Erzsébet
1 °C
4 °C

Egy folyó elpusztult, megmenekül-e a többi?

2010.10.07. 15:29 Módosítva: 2010-10-07 16:45:41
A katasztrófavédelmisek azért küzdenek, hogy a Torna patak és a Marcal élővilágának kipusztítása után a Rába, a Mosoni-Duna és a Nagy-Duna megúszhassa az iszapkatasztrófát. A szennyezett víz csütörtök délután elérte a Nagy-Dunát is, és ott szórványos halpusztulást okozott. A lúgos iszapömlés annyira kivételes jelenség, hogy még a szakértők is bizonytalanok a semlegesítés legpraktikusabb módjában. Azt sem lehet felmérni egyelőre, hogy szemmel látható pusztuláson kívül mekkorák a lehetnek a hosszabb távú károk. Az is lehet, hogy az a folyóba szórt adalékanyag ami most hígítja a lúgot, mellékesen fém-vegyületeket szabadíthat fel. Ebben azonban a legnagyobb szaktekintélyek sem biztosak.

„A rendelkezésre álló adatok szerint a lúg hígulása a vártnál
gyorsabban történik, és a Rábában, Dunában várhatóan már nem okoz
komolyabb problémát, bár ez még billeg” – mondja Somlyódi László
akadémikus, az áramlástani és vízminőségi kérdések egyik legismertebb
hazai szaktekintélye.

A billegést jelzi, hogy a Rába torkolatánál, a Duna főágán csütörtök délután szórványos halpusztulást tapasztaltak a katasztrófavédők. A torkolatnál 9,1-es pH-értéket mértek. Dobson Tibor szóvivő szerint a cél az érték 8 alá csökkentése.

Nem a zacc, hanem a lúg ölt eddig

Pillanatnyilag az az egyik kulcskérdés, hogy sikerül-e minél gyorsan lejjebb vinni az iszapkatasztrófa miatt lúgos kémhatásúvá vált folyóvizek pH-ját, hiszen az eddigi puszítást a maró hatású lúg, és nem a vörösiszap esetleg mérgező szárazanyag-tartalma okozta. A legfrissebb adatok szerint már a Marcalon is valamivel 10 pH alatti a víz, a Mosoni-Dunán 9,3–9,5-ös értékeket mértek. A védekezés nehézségét mutatja, hogy a katasztrófavédelem csütörtökön délelőtt tízkor és délután fél kettőkor nagyjából ugyanakkora pH-t jelentett a Mosoni-Dunáról.

Először megment, aztán kikészít?

Kérdés, hogy a lúg közömbösítésére használt ellenszerek maguk nem szennyezik-e a folyókat. Sokakban felmerülhetett például, hogy a lúgos közegben stabil vöröiszapból nem szabadulnak-e fel a kötött fémek a Marcalba köbméterszámra öntött ecetsav hatására.

Somlyódi akadémikus szerint a közömbösítő adalékoknak csak akkor nincs káros hatásuk, ha azokat gyorsan és tökéletesen keverik el. Ez azonban nem lehetséges, így a szennyezést szállító vizekben a lúgos részek mellett kialakulnak alacsony pH-jú foltok is, ahol a savas hatás okozhat gondot.

A magyar folyók kémhatása normális esetben alapvetően enyhén lúgos, 7–8,5 pH táján, a Dunáé 7–7,5. Az illetékesek azt kommunikálják, hogy ha sikerül stabilan 9,5 pH alá vinni az érintett folyók kémhatását, akkor elkerülhető az élőlények nagyszabású pusztulása.

A vörösiszap kötött formában tartalmazza a veszélyes anyagokat, így a
lúgos víztől önmagában nem veszélyes. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. „Az alumínium ravasz elem – mondja Somlyódi –, a
vegyületeiből savas és lúgos környezetben is visszaoldódhat a vízbe,
vagyis ha a bekevert adalékanyagok miatt változik a víz pH-ja, ez a
veszély fennáll. A vízből felveszik a növények, és a táplálékkal az
emberbe kerülhet, miközben súlyosan toxikus anyag.”

