Kinek adja a Kreml az Emfeszt?

2009.12.14. 07:47
Az Emfesz jövőjét úgy lehet a legkönnyebben megjósolni, ha a közelmúltban alapított, régióbeli gázközvetítő cégek tulajdonosi szerkezetét vizsgáljuk. A legvalószínűbb, hogy lesz egy hatalomhoz közeli (esetleg állami) kisebbségi tulajdonos, míg a cég nagyobbik része egy svájci vagy osztrák rt. mögött álló, offshore cégekbe vesző Gazprom tulajdon marad. Cikkünk azt is megmagyarázza, hogy ez a lehetséges forgatókönyv miért kell a magyaroknak, és miért jó az oroszoknak.

„Még karácsony előtt.” „A januári ukrán választás után.” „Majd májusban, ha van már új magyar kormány” - ezeket a válaszokat egyaránt szakértőnek tűnő emberek mondták arra a kérdésre, hogy mikor rendeződhet az Emfesz sorsa. A magyar gázfogyasztás ötödét kiszolgáló cég se üzleti, se jogi szempontból nincs biztonságban, néhányan azt sem tartják kizártnak, hogy hamarosan bezárják. (Az Emfesz gyáraknak, önkormányzatoknak és háztartásoknak is ad el gázt, a lakosság elsősorban gas.hu márkanéven találkozhat szolgáltatásukkal.)

A megoldás egyértelműen Moszkvától függ. A magyar politikai elit pártoktól függetlenül azt gondolja, hogy az olcsóbb gáz letéteményesének tartott cégre szüksége van a magyar gazdaságnak. Így valószínűleg ezután is minden állami segítséget megkaphat az, akinek Moszkvában az Emfeszt odaadják.

Furcsának tűnhet, hogy Moszkvában dől el, hogy mi legyen a 27. legnagyobb magyar vállalattal, a tavaly 220 milliárd forintos árbevételű Emfesz-szel. De a cég történetét és működési modelljét ismerőknek ebben semmi rendkívüli nincs. Az Emfesz ugyanis a Gazprom kegyéből, és magyar állami segítséggel működik.

A Gazprom olcsó gázt, a magyar állam pedig törvényi hátteret vagy elnéző hatóságot biztosít. A két fél alapvető érdekei között nincs összefüggés, de egymásra utaltságuk hamarosan akár vegyesvállalat alapításához is vezetheti őket. Legalábbis erre utal, hogy az állami MVM (Magyar Villamos Művek) lehet hamarosan az Emfesz kisebbségi tulajdonosa. A többségi pedig esetleg valamilyen svájci vagy osztrák bejegyzésű, offshore cégek birtokolta, de Gazpromhoz kötődő vállalat.

Ezzel előállhat az a furcsa helyzet, hogy miután az EU-ban élenjárt Magyarország az iparág liberalizációjában, a felszabadított magyar gázpiac legfontosabb alternatív szolgáltatója egy orosz és egy magyar állami vállalat érdekeltségébe kerül, offshore cégek hálóján keresztül.

Hónig Péter
Hónig Péter

Hónig Péter, energiáért is felelős miniszter a parlamentben november 23-án beszélt az Emfesz lehetséges jövőjéről: „Tekintettel arra, hogy az MVM-mel kapcsolatban a kormányzat célja, hogy ez egy erős társaság legyen, az sem kizárt, hogy gázkereskedelemmel foglalkozzon valamikor; az sem kizárt, hogy azt a piaci szegmenst megcélozza, amely ma az Emfesz tulajdonában van”.

Miért kell az Emfesz?

A magyar államnak egyértelműen azért van szüksége az Emfeszre, mert a cég olcsóbban juthat gázhoz, mint bárki más Magyarországon, és így olcsóbban is tudja eladni, ami jót tesz a gazdaságnak. Elsősorban a nagy gázigényű gyárak szempontjából alapvetően fontos ez, hiszen ezek versenyképességét (és így adózási, munkahelyteremtő képességeiket is) alapjaiban határozza meg a gáz ára. (Az Emfeszszel kapcsolatban rendre felmerül az iparágban, hogy a cég magyar résztulajdonosok egyéni érdekeit is szolgálja, ám az erről szóló szóbeszédek mögött nehéz konkrétumot találni.)

