Szóvivő ekkora böszmeséget még nem csinált

Miért hagyta abba?

Nagyon szerettem a szóvivői munkát, de az ismertség néha sok volt, és ha történt valami, akkor vasárnap, ünnepnap is hívtak az újságírók. Ez egy idő után nagyon terhes lett. 

Nem arról van szó, hogy nem fűlik a foga az ellenzéki pártszóvivősködéshez?

Kormánypárti szóvivő voltam nyolc évig. A kormánypártiság, azaz a kormány támogatása, az aktuális döntések kommunikációs előkészítése, a válságmenedzselés belém ette magát. Az ellenzék fő feladata a kormányzat kontrollja, és én hiteltelen lettem volna, ha a kormánypárti szóvivőként megismert arcommal a kormányt kritizálom. 

Mennyire válik rutinná, ha az ember nyolc éven át azt szajkózza, hogy "a Fidesz újabb nemtelen támadása" és "Orbán Viktor gátlástalan hataloméhsége"?

Ez olyan, mint amikor az ember már tíz éve vezet: beül a kocsiba, előre tudja mikor vált a lámpa, mikor lép le az ott lakó gyalogos. Az üzenetek a választók közösségének szólnak, a politikai közhangulathoz igazítva a mondanivalót, és az embernek kialakul egyfajta rutinja, ahogy az erről tudósító újságíróknak is. 

Újságírói szempontból az önök munkája puszta színjáték: egy Nyakó kiolt egy Szijjártót és vice versa. Nem lehet ebbe rettenetesen beleunni?

Kicsit tényleg lélekölő, de hát senki nem kergetett a politikába. Voltak illúzióim és ideáim, aztán a napi állóháborúban ezek a nagy eszmék kicsit homályosultak. A fontos döntéseket általában nem a szóvivők szokták közölni. 

Öt pártelnök alatt dolgozott. Melyikkel jött ki a legjobban?

El kell találni a mindenkori pártvezető igényeit, és én mindenkivel megtaláltam a hangot.  

Ez a szóvivő válasza, de ön már nem az.

Emberileg Lendvai Ildikó áll hozzám közel. Szerettem Kovács Lacit, ő adott először lehetőséget, hogy szóvivőként dolgozhassak. Mesterházyval együtt dolgoztunk a Baloldali Ifjúsági Tömörülésben, ő cimbora. 

Milyen volt a viszonya a fideszes szóvivőkkel?

A Máriusszal (Révész) és a Péterrel (Szijjártó) is kölcsönösen egymást tisztelő és korrekt viszonyt ápoltam, amennyire a mai magyar belpolitika megengedi. Tiszteltem azt, aki a másik oldalon, szemben áll.

Volt velük személyes kapcsolata?

Persze, gyakran egyeztettünk.

Miről? Recepteket cseréltek?

Azt nem, de bármikor odaszólhattam, hogy hallom, vasárnap rendezvényetek van, mikor végeztek, hogy ne pont a játszótéren legyek a gyerekkel amikor elkezdenek hívni az újságírók. Vagy ha valamelyikük durva fenyegetést kapott, felhívtam, hogy ilyen a szerepünk, ne vedd komolyan, kapok én is. 

Elhíresült az a meglepően őszinte kijelentése 2008-ban Erdélyben, hogy a választók aktivizálásához démonizálni kell az ellenséget.

Szóvivő ekkora böszmeséget még nem csinált. Nem kérdeztem meg, hogy van-e ott újságíró. 

Végül is ki volt a profibb a démonizálásban, önök vagy Fidesz?

Ha ma ránéz valaki a parlamenti arányokra, egyértelmű a válasz. 

Azért ehhez kellett egy siralmas kormányzati teljesítmény is, nem?

Pusztán negatív kommunikációval nem lehet nyerni, ez igaz, de nélküle sem.