Csütörtökön folytatódik a brókerper

2010.05.06. 01:02
Kulcsár Attila, a K&H Bank értékpapírcége főbrókerének mai fellebbviteli tárgyalásán eldőlhet, hogy a Fővárosi Ítélőtábla helyt ad-e az ügyészség indítványának, és új elsőfokú tárgyalásra kerül-e sor.

A Kulcsár-per április 22-i tárgyalási napján az ügyészség azt kérte, hogy az elmarasztaló elsőfokú ítélet ellenére a bíróság kezdeményezzen új eljárást. A vádlottak a vádhatóság szerint nem azokat a bűncselekményeket követték el, amelyek miatt elítélték őket.

Tipikusan ilyen probléma az elsőfokú ítéletben megállapított  sikkasztás: mivel nem sikerült tisztázni, hogy a K&H Equities-ben Kulcsárnak pontosan milyen jogosultsága volt az ügyfelek pénze fölött, nem biztos, hogy valóban megvalósította, megvalósíthatta a terhére rótt sikkasztást. Az ügyészség szerint cselekményeinek az ügyfelek megtévesztésére alkalmas elemei sokkal inkább csalásra utalnak.

Mivel szinte az összes többi vádlott cselekménye közvetlenül összefügg Kulcsáréval, az ő ügyükben is új elsőfokú bizonyításra lehet szükség. Arra, hogy az ügyészség az elsőfokú vádirat hiányosságaira miért csak a másodfokú eljárás keretében jött rá, egyelőre nincs magyarázat, ahogy arra sem, hogy lesz-e az ügyészségen következménye a történteknek, ha az Ítélőtábla valóban elrendeli az elsőfokú eljárás megismétlését.

Az ügyészségnek a nyomozásban betöltött különös szerepe mindmáig tisztázatlan. A kihallgatás nyilvánosságra került körülményei ugyanis arra engedtek következtetni, hogy a vádhatóság eltért a törvényben rögzített eljárásrendtől. A felvételen a kihallgatók és a kihallgatott például szokatlanul barátságos hangnemben diskuráltak.

A brókerügy politikai szálai –azaz hogy voltak-e a politikához kötődő kedvezményezettjei a csalássorozatnak – mindmáig elvarratlanok. Az elsőfokú bíróság Kulcsár Attilát kiemelt pozíciójába juttató felettesét, a bank vezérigazgatóját, Rejtő E. Tibort is felmentette.

Ha ismételt elsőfokú tárgyalásra kerül sor, a jogerős ítélet megszületése még évekbe telhet; az idő múlását a hazai ítélkezési gyakorlatban gyakran tekintik az ítéletet jelentősen enyhítő körülmények egyikének.