Bonyolultabb kérdés, hogy miért kell az oroszoknak az Emfesz. Látszólag ugyanis nincs racionális okuk arra, hogy egy magyarországi gázszolgáltató olcsóbban jusson gázhoz, mint a többi szolgáltató. Hiszen minden gázmolekula, amit Magyarországra importálnak, az valamilyen módon átmegy a Gazprom kezén is. Így lényegében az orosz állami óriáscég két áron ad el (illetve április végéig adott el) Magyarországon gázt, akkor is, ha a kedvezményes árat közvetítő cégen keresztül értékesítette. A két ár között a különbség minimum tíz százalék körüli, hiszen az Emfesz nagyjából ennyivel olcsóbban szolgáltat, mint riválisai. Ugyanakkor az árkülönbség néhány szakértő szerint ennél is nagyobb.

E feltételezést erősíti, hogy információink szerint volt olyan gyár is néhány éve az Emfesz ügyfelei között, amely 20-30 százalékkal kapta olcsóbban a gázt, mint amennyiért a magyar piacon egyébként hozzá lehetett jutni. Vagyis az Emfesz vélhetően nagyon olcsón is hozzáférhetett gázhoz, így elképesztő nyereséget tudott potenciálisan termelni. (Adózás előtti eredménye tavaly hivatalosan 7,7 milliárd forint volt, de piaci pletykák szerint ennél sokkal több pénzt hozhatott a cég titokzatos kedvezményezettjeinek).

Pontosan itt van a történet lényege: az oroszok az Emfesznek nem azért adtak olcsóbban gázt, mert a Gazprom racionális üzleti érdeke ezt megkívánta, hanem mert a konstrukción keresztül olyan személyeket vagy intézményeket finanszírozhattak, amelyre egyébként nem lenne módjuk.

Hogy kit és hogyan gazdagított a magyar gázpiac surranó pályája (a modell kialakulásának történetéről itt olvashat) arról sok feltételezés kering, de biztosat Magyarországon valószínűleg senki sem tud. Az elképzelések az orosz titkosszolgálatoktól az orosz-ukrán politikai eliten át a szervezett bűnözésig terjednek.

Mi most a baj?

Dmitrij Firtas
Dmitrij Firtas

Az Emfesz olcsó gázon alapuló modellje papíron már idén januárban megbukott, a krach azonban csak áprilisban ütött be.

Az Emfesz az elmúlt években a Rosukrenergo nevű cégtől vásárolt gázt, amely részben Dmitrij Firtas ukrán üzletember, részben pedig a Gazprom tulajdonában van. A gázt a Rosukrenergo olcsóbban adta, mint amennyit a Gazprom a többi magyarországi gázszolgáltatótól kért. Az árkülönbség elvben abból adódott, hogy a Rosukrenergo türkmenisztáni gázzal kereskedett – elsősorban az ukrán belső piac ellátására – és ez olcsóbb volt az orosz mezőkről nyugatra exportált gáznál. (A türkmén és az orosz mezők gáza nyugat felé azonos vezetékekben áramlik, a molekulák megkülönböztetése fizikailag lehetetlen, de a betáplált és a kivett mennyiséget számolják az oroszok.) Firtas egy Mabofi nevű ciprusi cégen keresztül az Emfesz tulajdonosa is volt.

Az Emfesz tulajdonosa és gázszállítója idén áprilisig

Idén januárban egy orosz-ukrán miniszterelnöki megállapodás értelmében a Rosukrenergo gáz nélkül maradt. Áprilisra az Emfesz sem kapott gázt. Az Emfesz ügyvezető igazgatója, Góczi István ekkor egy dollárért eladta az Emfeszt egy svájci bejegyzésű, de orosz kötődésű cégnek, a RosGasnak. Az Emfesz ezután újra gázhoz jutott, de ezt kénytelen volt legnagyobb hazai riválisától, az E.on-tól beszerezni, ráadásul állítólag drágábban, mint amennyiért továbbadta a fogyasztóknak. (Ugyanakkor a gázt az E.on is a Gazpromtól veszi.)

