Gárdát, hiszen ő MSZP-s képviselő. Érthetetlennek nevezte viszont, hogy ha a Gárda nem provokálni akart, akkor miért jött ekkora kísérettel. És végül furcsának tartotta Bencs Gábor magyarázatát, aki a polgármesteri kérdésre azzal tromfolt, hogy a nagyszámú gárdista az idelátogató főkapitány kísérete volt, csak éppen a kapitány végül nem jött el.

Nagy Imre polgármester korábban a halálbüntetés visszaállítását kérte a romák bűncselekményei miatt

Beszéltünk harminc cigánnyal a kisváros különböző pontjain, akik mind egyetértettek abban, hogy Müllerné a gyűlés napján bátorította a gárdistákat, és az oldalukon szította a hangulatot.

Egy fiú szerint a Gárda hiába hangsúlyozta, hogy csak a bűnöző romák ellen van. „Nekem nincs a homlokomra írva, hogy rendes cigány vagyok, aki iskolába járt, van munkája” – magyarázta. Beszéltünk az elrohanó Lakatos képviselővel, aki idegesen megjegyezte, ő az ügyről nem tud semmit, és nem is a cigányok képviselője.

Beszéltünk önkormányzati dolgozókkal, akik elmondták, már nem engedik ki a gyerekeiket az utcára, mert féltik őket.


Egyértelmű volt, hogy a háromezres lélekszámú, 800 fős cigány lakossággal rendelkező Sajóbábonyt megbénította a kölcsönös bizalmatlanság. Egynapos interjúzás után, az ellentmondásos elemeket kiszűrve, az azonos információkat megtartva, a legnagyobb közös osztó elvét alkalmazva a következő történet állt össze előttünk.

Mi történt akkor Sajóbábonyban?

Bencs Gábor, a sajóbábonyi Jobbik elnöke lakossági fórumnak nevezett tagtoborzót tartott a város iskolájában. A polgármester nem akarta engedélyezni a gyűlést, de Bencsék azzal álltak elő, hogy ez esetben több száz fős gárdafelvonulást fognak helyette tartani.

A gyűlésre a romákon kívül szinte mindenki meghívtak a városból. A romák, mivel lakossági fórumról volt szó, elmentek az iskolához, aminek udvarán azonban idegen gárdisták tömegével találták szembe magukat. Néhány cigány be akart menni, de nem engedték.

A bolt, a pofon színhelye

A gárdisták és a cigányok közt heves szópárbaj alakult ki, Müllerné pedig a gárdisták oldalán lépett fel. A mind jobban eldurvuló helyzetnek a rendőrség vetett véget, és az utcán sorfalat alkotva szétválasztotta a feleket. Egy nő, aki régről ismerte a boltban dolgozó Müllernét, felkereste őt, hangosan szidalmazta őt, és végül lekevert neki egy pofont.

Bencs Gábort közben megfenyegették. A Jobbik helyi vezetője felhívást tett közzé a párt kommunikációs vonalain, vasárnapra több száz szimpatizánst hozva a városba. A jobbikosok eleinte a faluban cirkáltak, provokálták a feldühödött cigányokat. Egy autó elindult a cigánysor felé, de amikor az összegyűlt és felajzott romákat meglátták, a visszafordulás mellett döntött. Meg akartak fordulni, elsodortak egy cigányfiút, de menekülni már nehezen tudtak, mert a romák bezúzták a kocsi ablakait.

A rendőrség közben lezárta az utakat, megszállta a várost, és az elválasztott felek lassan lehiggadtak. A gárdisták és szimpatizánsok vasárnap éjjel hazamentek, a cigányok az utcáikban rakott őrtüzekhez vonultak vissza, a polgármester pedig a tárgyalóba hívott néhány érintettet, hogy olyan határozatokat hozzanak: amennyiben a romák nem fenyegetik többet a lakosságot, a gárda nem jön többet Sajóbábonyba.

Hogy ez a gumiszabály pontosan mit jelent, meg nem mondható, de szerencsére nem is lényeges. Az ügy csúcspontja valójában ugyanis nem ez, hanem Vona Gábor Jobbik elnök keddre meghirdetett sajóbábonyi sajtótájékoztatója.

A turbulens események ugyanis inkább egy tudatosan felépített stratégia eredményének, vagy legalábbis egy minden esetben jól kihasznált helyzet elemeinek tűnnek.

A Gárda vagy annak tűnő, gárdaemblémás emberek csoportja felvonul valamely településen. A szélsőséges világnézetéről ismert szervezetnek nem is kell semmi törvénybe ütközőt tennie, hogy a cigányság azonnal végletes izgalmi állapotba kerüljön, és olyasmik történjenek, amik aztán a Jobbikot igazolják.

A romák ugyanis nem jól bírják ezt a vibráló feszültséget, ami végül is érthető, ha belegondolunk: amennyiben a gárdista megunja a hisztit, hazamegy, a roma viszont otthon van, és reméli, hogy a feketeruhások tényleg csak operettet játszanak az utcán.