Hibázni tilos, a Fidesznek Budapest is kell

2010.07.16. 08:36
A devizahitelek törlesztőrészletei nem csökkennek, a Fidesz mindenkit elsöpör a parlamentben, a minisztériumokban és az állami vállalatoknál, döntéseinek egy részét nemzetközi intézmények szedik szét, másik részét a köztársasági elnök dobja vissza, a párt népszerűsége mégsem csökken, sőt: az emberek többsége szerint jó irányba mennek a dolgok. Miért van ez így? – teszik fel ezen a héten a kérdést a Demokrácia és Dilemma Intézet elemzői.

A Fidesz-többségű parlament három nappal meghosszabbította a parlament rendkívüli nyári ülésszakát, az eredeti tervekkel szemben nem július 19-én zárják be a Házat, hanem csak 22-én. Elvben több magyarázat is lehetséges lenne, de egy közülük különösen valószínűnek tűnik. A kétharmados többséggel rendelkező törvényalkotók nem szeretnék, ha néhány fontos jogszabály – például a médiatörvény és az adócsomag – visszakerülne az Országgyűléshez Sólyom László következetessége miatt.

Amennyiben a számítások stimmelnek, 22-ei elfogadásuk esetén már Schmitt Pál, az új államfő írhatja alá ezeket, vagyis az Orbán-csapatnak nem kell attól tartania, hogy újra muszáj lesz foglalkozni velük. A leköszönő államfőtől joggal tartanak: Sólyom már megint talált törvényt, amelynek érzése szerint nem adhatott zöld utat.

Egyre egyértelműbb: önnön logikája szerint okosan döntött a Fidesz, amikor levette a kezét Sólyomról. Más kérdés, helyénvaló-e aggályos jogszabályok segítségével átfazonírozni az országot. Továbbá lényeges az is: ha az alkotmányos kontroll egy szereplője kiesik a játszmából, mások még maradnak. Marad az Alkotmánybíróság, marad az Európai Unió, maradnak más nemzetközi szereplők dettó.

Utóbbiak egyike, az Európai Központi Bank gyorsan kinyilvánította: a jegybankelnök béréhez mandátuma lejártáig hozzányúlni tilos. Az Orbán–Simor-csatában tehát utóbbi áll győzelemre, annak ellenére, hogy a fideszesek nem győzik hangsúlyozni, igenis módjukban áll keresztülvinni tervüket, havi 2 millió alá csökkenteni az MNB első emberének fizetését. Hogy hogyan, arról nem beszélnek, de sok eszköz nem lehet a kezükben. Túl azon, hogy sulykolhatják: lám, mindenki szerepet vállal a gazgasági-társadalmi gondok megoldásában, csak ez a Simor ragaszkodik irreálisan magas béréhez. Az világos, hogy a konfliktus ilyen módon történő kiélezése esetén az emberek kinek az oldalára állnának.

Kutatóink szerint az Orbán-kormány változatlanul magas népszerűségének titka pont ezen a környéken keresendő. Az embereket nem izgatja fel, ha a szuperjövedelmű jegybankelnököt megpiszkálják, ha az állami cégek vezetőit vagy a minisztériumok főtisztviselőit kirúgják, és teszik ezt nem különösebben válogatott eszközökkel. Az emberek akkor sem dőlnek a kardjukba, ha megpróbálják megrendszabályozni mondjuk az internetes médiát.

Ahhoz, hogy a demokráciát lássák veszélyben, ma már nem elegendőek a balsajtó vezércikkei vagy a szocialisták által létrehozni tervezett demokrata körök. Az elmúlt években annyiszor kiáltottak farkast a farkaskiáltók, hogy a demokráciaféltés inflálódott. Megdöbbentő, hogy így történt: a nemzeti együttműködés nyilatkozatának kifüggesztéséről szóló rendelet is csak az értelmiségiek köreiben vetett hullámokat. Egy ilyesminek 2002-ben a köteles beszédhez hasonló következményei lehettek volna. Ma ehhez képest csak az LMP emlékszik arra, hogy néhány nappal ezelőtt volt egy ilyen ügy.

Azt állítani, hogy már mindent zavartalanul meg lehet csinálni, természetesen sarlatánság lenne. 2010 júliusában hihetetlennek tűnik, de attól még elképzélhető, hogy a baloldali ellenzék újraszerveződik és megerősödik, ha nem is Mesterházy Attila, nem is Balogh András és nem is a demokrata körök hozzák a megváltást. Másfelől a kormányoldalnak előbb-utóbb muszáj lesz olyan intézkedéseket hoznia, amelyek közvetlenül fogják érinteni a választópolgárok bugyellárisát. Ha pár százezer köztisztviselő elveszíti az állását, annak lesz hatása.

Az önkormányzati választások után mindazonáltal sokkal többet fogunk tudni erről. Sólyom László bemondta a dátumot, két és fél hónap múlva átfogó közvélemény-kutatást tart az ország. Meglepő lenne, ha a Fidesz nem tarolna október 3-án. A legnagyobb figyelem a fővárosra irányulhat, ahol Tarlós István megkísérli húsz év után átvenni Demszky Gábor helyét. Budapestnek még nem volt jobboldali vezetése. Csodának – a másik oldalról katasztrófának – kellene történnie, hogy a Fidesz ne írjon történelmet. Esélyeit az ellenzék széttagoltsága-gyengesége javítja, és az egyfordulós rendszer is kezére játszik.

Ha Budapestet megszerzik, meglesz minden, lehet menni tovább, lehet tartani a tempót. De addig figyelni kell. Nem véletlen, hogy a metróépítkezés leállításáról szóló hírre azonnal reagált mindenki. A Fidesz itt nem engedhet meg magának semmilyen hibát. Ha a baloldal megtartaná a fővárost, rakétaként támadhatna fel halódó poraiból.

A törvényhoási rohanás néhány nap múlva átmenetileg leáll, kérdés, lesz-e nyár hátralévő heteinek politikai főtémája. Ha igen, nem zárható ki, hogy az elszámoltatás lesz az. Budai Gyula miniszterelnöki megbízott és Papcsák Ferenc elszámoltatási kormánybiztos tesz-vesz, dolgozik, listázik, nyilatkozik. Egyre inkább úgy tűnik, van erre igény, és nemcsak jobbikos körökben.

Az előző ciklus főszereplői iránt érzett düh nem ült el, sokan már azért Gyurcsány Ferenc és társai fejét követelik, hogy egyszer nem lyukasztott jegyet a kisföldalattin. Nem tudjuk, mindez mire futhat ki, mártírt csinálni az exkormányfőből aligha mernek. Nem éri meg. Talán – mert elemzőink az utóbbi időben egyre kevésbé biztosak következtetéseikben. Faramuci időket élünk – és fogalmunk sincs, milyen lesz jövőre Magyarország.