Egy marék kommunista – az emberi fajon belül

A Munkáspárt az 1990-es országgyűlési választáson 180 899 szavazatot kapott.

A Munkáspárt a 2010-es országgyűlési választáson 5 606 szavazatot kapott.

A Munkáspárt húsz év alatt elvesztette támogatói 97 százalékát.

A párt tagjai és szimpatizánsai, valamint megcsappant szavazótáborának jó része is a Kodály köröndnél gyülekezik, mint húsz éve mindig. A transzparenst egy teherautó platója jelenti, a platón évek óta ugyanaz a tacepaó: ÜSD A TŐKÉST, NE SIRÁNKOZZ! A vezetőfülkéből nem száll ki a sofőr, még az Internacionálé első taktusainál sem. Egyik cigarettáról gyújt a másikra, még az ablakot sem húzza le, így hallgatja Thürmer Gyula örökös pártelnök beszédét.

„A szocialistákért egy csepp könny sok, annyit sem hullatunk. Megérdemlik a vereséget, egyék meg, amit főztek. De ne féltsd őket! Ők nem fognak éhezni. Te lehet, hogy éhezni fogsz, ők nem.”

„Engem nem az dühít, hogy a Fidesz győzött. Engem az dühít, hogy mi, magyar dolgozók ismét kihagytunk egy lehetőséget.”

Ilyeneket mond Thürmer Gyula, a hangulat nem harcos, inkább bágyadt, talán a meleg, talán a hallgatóság magas átlagéletkora, vagy az újabb menetrendszerű választási kudarc teszi, nem tudom.

Thürmer a saját pártjának választási eredményéről diszkréten hallgat, ezért a beszéd után a tömegből kérdeztünk meg néhány találomra kiválasztott embert, és majd később, amikor a menet már elhagyta a Műcsarnokot, magát Thürmer Gyulát is.

Szocializmus vagy halál

A 42 éves Bodrogi Attila egy VESSZEN A KIZSÁKMÁNYOLÁS! feliratú lepedőt tart elvtársával a kezében. „Nem törés, de nem öröm a választási eredmény. A választás csak egy eszköz a sok közül, amivel a munkásosztályt hatalomra juttatjuk, az idő nekünk dolgozik.” Nem érzi azt sem, hogy váltani kellene a Munkáspárt élén. Hiába szereztek 180 ezer, majd vesztettek 175 ezer szavazót Thürmerrel, nála nincs jobb alternatíva.

A menet közben szépen lassan, alapos rendőri felvezetés mellett, elindul, Kulcsár pedig elmondja, miért lett kommunista. Azaz dehogy lett ő kommunista, hallgassák csak: „Óvatos lennék a kommunistázással, magas emberi minőséget jelent az, az emberi fajon belül kevesen érték el ebben a pillanatban. Törekszek rá, maradjunk ennyiben. Mindenkit kommunistáznak, aki párttag volt. De az élet be fogja bizonyítani, hogy nincs más út. Ahogy Fidel Castro mondta: szocializmus vagy halál.”

A Munkáspártban nincsenek tőkések

Na, de nézzük tovább, ki mennyire elégedett Thürmer teljesítményével. Fekete öltönyös úr, a nevét nem árulja el, mert félti gyermekei, unokái egzisztenciáját. 1945 óta minden május elsején itt van a ligetben, és előtte néhány hónappal lett kommunista, amikor Budapest ostrománál a nácik a vároldalban lévő házuk előtt lelőtték az apját. A Vérmezőn százakat, a Városmajorban ezreket temettek el. Azt mondja, aki azt túlélte, az vagy bigott vallásos lett, vagy kommunista: „A Munkáspárt mögött nem álltak milliárdosok. Látott maga Pesten munkáspárti plakátot? (Nem nagyon, válaszoltuk.) Na, látja. Nyolc év alatt a televíziókból ki lett söpörve a Munkáspárt. Látott maga híradókban két percet a Munkáspártról? (Nem nagyon, válaszoltuk.) Na, látja. Az emberek azt sem tudták, hogy vagyunk.”.

Na jó, de mi a helyzet Thürmer felelősségével? – ha egyáltalán van neki: „Hát nézze, egy fecske nem csinál nyarat. (Bólogatunk.) Én azon a véleményen voltam, hogy nem is érdemes elindulni. A Munkáspártban még vállalkozó sincs jóformán, nemhogy tőkés. Kapitalizmusban a választás milliárdok kérdése.”

A karaván halad, a teherautóra pakolt hangszóróból a DIVSZ-induló zeng (tudták, hogy a DIVSZ, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség ma is létezik, székhelye pedig Budapesten van – legalábbis ezt írja róla a wikipedia):

„Földön, égen zeng az új dal: Ifjúság! Ifjúság! Ifjúság!

Milliónyi szív dobogja ritmusát, ritmusát, ritmusát.

Nincs oly erő, mely legyőzné, ki a népért küzd,

És dalolja a jövőnek himnuszát: Ifjúság! Ifjúság!”

