Feltárul a mészárlások rejtélye

Szilágyi Csaba, a kiállítás kurátora azt reméli, installációjukkal sikerül felhívniuk a figyelmet néhány ma is aktuális kérdésére a Srebrenicában történteknek.

"Több okunk is volt épp most megrendezni ezt a kiállítást - mondta. - Az egyik az, hogy július 11-én lesz a mészárlás 15. évfordulója, és valószínűleg idén rendezik a már azonosított áldozatok utolsó nagy újratemetését is. Eddig majdnem minden évben, a kerek évfordulókon pedig szinte mindig volt ilyen. Most 6-800 áldozatot helyeznek örök nyugalomra."

Idén vált világossá az is, hogy a hágai Nemzetközi Törvényszék, melyet azért hoztak létre, hogy vizsgálja a délszláv háborúban elkövetett bűncselekményeket, 2014-ben befejezi munkáját. Ez azt jelenti, hogy aki 2010 végéig nem került a bíróság elé, az valószínűleg már nem is fog. Ratko Mladić, a mészárlások fő bűnöse azonban még mindig szabadlábon van.

A népirtás tényét ugyanakkor bizonyos körökben tagadják, és az áldozatok számát csökkenteni próbálják. Ezekre a problémákra akarják felhívni a figyelmet a szervezők ezzel a kiállítással.

Valódi feltárásba csöppenhetünk

A kiállítás az OSA Archívum aulájában látható július másodikáig 16 éven aluliaknak pedig nem ajánlott. Aki belép, rögtön látja, hogy nem egy szokványos kiállításról van szó. A földet valódi fű fedi, a padlón növények, kövek, gombák, pipacsok próbálják megidézni az egykori helyszínt.

Középen kereszt alakú asztal áll, melyet körbejárva mintegy időszalagon követhetjük végig a mészárlások eseményeit. Az asztallapon dokumentumok, beépített monitorokon pedig kisfilmek segítik az események megértését.

A mészárlás minden napjának külön összefoglalója van. A nyomozati anyagok segítségével kapcsolatot teremthetünk a kivégzés helye és a tömegsírok között, végül pedig egy epilógust olvashatunk.

A moziteremben napi vetítések lesznek, szerdánként pedig kiemelt vetítést is tartanak, amihez a legjobb dokumentumfilmekből válogatnak, láthatjuk például az egyetlen eredeti felvételt Srebrenica elestéről, a nők és gyermekek deportálásáról, majd a fiúk és férfiak kivégzőhelyre szállításáról.

„A népirtást bizonyító dolgokat vonultatunk fel, mindenfajta kommentár nélkül. Megmutatjuk, hogy ki, mit tett, és mikor azalatt az ominózus 72 óra alatt, hogy ne lehessen azt mondani: nem civilek voltak az áldozatok, hanem katonák; vagy például nem háromezren, hanem kevesebben haltak meg” – mondja a kurátor.

A boszniai háború nyomai

A kiállított dokumentumokat főként az Orvosok az Emberi Jogokért szervezetétől szerezték, akik 1996 és 1999 között végeztek feltárásokat a területen, de vannak saját fényképeik, térképeik, dokumentumaik is. A többi kiállított dokumentumot az eltűnt személyek felkutatásával foglalkozó boszniai és nemzetközi intézetek adták kölcsön.

"Szerettük volna, ha több emberben tudatosul, hogy mi gyűjtjük az emberi jogsértések, és különösen a balkáni háború adatait. Nem biztos, hogy mindenki tudja azt, hogy a belváros szívében egy ilyen hatalmas gyűjtemény van. Amit kitettünk az asztalra, az a srebrenicai mészárlások törvényszéki, bűnügyi nyomozati anyagát részben teszi ki.” – fűzi hozzá.

Az eredetileg nagyjából 9000 lakosú, kelet-boszniai városka 15 kilométerre fekszik a szerb határtól. A kommunista Jugoszlávia korszakában autóakkumulátorokat és fékeket gyártó üzemet helyeztek ide. A lakosok életszínvonala az észak-amerikai és nyugat-európai színvonallal vetekedett.

Szilágyi elmondása szerint eddig nagyjából 80 tömegsírt tártak fel a hatóságok 15 év alatt, és 6100 áldozatot azonosítottak. Nem találtak meg mindenkit, mivel a maradványokat csak a DNS-minták és a hozzátartozóktól vett vér aprólékos összehasonlításával tudják beazonosítani.

A megnyitón részt vett a szerb, illetve a bosnyák nagykövet is, akinek látogatása gesztus értékű volt, illetve a CEU rektora, John Shattuck is, aki a Clinton-kormányzat idején nagy segítséget nyújtott a mészárlások feltárásának elindításban. Személyes véleménye szerint ami Srebrenicában történt, az a II. világháború utáni legsúlyosabb népirtás.