Az Emfesz eladása nagyon furcsa üzlet volt: Góczi nem értesítette a cégeladásról a tulajdonost, ezért Firtas cége megtámadta az üzletkötést. Az ügyben a Nemzeti Nyomozó Iroda nyomozni kezdett, és novemberben sikkasztás gyanújával néhány napra őrizetbe vették Góczit.

Beszállhatnak a magyarok

Novemberben Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor is találkozott Vlagyimir Puytin orosz miniszterelnökkel, illetve Oszkó Péter pénzügyminiszter is járt Moszkvában október végén. Az Emfesz jövője nyilván felmerülhetett mindegyik találkozón, de konkrét megegyezésről nem értesültünk. A magyar parlamentben épp azon a héten merült fel az MVM beszállása az Emfeszbe, amikor Gyurcsány és Orbán is Oroszországban járt. (A kérdést Fónagy János fideszes képviselő vetette fel.)

Információink szerint ha Moszkva rendezni akarja az Emfesz sorsát, és újra megnyitja az olcsóbb gázcsapot a cégnek, akkor az oroszok szívesen látnának olyan magyar szereplőt az Emfesz tulajdonosai között, aki hosszú távon garantálni tudja, hogy a céget békén hagyják a hatóságok, és általában is kiszámíthatóan viselkedik.

Góczi István
Góczi István

Hogy a magyar állam jóindulatára szükség lehet, azt bizonyítják az áprilisi események is. Amikor egy orosz-ukrán politikai paktum értelmében Firtas kegyvesztett lett, akkor Góczi saját állítása, és Kreml-közeli orosz lapértesülések szerint is orosz parancsra játszotta át az Emfeszt egy új tulajdonosnak. A cég eladása már ránézésre is minimum furcsának tűnik, de a magyar hatóságokon rendkívüli gyorsasággal átment az ügylet. Nem ez volt az első eset, hogy a Gazprom megkavarta a türkmén gázzal Magyarországon kereskedő hálózatát, nyilván lehet még ilyen, és ehhez mindig jól jön a könnyed ügyintézés lehetősége.

A Gazprom körüli, nem Oroszországban működő furcsa szatellitcégekbe egyébként is szeretnek bevenni helyi szereplőket is az utóbbi néhány évben. Ebből a szemponlamitból az MVM ideális választásnak tűnhet. Állami cég, tehát a kormányváltások nem befolyásolják a tulajdonos hazai pozícióit, és külön jót tehet a kapcsolatnak, ha az Emfesz tényleg hatalmas villamoserőművet épít Nyírtasson.

Kegyvesztettek

Az Emfesz-be már jóval az áprilisi krízis előtt be akartak vásárolni az oroszok, pontosabban a Gazprom, vagy egy ahhoz kötődő cég. Erről hónapokig komoly tárgyalás folyt Firtas és az oroszok között, Firtas azonban csak a cég felét adta volna (például arra hivatkozva, hogy az Emfesz másik fele titkos magyar tulajdonosok kezében van, ezt azonban soha senki sem bizonyította be). Végül tavasszal az egydolláros üzlettel lényegében elvették tőle az Emfeszt.

Viszont magyar érdeklődők is megjelentek már április előtt, látva, hogy Firtas kiesett az orosz-ukrán politika kegyéből, és újra osztják Moszkvában a diszkontgáz magyarországi piacát.

Veres János
Veres János

Még februárban információink szerint Veres János volt pénzügyminiszter is megpróbált informálódni, magyar szereplő beszállhat-e az Emfeszbe. Érdeklődését azonban az oroszok elutasították. Úgy tudjuk, hogy az utóbbi években az orosz-magyar gazdasági kapcsolatokért felelős Veres idén kegyvesztett lett Moszkvában, talán azért, mert több magyar állami vállalat privatizációja nem pont úgy alakult, ahogy azt állítólag megígérte. Állítólagos kegyvesztettségére utal, hogy az Orosz-Magyar Gazdasági Együttműködési Vegyes Bizottság elnöki posztjáról is elmozdították, helyére Oszkó Péter pénzügyminisztert nevezték ki. (Hivatalosan azért, mert ahogy Szollár Domokos szóvivő fogalmazott: „Több, nagyon fontos, az orosz-magyar viszonyt érintő feladat áll a kormány előtt. Ezen feladatok sikeres megoldásához szükséges, hogy a kormányzat magas, miniszteri szintén is részt vegyen a vegyes bizottság munkájában”).

