Orsolya
7 °C
15 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Nem akar kitörni a cigánytelepi szegény

2010.01.15. 13:48 Módosítva: 2010-01-15 15:30:04
Az Országos Kriminológiai Intézet kutatása szerint a tartós mélyszegénységben élő emberek sorsáért nem csupán a körülmények felelősek, de jelentős mértékben maguk is tehetnek arról, hogy megragadtak lesújtó helyzetükben. Ez a megállapítás a cigányokkal foglalkozó kutatók és kisebbségi ügyek jogvédői körében vihart kavart.
A garabonci cigánytelep felszámolása 2008-ban
A garabonci cigánytelep felszámolása 2008-ban

"Az volt a célom a kutatással, hogy megnézzem, hogy élnek, hogyan
gondolkodnak a telepen kirekesztettségben élő emberek" - mondta az Indexnek Solt Ágnes, az Országos Kriminológiai Intézet szociológusa, aki a Polgár Alapítvány finanszírozásával másfél éven keresztül szegregált telepeken élő romák életét vizsgálta mélyinterjúkon keresztül.

Többgenerációs nyomor

Az átfogó kutatás alapján készült tanulmány a vizsgált telepeken, tartós szegénységben élő romákról és életükről lesújtó képet rajzol. A kutatásban meginterjúvolt személyekről a tanulmányból az
derül ki, hogy rendszertelenül élnek, számtalan problémát okoz
körükben az alkoholizmus, tipikus napjaik a gyerekek körüli tennivalókkal, házimunkával és tévéshow-k követésével telnek. Sokan éheznek, nem tudják beosztani a pénzüket, sokszoros kamattal bíró uzsorás pénzeket vesznek igénybe a megélhetéshez, gyakoriak körükben a verekedések, egymás irigyei és gyakran hivatkoznak tehetetlenségükre és arra is, hogy nincs lehetőségük helyzetük javítására.

"Az idegennel szemben nagyon erős az elzárkózás és ilyen értelemben vett összetartás, azonban a szolidaritás a mindennapokban nagyon alacsony fokú. Az emberek között folyamatosan rivalizálás, méricskélés van, akinek több van, azt kirekesztik, akinek semmije nincs, azt éppúgy. Az alapvetés, amellyel csaknem mindenütt találkoztunk, hogy a mélyszegénység egy olyan állapot, amelyből nem lehet kimozdulni. Aki olyat tesz, ami ennek a cáfolataként értelmezhető (pl. hosszú távon alacsony presztízsű munkát is elvállal, takarékoskodik, gyermekeinek a továbbtanulását támogatja és következetes nevelési elvei vannak), az veszélyes és ezért megtorlandó" - írta a mélyinterjúk és a tereptanulmány tapasztalata alapján Solt Ágnes, és amellett érvelt, hogy többek között ez a kommunikációs- és konfliktusmegoldási gyakorlat konzerválja a mélyszegénységben élő telepiek gyászos helyzetét.

Szelényi Iván és Ladányi János szociológusok korábban több tanulmányban is kifejtették, hogy Magyarországon hét-nyolcszázezer ember él tartós mélyszegénységben. Szerintük ez az állapot azonban nem elsősorban cigány probléma, a szociológusok becslése az, hogy a mélyszegénységben élők csupán harmada roma származású. Ebben a körben végzett felmérést Solt Ágnes, aki másfél évig országszerte tizenhat olyan telepen járt, ahol 85 százalék feletti a roma származásúak és 80 százalék feletti a munkanélküliek aránya. Tanulmányát 117 interjú tartalomelemzése, helyi megfigyelés, illetve a nem roma lakosokkal készített interjúk alapján készítette. Mint az Indexnek elmondta, a terepmunkában kulturális antropológus kollégájával együtt nagyjából 250 emberrel beszéltek.

Az előre meghatározott témakörökről (család, napirend, konfliktusok, közösség, életút, munka) átlagosan 25-30 perces interjúkat készítettek, az interjúkat rögzítették, legépelték, majd tartalomelemző program segítségével azonosították a tipikus témaköröket, az interjúkból kirajzolódó jellegzetes narratívákat.

Ózdi cigányok
Ózdi cigányok

A tanulmány olvasói számára a cigányokkal kapcsolatos, (a negatív előítéletek előszobájaként is) ismert sztereotípiák vissza-visszaköszönnek az illusztrációként összegyűjtött interjúrészletek és az összegző megállapítások között, a kutató azonban azt mondta, ő saját értékrendszerét semmilyen módon nem illesztette a kutatásba. "Az általam alkalmazott módszer elméleti kerete, az úgynevezett megalapozott elmélet nem is ad lehetőséget arra, hogy saját értékrendszeremet vigyem a kutatásba. A kutatás középpontja nem valamilyen objektív valóság feltárása, hanem a vizsgált célcsoport szubjektív valóságának megismerése. Nem hoztam be külső értelmezési keretet, azokat a válaszadók jelölték ki a beszélgetések során, és a gyakori fogalmak, témák mentén alakultak ki a típusos jellemzők. Valóban fellelhetőek a sztereotípiákhoz hasonló megállapítások, azonban nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy ezek a közgondolkodás részét képezik, ennek megfelelően alakítják is a közösséget. Attól, hogy valami sztereotípia - és éppen azért, mert az -, nagyban alakítja a közgondolkodást. Kell vele foglalkozni" - mondta az Indexnek. Solt Ágnes elmondta, a kutatása során tapasztaltak, a sokszor megrázó élmények és a személyes bevonódás hatására egyelőre nem is akar a továbbiakban ezzel a témával foglalkozni.