A közvéleményben a vörösiszap állítólagos nehézfémtartalma is riadalmat okoz. A Magyar Tudományos Akadémia weboldalán frissen publikált cikk leszögezi: "A vörösiszap fő alkotója a vas, amely szintén nehézfém, de ez az egészségre nem káros. Egyéb, különösen veszélyes nehézfémeket (kadmium, higany) nem tartalmaz. Tartalmaz ugyanakkor ritkafémeket, de ezek összkoncentrációja a vörösiszapban nem nagyobb, mint 0,3%. Tartalmaz továbbá vanádiumot (0,1%) és titánt (2,7%). Ezen alkotók egy része olyan kémiai kötésben van, amely megakadályozza, hogy közönséges körülmények között kioldódjanak. Összefoglalva az mondható, hogy a vörösiszap nem tartalmaz az egészségügyi határértéket meghaladó mennyiségű kioldható nehézfémet. "

Nem maradt kifogható döglött hal

A Tornán és a Marcalon a beömlő iszapár 13-asra tornázta fel a lúgosságot, ami gyakorlatilag azzal a lendülettel felperzselte a patak és a kis folyó vízben élő állatvilágát. Csütörtökön kora délután egyes helyeken már abba is hagyták a haltetemek kihalászását, mert nem sodródtak újabb dögök. „Annyi hal volt, elvitte a méreg, most már csak víz jön” – idézett az MTI egy, a mentésben részt vevő halászt.

Pusztulása előtt a Marcal aránylag sekély, sok helyen iszapos, kellemes, bár eléggé szabályozott folyócska volt, ahol főleg domolykót, csukát, illetve keszegféléket és kárászt lehetett fogni.

Lassú ide a gipsz?

A lúgos kémhatást gipsz, illetve bioecetsav vízbe szórásával igyekeznek enyhíteni, a Marcal folyó több pontján, illetve a torkolatánál. Weiszburg Tamás, az ELTE ásványtani tanszékének munkatársa a HVG.hu-nak azt nyilatkozta, hogy a folyókba szórt gipsz nem árt ugyan, de a lúgosság gyors megszüntetésében használni sem biztos, hogy sokat használ, mert lassú a reakcióideje. A tudós szerint a gipsz a talajra folyt vörösiszap megkötésére kiváló, de az élővizekben ennél valamilyen gyorsabban oldódó ellenszerre lenne szükség. Ez lenne az ecet.

A Marcalban a semlegesítő szerek hatására sem alkalmas jelenleg ivóvízként és fürdésre, kerülni kell minden érintkezést vele. Kisebb a hatása a Rábán, valamint a Mosoni-Dunán a szennyezőanyag természetes hígulása, levegőztetés és az óvintézkedések miatt, közölte csütörtökön a katasztrófavédelem.

A szilárd iszapot is meg kell fogni

A probléma másik fele a vörösiszap szilárd, nehézfémsókban gazdag, a folyók fenekén sodrodó része. Ennek kiszűrésére csütörtök délután megkezdték az eddigi legnagyszabásúbb akciót: a Marcalt a Veszprém megyei Bánhalmapuszta közelében kivezetik a medréből egy húszhektáros területre, hogy a tározóban az iszap lerakódhasson. Ezen kívül több helyen építettek a folyón fenékküszöböt, ami a kőszórás fölötti területen szintén lassítja a folyást és nem engedi, hogy a víz tovább vigye az összes hordalékot.

A vörösiszapnak a folyómedrekben történő kiülepedéséről Somlyódi azt
mondta, hogy ez elsősorban attól függ, hogy pontosan milyen fémek és
milyen formában vannak az iszapban. A vörösiszapban sok elem és
részecske szilárd formában van jelen. Ha ezek kémiai ok miatt
visszaoldódnak, akkor a lefolynak, pont ahogy a ciányszennyezés során
a cianidok is távoztak az országból. A szilárd anyagok azonban
folyómedrekbe kerülnek és ott kiülepednek.

Lehetnék még durva meglepetések

Somlyódi László szerint az is csak most fog kiderülni, hogy a vörösiszapon kívül mi van még a depókban. Egy csomó veszélyes anyag illegális lerakásáról lehetett hallani: mivel a mentesítés drága, a tározók
pedig olcsó megoldást jelentenek, nagy volt a csábítás. Almásfüzitőn
például pont ilyen körülmények között találtak galvániszapot.

Az már most biztos, hogy a pusztítást nem sikerült kizárólag a patakra és a Marcalra korlátozni: a Kisalföldben közölt képek szerint a Rába győri szakaszán a habzás mellett megjelentek haltetemek is.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?