A koronát nem viszik haza

2010.06.06. 10:29
Az LMP-s Ertsey Katalinnál régebb óta aligha haragszik bárki Gyurcsány Ferencre. A jobbikos Gyöngyösi Márton a múltból építkezik, de nem ragaszkodik hozzá dogmatikusan. A szocialista Harangozó Tamás rettenetesen érzi magát a karanténban. A fideszes L. Simon László nem vinné haza a koronát. Új képviselőkkel beszélgettünk.

Aki nem 2006 óta haragszik Gyurcsányra

Ertsey Katalin
Ertsey Katalin

Az elempés Ertsey Katalin ugyan új képviselő, de veterán politikus, 1988-ban már a Fidesz tagja volt. Közvetítésünknek hála gyors ismertségre tett szert, két levélben is kifogásolta félreértéseinket. Ennek ellenére továbbra is rajongója oldalunknak.

Tisztázzuk végre, hogy mit gondol a vasárnapi nyitvatartásról.

A vasárnapi nyitvatartásról egy szót sem szóltam, a munka és a magánélet egyensúlyának megborulásáról és a hitelesség kérdéséről beszéltem. Ha valaki komolyan azt gondolja, hogy az LMP a plázákban való vasárnapi vásárlásért sír a parlamentben, az nem elég tájékozott. A hírekkel ellentétben mi nem vagyunk multiüldözők, de az a szívem szerint való, ha valaki azzal foglalkozik, hogy a multik hogyan bánnak az almalmazottakkal. Sokan és sokféleképpen élnek vissza a munkáltatói jogokkal, és nem csak a multik. Nem vagyok benne biztos, hogy a vasárnapi bezárás a megoldás, de ha eljutunk idáig, boldogan megvitatom a kérdést.

A téma a családbarát munkahelyek kapcsán merült fel. Ön is gyermekeit nevelő anya, hogyan tudja összeegyeztetni ezt a parlament sajátos munkarendjével?

Világéletemben átlagon felüli munkabírással rendelkeztem, mindig is három lábon álltam. Ha a munka-család-közélet hármasból valami hiányzik, az nem jó. Én ezt mindig jól tudtam egyensúlyozni. A munka és a magánélet egyensúlya, amiről most dolgoztunk ki a frakcióban is egy ajánlást, nagy rugalmasságot igényel a munkahely, az intézmények és a dolgozó részéről is.

1988-ban a Fidesz tagjaként kezdett politizálni. Vannak olyanok a parlamentben, akikkel együtt kezdett?

Igen, és ebből vannak jópofa jelenetek is. Többen is örömmel üdvözöltek, hogy végre, húsz év késéssel megjöttem én is. Furcsa és érdekes, van egy érzelmi kötődés. Én még a hősidőkben, az illegalitásban léptem be, ennek azért erős szocializációs szerepe volt. Mondjuk az elmúlt húsz évet tudatosan a való világban töltöttem. Ha valaki azóta is ezt nyomja, azért az másként látja a világot.

Gyurcsány Ferencet is még KISZ-titkár korából ismeri. Milyen volt akkor?

Az akkori mezőnyben értelmesebb KISZ-vezetőnek tűnt, ahogy ezt Orbán Viktor is megjegyezte. A tisztességgel viszont már akkor is voltak kihívásai, de ezzel nem rít ki a közegből. A veszprémi diákparlament, ahol beléptem a Fideszbe, egy nagyon csúnya, „a kiszesek átverik a fideszeseket” sztorival indult. Én nem 2006 őszén haragudtam meg Gyurcsány Ferencre.

A kormányprogram vitájának közvetítésére írt egyik reakciójában azt mondta, mindig küzdeni fog az ájtatosság ellen. Általában a vallással, vagy csak az álszentséggel van baja?

Kifejezetten az álszentséggel. Ami az ájtatosságot, a dolog vallásos részét illeti, Magyarországon egybecsúszott a konzervativizmus és a kereszténység. Pedig a világ ennél sokszínűbb, ismerek liberális meg baloldali hívőket is. Én nem vagyok vallásos, mégis konzervatívabb lettem az évek során. Igaz, nálam ez szervesebb fejlődés volt, nem egy-másfél év alatt csúsztam át a politikai mező egyik végéből a másikba. A hirtelen jött hitbuzgóság viszont mindig gyanús. A KDNP-t ebből a szempontból sokszor hitelesebbnek tartom, elvégre ők ebből jöttek.

A Fideszből indult és idővel konzervatívabbá vált. Van olyan irányzat a Fideszben, amit közelebbinek érez magához?

Az, hogy konzervatív vagyok inkább az LMP-n belül igaz, csak jobb híján mondom ezt. Mi ezeket a kategóriákat már meghaladtuk, képesek vagyunk rá, hogy árnyalt fogalmazással integráljuk a különböző nézeteket. A Fidesz mintha magával is sokat küzdene. Balog Zoltánt, Pokorni Zoltánt, Navracsics Tibort és a régieket közel érzem magamhoz, de nem vagyok benne biztos, hogy aki nekem szimpatikus, azok közül ki és hova tartozik a Fideszben.

A választási programja szerint a részvételi demokrácia híve. Hogyan tudja ezt megvalósítani képviselői munkájában?

Ennek nagyon konkrét formái vannak, létezik erről egy civilek által kidolgozott ajánlás. Az LMP maga is erősen támaszkodik a civil technikákra. Ez stílusbeli különbség is, mi minden egyes törvényjavaslatot azonnal vitára bocsátunk a belső hálózatunkon. Ha nem is olyan tempóban, de a tagjaink is irtózatosan sokat olvasnak és vitáznak ezeken.

A választási kampányban, amikor az MSZP megtette ultimátumszerű visszaléptetési ajánlatát, mintha pont ez lassította volna az LMP reakcióját.

Ó, nem, ó, nem. Egy percre sem. Ezen nem volt mit megvitatni. Mindig is azt mondtuk, hogy a választások előtt senkivel, utána, értékek mentén, bárkivel hajlandók vagyunk együttműködni. Erről nem is volt vita.

Mégis, amikor jött az ajánlat, a párt kampányfőnöke és listavezetője is csak a saját nevében nyilatkozott, hivatalosan csak másnap mondtak nemet. Ez tétovázásnak tűnt.

Ha ez valakinek így tűnt, az az előző másfél hónapban nem figyelt. Eleinte nem vettek minket komolyan.

Tényleg, Ön mikor gondolta először, hogy bejuthatnak?

Abban biztosak voltunk, hogy ha meglesz az országos lista, bejutunk. A választás előtt én már hat százalékra gondoltam. Azt mámorító volt látni, hogy a saját körzetemben tíz százalékot vertem [a jobbikos] Pörzse Sándorra.

[A következő oldalon Gyöngyösi Mártonnal készített interjúnkat olvashatja.]