Béla
8 °C
15 °C

Az MSZP önérdekvezérelt grundfocisták halmaza

2010.05.05. 15:12 Módosítva: 2010.05.05. 15:13
Ahogy ígérte, Gyurcsány Ferenc néhány nap alatt terjedelmes dolgozatot gyártott azzal a céllal, hogy az MSZP fórumain megvitassa, mi vezetett a párt választási vereségéhez és, hogy ebben a helyzetben mit kell tenni. Az őszödi beszéd igazát hirdető vitaindító röpirat 96 ezer karakteresre sikeredett. Elzavarná a párt elmúlt nyolc évben regnáló, de meg nem nevezett vezetőit, és baloldali köröket szervezne.

Az MSZP nem biztos, hogy túl éli majd a baloldal és a nemzeti progresszió mostani válságát, de a volt miniszterelnök-pártelnök azért hajlandó adni még egy esélyt a pártnak. Gyurcsány Ferenc ebben az óvatosan optimista tételben foglalta össze az MSZP és saját jövőjéről alkotott képét, amelyhez a tagság egy része is hozzáteheti véleményét.

Gyurcsány Ferenc közvetlenül az elbukott választás után, április 26. jelentette be, hogy még a kongresszus előtt átfogó, írásos értékelést fog közzétenni az elmúlt évekről, valamint javaslatokat kíván megfogalmazni a következő hónapokra és évekre. A volt kormányfő a pártbeli pozíciójának megerősítését célozva azt ígérte, hogy az értékelésről konzultációt kezdeményez a párt helyi szervezeteinek vezetőivel, tagjaival, sőt a balliberális progresszió jó néhány jeles képviselőjét is bevonja.

05

A volt miniszterelnök hétfőn meghátrált ugyan a frakcióvezetői posztért Mesterházy Attilával vívott küzdelemben, de nem késlekedett a helyzetelemző mű fogalmazásával, másfél hét alatt összehozott egy 32 pontos röpirattervezetet, a pártban pedig ezzel párhuzamosan megindult a vitafórumok szervezése.

Gyurcsány alaptézise, hogy nem volt törvényszerű a vereség, csak majdnem. „A vereség nem a véletlenekből, nem ármánykodásból, nem ellenséges összeesküvésből fakadt (bár az utóbbit kivéve, volt benne ez is, az is), hanem önmagunkból, a Magyar Szocialista Pártból, a nyolc év kormányzásából, az ország állapotából. És mielőtt még elfelejteném: önmagunkból, belőlünk vezető politikusokból, és természetesen belőlem is.” Gyurcsány saját szerepéről a Medgyessy-kormány teljesítményének történelmi távlatú értékelése után ír részletesebben. Azt állítja, hogy két év miniszterelnökösködés után, a 2006-os választási győzelmet követő napokban szembesült azzal, hogy a tárgyalásokon egyre magasabb év végi hiánycélt mondanak neki. „Először nem akartunk hinni a fülünknek, de gyorsan kiderült: ez bizony nem áprilisi tréfa.” „Hogyan történhetett ez meg? Ki a felelős? Nem szeretnék másokról beszélni, mert nem kétséges: én voltam a miniszterelnök, nekem kellett volna reális képet adni az országról. Nem tudtam teljesíteni ezt a kötelességemet, tehát én vétettem. Hogy az én győzni akarásom ragadt át másokra, és tette őket vakká, de legalább is vakmerővé? Lehet. Hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve? Hát persze.”

A röpirat szerint a váratlan helyzetben nem merült fel, hogy lemondjon, hanem vállalta az „ügyetlen”, kényszerből született megszorító intézkedéseket. A „küzdelem” az őszödi beszéd hatásaival együtt aztán ellenzéki pergőtűzbe és drámai belpolitikai háborúskodásba csapott át.

Gyurcsány szerint a népszerűség elvesztése nagyrészt annak tudható be, hogy „2006-ban és azóta a választók tömegesen érezték úgy, hogy nem arra adtak nekünk felhatalmazást, hogy tőlük erőfeszítést kérjünk, követeljünk, így aztán politikánkkal szembesülve sokan becsapottnak érezték magukat”, „a választók jelentős része az osztozkodó nemzeti vízióban gyökeredző álmaik elárulásaként szembesültek modernizációs kísérletünkkel”. A volt kormányfő szerint az osztozkodás volt a jellemző elődje, és az Orbán-kormány regnálásának egyes éveire is. „A könnyen jött népszerűség könnyen ment.”

„A baloldal legnehezebb feladata, hogy szembenézzen saját jó szándékú, de hibás társadalompolitikájával, és az ebből közvetlenül eredő téves gazdaságpolitikával.” „A vég nélküli osztozkodás nem baloldali, hanem felelőtlen politika függetlenül attól, hogy milyen színezetű a kormány. Ebbe a hibába estek 2001 és 2004 közötti kormányok, és bár számszerűen kisebb mértékben, de ezt folytatta az én kormányom is 2006-ig.” Gyurcsány szerint ez a mentalitás torpedózta meg az oktatás és az egészségügy reformját is, pedig ahogy a bevásárlóközpontok környékén a bevásárlókocsik használatában rendet tett az aprópénzes zár használata, ezeken a területeken is ösztönzők kellettek volna a jobb és igazságosabb működtetéshez.

Gyurcsány megítélése szerint csupán a reformok sebességével volt baj. „Ma lassabban haladnék.” „De hadd tegyem hozzá: a sebesség megválasztásában nem volt nagy mozgásterünk. ...Tudtuk, hogy több pénz kell az egészségügybe, az oktatásba. De ha nincs pénz az állami büdzsében, akkor azokhoz kell fordulni, akik igénybe veszik a szolgáltatásokat, a betegekhez, az egyetemistákhoz.”

