Felér Demszky egy Sipőczcel?

1909-ben a főváros úgy döntött, hogy megveszi a Margit-szigetet a Habsburg-családtól, ekkor avatták a Lágymányosra költözött műegyetem épületét is. Ebben az évben épült meg a Rákosmezőn az ország első repülőtere, és ekkor indult meg a fővárosban a rendszeres autóbusz-közlekedés is. 1910-re a János-hegyi Erzsébet kilátó átadása jutott, valamint az Andrássy út elektromos közvilágítása.

1912-ben adták át a Kós Károly által átépített új állatkertet Jónással, az első magyar vízilóval (akiről az a legenda járta, hogy lenyelt egy szájába esett csecsemőt, de ez nem igaz.) A következő évben megnyitott a Széchenyi-fürdő, üzembe helyezték az óbudai gázgyárat, és ekkor indult meg a taxiközlekedés. (A gázgyárral,  azaz inkább a szanált területen épült informatikai parkkal Demszky Gábor is szívesen büszkélkedik, mondván, ők teremtették meg a fejlesztésre a lehetőséget.)

1915-ben épült fel a Mária Valéria telep, majd az első világháború miatt visszaesett a fejlődés egészen 1918-ig, amikor átadták a Gellért fürdő épületét. Bárczy vetette fel először az 1950-ben megvalósult Nagy-Budapest ötletét.

Sipőcz, a romeltakarító és újjáépítő

A háború utáni két évben Bódy Tivadar volt a polgármester, az ő idején építették meg Budapesten az első autóparkolót. Őt egy jelentősebb polgármester követte Sipőcz Jenő személyében, aki tizenhárom évig dolgozott hivatalában úgy, utána még három évig főpolgármester is volt.

Sipőcz Jenő ismert jogász volt, már az apja már is a polgármesteri székért 1906-ban, de alulmaradt Bárczy Istvánnal szemben. A tanácsköztársaság bukása után egy évig ideiglenes kormánybiztosként irányította a várost, 1920-ban megválasztották polgármesternek.

A keresztény-konzervatív támogatottságú, mégis reformszellemben működő Sipőcz szlogenje az első világháború és a Tanácsköztársaság harcai után ez volt: „Jöttem a romokat eltakarítani és építeni.”
A kezdeti romeltakarítás után 1922-ben nyitották meg a Corvin mozit, majd ugyanebben az évben, folytatva a Bárczy által megkezdett politikát, a közműüzemek városi tulajdonba vételét, megalakítják a Beszkártot, a BKV elődjét.

1924-ben adták át a Csepelt Erzsébettel összekötő Gubacsi hidat, és a növekvő autóforgalom szükségleteihez igazodva ekkor jelenik meg az első magánbenzinkút is, két év múlva az első közlekedési lámpa. Következő évben adták át a Kerepesi úti galopp-pályát és a csepeli szabadkikötőt.

Csendben kimúlt a az omnibusz és a lóvasút

A motorizáció jegyében 1926-ban szűnik meg az utolsó omnibuszjárat, azaz az utasszállító lovas kocsi a Margit-szigeten, és veszi át helyét az autóbusz, valamint nem sokkal később az utolsó (Villányi úti) lóvasút, hogy átadja helyét a villamosnak. 1931-ben szentelik fel a Regnum Marianum templomot, és ugyanebben az évben nyit a Margit-szigeti Sportuszoda. 1932-ben kezdődik a Tabán felett a transzverzális út (ma Hegyalja út) kiépítése.

Sipőcz már főpolgármester volt, és az 1934-ben megválasztott és 1944-ig polgármester Szendy Károly igazgatta a várost, amikor a szaporodó közúti balesetek miatt bevezették a szabálytalankodó gyalogosokat sújtó repülőbíráskodást, a helyszíni bírság ősét. Szendyhez fűződik egy világcsúcs is: ő verte át a gyűlésen, hogy a főváros egy nap alatt  átnevezze és áttáblázza az Oktogont Mussolini térre, a következő nap érkező olasz nagykövetnek már büszkén lehetett mutogatni az utcatáblákat.

Komolyabb beruházások is voltak persze. 1937-ben átadták a Horthy Miklós (ma Petőfi hidat), és egy évre rá elkezdődött az Árpád híd építése. Az építkezés, sajnos, 1942-ben vashiány miatt megszakadt. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a félkész acélvázat nem bombázták le, így 1948-ban, a főbb hidak helyreállítása után folytathatták az építést, és 1950-ben átadhatták a hidat. 1940-ben megkezdték a Ferihegyi repülőtér építését, sőt három év múlva már a tizenegy kilométer hosszú Ferihegyi gyorsforgalmi út is elkészült.

Miért kellett a buszok oldalán ajtót vágni?