Veres úgy került elő az Emfesz-ügyben, hogy november közepén Góczi István, a cég ügyvezető igazgatója azt mondta újságíróknak, hogy őt és egy munkatársát Veres János megfenyegette, hogy adja vissza az Emfeszt Firtasnak. Azt is állította, hogy Veres közbenjárása vezetett ahhoz, hogy őt rövid időre őrizetbe vették. (Veres Góczi vádjait teljesen légből kapottaknak, megalapozatlanoknak tartja.)

Gócziról ismerősei azt mesélik, hogy Moszkvához teljesen lojális ember. Több forrásunk egymástól függetlenül is úgy fogalmazott, hogy „Góczi egy katona, nem a saját szakállára működik”. Góczi az utóbbi időben két személyt támadott meg: Firtasról terjesztette, hogy szétlopta az Emfesz pénzét; illetve Veresről, hogy Firtas érdekében befolyásolja a magyar igazságszolgáltatást.

Úgy tudjuk, hogy Góczi őrizetbe vétele tényleg összefügghet azzal, hogy Firtas igyekezett minél több követ megmozgatni Góczi ellehetetlenítése érdekében. Állítólag Góczi őrizetbe vétele előtt Budapestre utazott, hogy vallomást tegyen az Emfesz eladását vizsgáló nyomozást segítendő. Az a Góczi-féle állítás, hogy Veres közbenjárt Firtas érdekében, összevág azzal, hogy az Emfesz már korábban is érdekes volt számára, de az oroszokról lepattant, így a cégért küzdő erők közül a Firtas-féle vonal mellé állhatott. Ez persze puszta spekuláció.

Az is lehet, hogy a Moszkvához feltétlenül hűségesnek tartott Góczi a váddal csak jelezni akarta, hogy Veres már nem fontos az oroszoknak, és ha nem vonul vissza, akkor kellemetlenségek sora érheti.

Firtast még nem kell temetni?

Firtas cége, a Mabofi, továbbra is igyekszik visszaszerezni az Emfeszt, de az ennél fontosabb (nagyobb pénzt jelentő), és az Emfeszszel szorosan összefüggő ukrán gázügyekben is nagyon aktív. Azt állítja, hogy az ukrán állami Naftogaz 11 milliárd köbméternyi gázt lopott el a Rosukrenergotól 2009 elején, és pert indított, hogy az ezért járó milliárdokat visszaszerezze. Szinte ezzel párhuzamosan a jelenlegi ukrán elnök, Viktor Juscsenko olyan utalásokat tett, hogy a Rosukrenergót vissza kéne engedni az orosz-ukrán gázkereskedelembe.

Viktor Juscsenko
Viktor Juscsenko

Kérdés, hogy ha Juscsenko (vagy Firtas más szövetségese) nyeri a januári ukrán elnökválasztást, akkor az oroszok is kérnek-e még Firtasból. Ha igen, akkor nem kizárt az ukrán milliárdos visszatérése, akár az Emfeszbe is. Azonban az sem kizárt, hogy az oroszoknak is kényelmetlen volt már megerősödése, és nem csupán az ukrán elnökválasztáson szintén induló Julia Tyimosenko (jelenlegi ukrán miniszterelnök) akarata előtt hajolt meg Putyin, amikor januárban aláírta a Rosukrenergo ellehetetlenítéséről szóló megállapodást.

Valami Gas AG

Láttuk már, hogy ha az Emfesz átalakul, akkor esetleg magyar oldalról beszállhat az MVM. Kérdés, hogy orosz oldalról kit bízhat meg a cég vezetésével a Gazprom. Jó eséllyel a valódi tulajdonos(ok) személye soha nem derül majd ki, de a konstrukció hasonló üzletek alapján megtippelhető. Nem rossz kiindulópont, hogy az Emfesz mostani tulajdonosa, a svájci RosGas AG, már nevében is hasonlít néhány környéken működő, Gazprom körüli közvetítőcéghez.