Gyurcsány arról is ír, hogy az MSZP elrontotta a választási kampányt. A szocialisták nem érték el stratégiai céljaikat – nem tudták a Fidesz-kétharmadot megakadályozni, és nem lett tizenkét egyéni képviselőjük –, ami szerinte a politikai szempontból elhibázott kampánnyal magyarázható. „A vesztes pozíciójából induló kampány nem szakpolitikákról, nagypolitikáról, identitásról kell hogy szóljon. (...) Ehhez persze el kell dönteni, hogy miben hiszünk. Ebben maradt adós a kampány, erre nem tudtak, mertek válaszolni vezető politikusaink” – írja.

A volt pártelnök komolyan nekimegy az MSZP-nek. Szerinte a pártot ma alig lehet irányítani, az „nem hatékonyan szervezet, hanem (...) önérdekvezérelt grundfocisták halmaza”, míg a párt vezetése „mint fecsegő öregasszonyok gyülekezete (...) páran mesterei lettek a cselszövésnek”. A pártot nem az elnök vezeti, „megeshet, hogy az informális pénztárnok dönt: erre van pénz, erre nincs”, amiről azt írta: „gyűlöltem ezt a helyzetet”. Ráadásul az utóbbi években „jó néhány ügyeskedő is feltűnt az MSZP-ben”, a párt tagságának ma már a fele-harmada olyan ember, aki a politikából él, míg a „baloldalhoz kötődő üzletemberek jó része nem hozzátenni, hanem kivenni szeretne”. Bár minden párt „korrupt egy kicsit”, a szocialistáknak Gyurcsány szerint nem szabad annak maradniuk, mert „az ellenzéki MSZP nem lehet a kormány kemény kritikusa, morális, politikai ellenfele, ha maga is amorális, ha zsarolható, ha fenyegethető”.

12

Gyurcsány öt pontot sorol fel a párt megújítására. A legfontosabbnak azt tartja, hogy tegyék egyértelművé az MSZP „ma zavarosnak látszó politikai profilját (...) arra kell tehát válaszolni, hogy Magyarország nagy politikai dilemmáiban mi mit képviselünk, hol állunk, kik vagyunk”. Gyökeresen megújítaná a párt vezetését, a történelmi vereség miatt „nekünk, az elmúlt nyolc év vezetőinek most mennünk kell”. Átírná a párt alapszabályát, hogy „hatékonyan vezethető, irányítható párttá” váljon az MSZP, szakítana a pártfinanszírozás mostani modelljével (hiszen „mindenki tudja, hogy a politika több pénzből él, mint amennyi a pártok könyveiben szerepel”).

Az ötödik javaslat a Fidesz 2002-es választási veresége utáni stratégiára, a polgári körök mozgalmának megszervezésére emlékeztet. „Nyitott közéleti, kulturális, életmód köröket, klubokat kell támogatni (...) a szabadság, a demokrácia kis köreit kell életre galvanizálni (...) megmaradt erőnk nagyobbik részét a baloldal társadalmi hátterének újraszervezésére fordítani” – írja Gyurcsány.

A volt miniszterelnök arra is tesz javaslatot, hogyan viselkedjen az ellenzékbe szorult MSZP-frakció, amelynek szerinte a politikai kultúrájából is hiányzik a „harcos ellenzékiség”, miután „kultúrájában ott maradt az egypártrendszer alkalmatlansága a nyílt politikai küzdelemre (...) ehelyett inkább kijár, ügyet intéz, alkudozik, kavar a háttérben”. Szerinte „továbbra is a nyugatos polgári Magyarország eszményét kell képviselnünk”, és azt állítja: „nem szabad például számháborút folytatni”. Erre példát is említ: „ha két százalék nyugdíjemelést akar adni a kormány, akkor nem kell kapásból ötöt mondani, főleg ha tudjuk: a kettő is több, mint amit a költségvetés elbír”.

Másrészt az MSZP-nek azonnal tűz alá kell vennie a kormányt több konkrét kérdésben (komoly kifogása egyébként, hogy a kampányban az MSZP politikai értelemben egyet sem ütött a Fideszen). „Ha a kormány nem áll elő azonnali és radikális adócsökkentéssel, akkor teljes erővel támadni kell (...) hiszen ez volt az egyetlen számon kérhető ígéretük”, az azonnali alatt egyébként azt érti, hogy „legkésőbb szeptember elsejétől csökkennek az adók”. És hogy milyen mértékben? Miután szerinte a Fidesz lefitymálta a Bajnai-kabinetnek a nemzeti jövedelem egy százalékát elérő szja-csökkentését, „akkor biztosan nem túlzás azt feltételezni, hogy a jelentős adócsökkentés legalább két százaléka a nemzeti jövedelemnek. Hajrá fiúk!”

Gyurcsány szerint emellett küzdeni kell az MSZP-nek, hogy a Fidesz ne alakítsa át a családtámogatások rendszerét adókedvezményre épülő szisztémára – mert az a jól keresőknek kedvez –, emlékeztetni kell Orbán Viktor ígéretére a söralátét nagyságú papíron benyújtható adóbevallásról. Emellett szerinte nem szabad hagyni, hogy a Fidesz hozzányúljon az alkotmányhoz és a választási törvényhez. „Ha a Fidesz úgy változtatja meg például a kétharmados többséget igénylő választási törvényt, hogy az arányosság helyett a többségi elvet érvényesíti, akkor mi az ellenfelei leszünk, és megszervezzük az ország ellenállni kész többségét” – írja, és ezt azzal indokolja, hogy „aki nem a színes, tagolt parlamenti demokráciában, hanem a többség egyszerű hatalmában hisz, az a demokraták ellenfele”.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!