1941-ben volt még egy fontos beruházás: átadták a Széll Kálmán (ma Moszkva) téri villamoscsomópontot, és a város áttért a jobboldali közlekedésre, ami miatt a buszok jobb oldalán új ajtókat kellett vágni.

A Szendy után következő Dorogi Farkas Ákosnak (1944–1945) a háború végén nem nyílt tere a fejlesztésre, csakúgy mint az őt követő Csorba Jánosnak és Vas Zoltánnak, akiknek nagyjából a holttestek és az állati tetemek eltakarítása jutott a feladatul (még mindig 1945-ben).

Az 1945-től 1947-ig polgármesterkedő Kővágó József idején azonban már neki kellett látni a szétbombázott város újjáépítésének, a posta, a vonatközlekedés, a villamosforgalom újraindításának, a hídpótló pontonhidak megépítésének (nem volt könnyű, az egyik pontonhidat 1946 telén szétszakította a zajló jég).

Viszont 1946-ban már megépül az első állandó híd, a Kossuth. Gerő Ernő, „a hídverő” miniszter minden ponton- és állandó híd átadására oda tolta az orrát, ezért is kapta becenevét. Az 1946-os inflációban elszaladt a villamosjegy ára is, tízmilliárd pengőt kellett érte fizetni.

Még a viceházmesterek is tüntettek

Kővágó Józsefnek a romokat fosztogatók mellett meggyűlt a baja a viceházmesterekkel is, akik 1947-ben tüntetést szerveztek a Parlament előtt alacsony béreik miatt. Ebben az évben szabályos csőd fenyegette a villamosközlekedést a szó szoros értelmében életveszélyes zsúfoltság miatt, amin háromszáz új villamoskocsi vásárlásával kellett enyhíteni.

Azért készült valami maradandó a szűkös években is: 1947-ben átadták a Szabadság-szobrot a Gellért-hegyen. Kővágó József 1947-ben Nagy Ferenc miniszterelnök eltávolítása miatt lemondott. Később, 1950-ben koholt vádakkal letartóztatták, 1956-ban szabadult.

Utódja, Bognár József (1947–1949) idején lett Budapest díszpolgára Sztálin, akinek a díszpolgárságát máig nem törölték. 1947 végén készült el az újjáépített Margit híd. A következő évben adták át az Úttörővasutat, és megalakult a fővárosi érdekeltségű kereskedelmi részvénytársaság: a Közért. A buszjegy ebben az évben lett egy forint.

A vasesztergályos polgármester

Bognárt a vasesztergályosnak tanult kommunista Pongrácz Kálmán követte 1949-től 1950-ig. Neki jutott az utolsó budapesti polgármesteri cím, és mint a fővárosi tanács elnöke még nyolc évig (1958-ig) vezette Budapestet. Polgármestersége első évében adták át az újjáépített Lánchidat, és ebben az évben jelentek meg a fővárosban az első trolik.

Az első, máig közlekedő troli a 70-es számot kapta, annak tiszteletére, hogy Sztálin éppen 70 éves lett. 1950 erős év volt: májusban megnyitották a Ferihegyi repülőteret, és elkezdték a piros metró építését, novemberben átadták a Sztálin (ma Árpád) hidat. Ebben az évben jött létre hét megyei város és tizenhat nagyközség becsatolásával a mai Nagy-Budapest. 1950-ben megszűnt a polgármesteri és főpolgármesteri poszt, a várost a fővárosi tanács elnöke irányította.

Pongrácz az átalakítás után sikeresen nyergelt át a tanácselnöki pozícióba. Elnöksége első évében adták át a csepeli HÉV-et és a Ferencvárosi pályaudvart. 1952-ben avatták az újjáépült Petőfi hidat, és érdekesség, hogy ekkor jelentek meg a közértekben az első narancsok, egyébként néphergelő áron (a gyümölcs kilója a buszjegy árának negyvenszerese volt, mai árfolyamon tizenháromezer forint).

1954-ben gazdasági okok (kevés pénz) miatt a Rákosi-kormány leállította a 2-es metró építését, az alagút végét lefalazták bizonytalan időre. Az építkezés csak nyolc év múlva, 1962-ben indult újra. 1955-ben akkora volt a zsúfoltság a fővárosi tömegközlekedési járatokon, hogy elrendelték a lépcsőzetes munkakezdést.

Megkezdődik a panelkorszak

Az 56-os forradalmat követő 1957 arról volt nevezetes, hogy a zaj miatt kitiltották a traktorokat a belvárosból. (Ezt a nemes hagyományt Demszky Gábor idézte fel 2006-ban, de ő a gazdademostrációkat megelőzendő helyezett el tiltó táblákat a Nagykörúton belüli utakra.) 1958-ban Pongrácz utolsó évében a BRFK vezetője kijelentette, hogy Budapest életében először felszámolták a prostitúciót. Ebben az évben épültek a nagy panellakótelepek elődei, az első paneles kísérleti házak a Nagy Lajos király úton.