Arnold, Levente
17 °C
32 °C

Egy folyó elpusztult, megmenekül-e a többi?

2010.10.07. 15:29 Módosítva: 2010.10.07. 16:45
A katasztrófavédelmisek azért küzdenek, hogy a Torna patak és a Marcal élővilágának kipusztítása után a Rába, a Mosoni-Duna és a Nagy-Duna megúszhassa az iszapkatasztrófát. A szennyezett víz csütörtök délután elérte a Nagy-Dunát is, és ott szórványos halpusztulást okozott. A lúgos iszapömlés annyira kivételes jelenség, hogy még a szakértők is bizonytalanok a semlegesítés legpraktikusabb módjában. Azt sem lehet felmérni egyelőre, hogy szemmel látható pusztuláson kívül mekkorák a lehetnek a hosszabb távú károk. Az is lehet, hogy az a folyóba szórt adalékanyag ami most hígítja a lúgot, mellékesen fém-vegyületeket szabadíthat fel. Ebben azonban a legnagyobb szaktekintélyek sem biztosak.

„A rendelkezésre álló adatok szerint a lúg hígulása a vártnál
gyorsabban történik, és a Rábában, Dunában várhatóan már nem okoz
komolyabb problémát, bár ez még billeg” – mondja Somlyódi László
akadémikus, az áramlástani és vízminőségi kérdések egyik legismertebb
hazai szaktekintélye.

A billegést jelzi, hogy a Rába torkolatánál, a Duna főágán csütörtök délután szórványos halpusztulást tapasztaltak a katasztrófavédők. A torkolatnál 9,1-es pH-értéket mértek. Dobson Tibor szóvivő szerint a cél az érték 8 alá csökkentése.

Nem a zacc, hanem a lúg ölt eddig

Pillanatnyilag az az egyik kulcskérdés, hogy sikerül-e minél gyorsan lejjebb vinni az iszapkatasztrófa miatt lúgos kémhatásúvá vált folyóvizek pH-ját, hiszen az eddigi puszítást a maró hatású lúg, és nem a vörösiszap esetleg mérgező szárazanyag-tartalma okozta. A legfrissebb adatok szerint már a Marcalon is valamivel 10 pH alatti a víz, a Mosoni-Dunán 9,3–9,5-ös értékeket mértek. A védekezés nehézségét mutatja, hogy a katasztrófavédelem csütörtökön délelőtt tízkor és délután fél kettőkor nagyjából ugyanakkora pH-t jelentett a Mosoni-Dunáról.

Először megment, aztán kikészít?

Kérdés, hogy a lúg közömbösítésére használt ellenszerek maguk nem szennyezik-e a folyókat. Sokakban felmerülhetett például, hogy a lúgos közegben stabil vöröiszapból nem szabadulnak-e fel a kötött fémek a Marcalba köbméterszámra öntött ecetsav hatására.

Somlyódi akadémikus szerint a közömbösítő adalékoknak csak akkor nincs káros hatásuk, ha azokat gyorsan és tökéletesen keverik el. Ez azonban nem lehetséges, így a szennyezést szállító vizekben a lúgos részek mellett kialakulnak alacsony pH-jú foltok is, ahol a savas hatás okozhat gondot.

A magyar folyók kémhatása normális esetben alapvetően enyhén lúgos, 7–8,5 pH táján, a Dunáé 7–7,5. Az illetékesek azt kommunikálják, hogy ha sikerül stabilan 9,5 pH alá vinni az érintett folyók kémhatását, akkor elkerülhető az élőlények nagyszabású pusztulása.

A vörösiszap kötött formában tartalmazza a veszélyes anyagokat, így a
lúgos víztől önmagában nem veszélyes. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. „Az alumínium ravasz elem – mondja Somlyódi –, a
vegyületeiből savas és lúgos környezetben is visszaoldódhat a vízbe,
vagyis ha a bekevert adalékanyagok miatt változik a víz pH-ja, ez a
veszély fennáll. A vízből felveszik a növények, és a táplálékkal az
emberbe kerülhet, miközben súlyosan toxikus anyag.”