Tanulmánya élénk visszhangot kapott. Például a Népszabadságban előbb kriminológus szaktekintélyek méltatták a dolgozatot, majd szintén a napilapnak nyilatkozó Fleck Gábor szociológus és Szuhay Péter antropológus és a Társaság a Szabadságjogokért jogvédői is támadták a vizsgálatot, mert véleményük szerint az hibás módszertanra épül, hamis megállapításokkal teli és ezzel a cigánybűnözés tudományos alapját keresgélők számára hivatkozási alap lehet.

Solt Ágnes bár egyetért azzal, hogy a tanulmányának megállapításai a
romák és nem romák mai magyarországi helyzetében kockázatos lehetnek, de mint mondta, véleménye szerint a mélyszegénységben élő, kirekesztett romák gondolkodásának, szubjektív valóságának megismerése önmagában nem lehet káros.

Négy ütköző vélemény

A tanulmány vihart kavart, de ezzel nem egyedülálló a nagy szegénységben élőkkel kapcsolatos kutatások, szakpolitikai egyeztetések, közbeszéd és hétköznapi beszélgetések sorában sem.

A mélyszegénységben élő emberek helyzetének megítélésében, a megoldási javaslatok között rendszerint négy nagyobb álláspont szokott felmerülni, na és persze mind a néggyel szemben élénken ütköző érvek is.

Az egyik lehetséges vélemény szerint a tartóssá vált munkanélküliség a rendszerváltás során bekövetkezett gazdasági átalakítás következménye. Ez az álláspont a demokratikus állam felelősségét hangsúlyozza, azt mondja, az államnak taktikus gazdaságpolitikával, versenyképes ágazatokban alakított állami beruházásokkal teremtett munkahelyekkel, átképzési programokkal, okos segélyrendszerrel megoldhatná a mélyszegénységben élők rettenetes helyzetét. Akik ezzel a véleménnyel nem értenek egyet, rendszerint azzal érvelnek, hogy a hátrányos helyzetűek köre már a rendszerváltás előtt is ugyanilyen szerkezetű volt, így minden olyan, például kizárólag a romák munkaerőpiaci integrációját támogató program haszontalan, és csak növeli a kisebbség elkülönülését a többségtől.

Egy másik vélemény szerint az áldatlan helyzet megoldásában a magángazdaság szereplőinek volna kiemelkedő szerepe. Őket ösztönözhetné az állam azzal, hogy mérsékli a foglalkoztatást terhelő járulékokat, és a jelenleginél több munkahelyteremtő kedvezményt adhatna nekik. Az ezzel ütköző nézet szerint a piaci szféra képtelen megbirkózni a sok százezer embert érintő szegény közeggel, pláne, hogy az állam nem is igazán segít neki.

Ózdi telep
Ózdi telep

A harmadik vélemény rendszerint a társadalom felelősségét taglalja, és azt mondja, hogy minden sokkal jobb volna, ha a közösségi szolidaritás jobban működne az országban. Ha több szó esne a tartós munkanélküliség problémájáról, a ha roma és nem roma civil szervezetek többet és okosabban beszélgetnének egymással és ha részt vennének az állami oktatás- és foglalkoztatáspolitika kialakításában. Ha. Ennek a nézetnek a kritikusai szerint ez kevés, a mélyszegénységben élő tömegeknek a szavaknál kézzelfoghatóbb megoldás kell.

A vélemények között a negyedik az egyén felelősségét firtatja. Ez az álláspont azzal érvel, hogy az ügyesek, rátermettek igenis megtalálják a szerencséjüket, tehát a boldogulás elsősorban az egyéntől függ. Hangoztatói szerint ezért a tartós munkanélküliek körében a megoldást a magabiztos fellépést javító tréningek, a jogi ismeretek és érdekérvényesítési képességek erősítésének, a tanácsadó szolgáltatásoknak és a problémát helyben javító közösségi programoknak van helye. Akik ezzel az érvvel szemben állnak, rendszerint azt mondják, hogy az egyéni felkészítés hatásfoka ilyen mértékű probléma esetében nem lehet hatékony, és hogy a romák közül sokan már olyan régóta munkanélküliek, hogy nincs tapasztalatuk a munkavégzésben. Ezért a megoldás szerintük a szegénységet valamelyest enyhítő, a kenyérkereset rutinjához visszavezető közmunkák jelenthetik a megoldást.

Az ütköző vélemények keresztmetszetében csupán egyetlen dolog, ami biztos, és az az, hogy a rendszerváltást követő több mint húsz évben egyelőre a négy álláspont közül egyiknek sem sikerült alkalmas választ találnia a tartós szegénységben élők helyzetére.