Semmibe nézik az embert

A Munkáspártban fiatalok is vannak, a menet elején haladnak, közvetlenül Thürmer Gyula pártelnök és a párt vezetése mögött. Csányi László 22 éves, és cseppet sem érzi rosszul magát a sok-sok idős ember között, mint mondja, teljes az összhang közöttük. Elege lett a kapitalizmusból, visszasírja a szocializmust, bár emlékei nem lehetnek róla, csak szüleit hallotta nosztalgiázni. És hogy mi ábrándította ki ilyen fiatalon? „13 éves korom óta minden nyáron dolgozok, mert muszáj. Felháborító, ahogy bánnak egy diákkal a munkahelyen, semmibe nézik az embert, ha pedig felemeljük a szavunkat, akkor elküldenek minket. Azt mondják, holnap már nem kell jönni.”

Thürmert ő sem hibáztatja, Thürmert senki sem hibáztatja: „Azért lettünk messze az egy százaléktól, mert nem volt országos listánk. De a fiatalok most kezdenek bekapcsolódni a politikai munkába, sokkal több a fiatal, de ők még tapasztalatlanok. Ezért van szükség az idős, tapasztalt elvtársakra, hogy ők vezessenek minket.”

Akar Lacit kirúgták a MOL-ból

A felvonulás a Hősök terére ér, turisták tömegei fényképezik és videózzák a vöröszászlós nosztalgiamenetet. A kommunisták (meg akik csak törekednek arra, hogy kommunisták legyenek) a Városliget szűk ösvényein, árusok asztalai között folytatják útjukat a Paál László sétányra, a pártközponti rendezvényére.

Az első sorban megy maga Thürmer Gyula, autóstáskát szorongatva a hóna alatt. Ha nem lett volna rendszerváltás, akkor ő most alighanem a Felvonulási téren állna és integetne az alant elhaladó tömegnek, az meg neki vissza, nem kellene itt szorongani.

Senki nem hibáztatta a pártvezetést a választási eredmény miatt. Önt nyilván nem lepi meg, de engem igen, mivel választásról választásra egyre gyengébben szerepel a Munkáspárt.

Jó lenne, ha csak tőlünk függene a párt választási szereplése. A grundon a fotballmeccs (így mondja, ó-val, kádárosan) szabályait az határozta meg, akinél a labda volt. Ma Magyarországon a tőkés osztályok határozzák meg, mit lehet és mit nem. A körülményeket annyira megnehezítették, hogy csoda, ha egy párt elindul a választáson.

A Jobbik azonban a semmiből lett parlamenti párt.

Én csak azt tudom, amit sajtó ír: a Jobbiknak van pénze. Százmilliók kellenek ahhoz, hogy médiát kapjon, reklámot kapjon, szervezetet tartson fenn. Ez nekünk nincs. Majd lesz.

Szokott arról álmodni, hogy képviselő-pártelnökként belép a parlament üléstermébe?

Szoktam álmodni, de aztán felébredek. A harcnak nem ez az egyetlenegy területe. A mindennapokban, az üzemekben kell küzdeni, a szakszervezetben kell küzdeni, a kilakoltatások ellen kell küzdeni.

A pártvezetésnek ilyen gyenge választási szereplés után nincsenek egzisztenciális gondjai? Tavaly megjelent könyvében leírta, hogy bruttó 241 ezer forint volt a havi fizetése. Nincs még ez is veszélyben?

Tegnap olvastam, hogy a MOL-tól kirúgtak két külsős igazgatót, az egyikük Akar László úr, volt pénzügyi államtitkár. [Valójában lemondott posztjáról, igaz, a kormányváltás miatt.] Még emlékszem Akar Lacira, aki néhány szavazattal megelőzött a Fazekas Mihály Gimnázium KISZ-titkár választásánál. Azóta hordozom ezt a lelki traumát magamban.

Akkor most egy kicsit örül…

Na most, ő, mint az igazgatóság tagja csak a tavalyi évben 18 és félmillió forintot kapott ezért a szerény állásért. Mi abból élünk, amit a párttagság összead. Ez nem sok. Négy munkatársunk van összesen, ők minimálbéren élnek. A párt vezetésének fizetésével együtt kétmillió forint körülbelül a havi költségünk. A párt ezt még össze tudja adni.

A párttagok száma nem csökken?

Jönnek a fiatalok, de nem könnyű megtartani. Nem azért, mert nem lenne vonzó az eszménk. A fiatalok meg akarnak élni, tizenhat órát dolgoznak. Kinek jut ideje este már pártmunkára? De jönnek.

Jól látom, hogy a Fidesz kétharmados győzelme nem tölti el önöket akkora keserűséggel, mint a szintén baloldali MSZP-t?

Az MSZP vezetőinek fájdalmát átérzem. Most ki kell menni az utcára és dolgozni kell. Mi húsz éve ezt csináljuk. Ha csak a szemetet takarítja el a Fidesz, már akkor is csinált valamit. Hogy képes lesz-e építeni, újat alkotni, azt majd meglátjuk. Egy biztos nem fog változni. Kapitalizmus volt, kapitalizmus lesz, a gyár nem az enyém, az OTP nem Thürmer Gyuláé, hanem Csányi Sándoré.

A Paál László sétányra megérkezik a több százfős tömeg. Árulnak itt régi könyveket, Így él Lenin, A szabadság jelene, jövője a szocializmus, Kuba gazdasága a szocializmus útján, ilyeneket. Meg olcsó bort, Thürmer-könyvet, Szabadságot. De a legjobb a zsíroskenyér lilahagymával. Ha arra járnak a hétvégén, vegyenek egyet, száz forint, megéri.