Tavaly óta Szerbiában működik például a YugoRosGas, ami a Gazprom gázát adta el a szerb állami gázszolgáltatónak. A YugoRosGasnak részvényese a szerb állami gázszolgáltató vezetője, illetve számos áttételen keresztül valószínűleg a Gazprombank is. Az orosz vonalat itt jórészt bécsi bejegyzésű, de ciprusi tulajdonban lévő cégek alig áttekinthető hálózata jelenti. Egy állami vállalathoz kapcsolódó helyi hatalmasság, és több átláthatatlan, de orosz jelentétre utaló cég összefogása nem egyedül álló példa a régió gázkereskedelmében.

Az olasz piacon is van ilyen vállalatfelhő, aminek látható vége a bécsi Central Energy Italian Gas Holding, aminek 2005-ös megalapításakor az egyharmada Berlusconi egyik barátjáé, negyede egy németországi Gazprom-leányé, a maradéka pedig egy bécsi, vélhetően Gazprom-közeli cégé, a Centrexé (utóbbi Magyarországon is jelen van, és érdekelt a YugoRosGas-ban is). Ez a kísérlet egyébként kudarcba fulladt, mert az új cég megjelenése az olasz gázkereskedelembe Berlusconi vélt érintettsége miatt nagy politikai botrányt okozott, így a közvetítő végül nem jelent meg a piacon. Az olasz történet arra is figyelmeztet, hogy a Gazprom nem szereti ha az ilyen ügyletekből látványos botrány lesz. Forrásaink mind arra figyelmeztettek, hogyha az Emfesz körüli viták, botrányok elfajulnak, akkor az egészet inkább bukni hagyják az oroszok. (Az Emfesz ügyfelei ekkor sem maradnának gáz nélkül, a magyar törvények garantálják, hogy egy másik szolgáltató átvegye őket, ám a beugró cég valószínűleg nem tudná tartani az Emfesz olcsóbb árát.)

Ilyen bonyolult gázközvetítésre szakosodott rendszerek sora működik a régióban. Vagyis létrehoznak egy céget, ami a Gazprom felől érkező gázt igyekszik eladni egy adott országban. Az ismeretlen tulajdonosú, ám Gazpromhoz kötődő cégeké az új gázkereskedő többsége, és a helyi fontos valakik kisebbségi tulajdonosként jelennek meg. Ha az Emfesz tulajdonosi struktúráját átvariálják, akkor ez a modell érvényesülhet itt is.

Visszatér a gázba a Mol

Az MVM emlegetésével párhuzamosan az is terjedt, hogy a Mol is szerepet kaphat az Emfesz átalakításában. Az Indexhez is eljutott elképzelések szerint a Mol Energiakereskedő Zrt. szállna be a történetbe. Ezzel összefüggésbe hozták, hogy november 9-én a Mol az Európai Bizottsághoz fordult, hogy engedélyezze, hogy az energiakereskedő cégébe bevásárolhasson egy Normeston Trading Limited nevű cég. A közép-amerikai Belize államban bejegyzett Normeston a felét venné meg a Mol leányának. A belize-i cég mögött nagy valószínűséggel orosz körök állhatnak.

mol

Egyes feltételezések szerint az oroszokkal megerősített közös cég intézné az Ukrajnán átmenő gáztranzitot, hogy abba többet az ukránok ne szólhassanak bele. Ugyanakkor a Mol megjelenése ellen szól, hogy a cég a Szurgutnyeftegaz bevásárlása óta nincs túl jó viszonyban az oroszokkal. Az sem tűnik reálisnak, hogy az ukrajnai tranzitot bárki kívülről ellenőrizhetné, hiszen az ottani vezetékek állami tulajdonban vannak és törvény zárja ki elidegenítésüket.

A Molról ugyanakkor igaz, hogy egyre aktívabb gázügyekben. Bár a szolgáltatással és tárolással foglalkozó üzletágát néhány éve eladta az E.on-nak, azonban a vezetékekben, a kitermelésben és újabban a tárolásban is benne van. Így a Mol Energiakereskedő - Normeston összefogás mögött tényleg lehet valami fontos gázügyi készülődés, de hogy ez mennyiben függ össze az Emfesz átalakításával, az egyáltalán nem világos.