A közvéleményben a vörösiszap állítólagos nehézfémtartalma is riadalmat okoz. A Magyar Tudományos Akadémia weboldalán frissen publikált cikk leszögezi: "A vörösiszap fő alkotója a vas, amely szintén nehézfém, de ez az egészségre nem káros. Egyéb, különösen veszélyes nehézfémeket (kadmium, higany) nem tartalmaz. Tartalmaz ugyanakkor ritkafémeket, de ezek összkoncentrációja a vörösiszapban nem nagyobb, mint 0,3%. Tartalmaz továbbá vanádiumot (0,1%) és titánt (2,7%). Ezen alkotók egy része olyan kémiai kötésben van, amely megakadályozza, hogy közönséges körülmények között kioldódjanak. Összefoglalva az mondható, hogy a vörösiszap nem tartalmaz az egészségügyi határértéket meghaladó mennyiségű kioldható nehézfémet. "

Nem maradt kifogható döglött hal

A Tornán és a Marcalon a beömlő iszapár 13-asra tornázta fel a lúgosságot, ami gyakorlatilag azzal a lendülettel felperzselte a patak és a kis folyó vízben élő állatvilágát. Csütörtökön kora délután egyes helyeken már abba is hagyták a haltetemek kihalászását, mert nem sodródtak újabb dögök. „Annyi hal volt, elvitte a méreg, most már csak víz jön” – idézett az MTI egy, a mentésben részt vevő halászt.

Pusztulása előtt a Marcal aránylag sekély, sok helyen iszapos, kellemes, bár eléggé szabályozott folyócska volt, ahol főleg domolykót, csukát, illetve keszegféléket és kárászt lehetett fogni.

Lassú ide a gipsz?

A lúgos kémhatást gipsz, illetve bioecetsav vízbe szórásával igyekeznek enyhíteni, a Marcal folyó több pontján, illetve a torkolatánál. Weiszburg Tamás, az ELTE ásványtani tanszékének munkatársa a HVG.hu-nak azt nyilatkozta, hogy a folyókba szórt gipsz nem árt ugyan, de a lúgosság gyors megszüntetésében használni sem biztos, hogy sokat használ, mert lassú a reakcióideje. A tudós szerint a gipsz a talajra folyt vörösiszap megkötésére kiváló, de az élővizekben ennél valamilyen gyorsabban oldódó ellenszerre lenne szükség. Ez lenne az ecet.

A Marcalban a semlegesítő szerek hatására sem alkalmas jelenleg ivóvízként és fürdésre, kerülni kell minden érintkezést vele. Kisebb a hatása a Rábán, valamint a Mosoni-Dunán a szennyezőanyag természetes hígulása, levegőztetés és az óvintézkedések miatt, közölte csütörtökön a katasztrófavédelem.

A szilárd iszapot is meg kell fogni

A probléma másik fele a vörösiszap szilárd, nehézfémsókban gazdag, a folyók fenekén sodrodó része. Ennek kiszűrésére csütörtök délután megkezdték az eddigi legnagyszabásúbb akciót: a Marcalt a Veszprém megyei Bánhalmapuszta közelében kivezetik a medréből egy húszhektáros területre, hogy a tározóban az iszap lerakódhasson. Ezen kívül több helyen építettek a folyón fenékküszöböt, ami a kőszórás fölötti területen szintén lassítja a folyást és nem engedi, hogy a víz tovább vigye az összes hordalékot.

A vörösiszapnak a folyómedrekben történő kiülepedéséről Somlyódi azt
mondta, hogy ez elsősorban attól függ, hogy pontosan milyen fémek és
milyen formában vannak az iszapban. A vörösiszapban sok elem és
részecske szilárd formában van jelen. Ha ezek kémiai ok miatt
visszaoldódnak, akkor a lefolynak, pont ahogy a ciányszennyezés során
a cianidok is távoztak az országból. A szilárd anyagok azonban
folyómedrekbe kerülnek és ott kiülepednek.

Lehetnék még durva meglepetések

Somlyódi László szerint az is csak most fog kiderülni, hogy a vörösiszapon kívül mi van még a depókban. Egy csomó veszélyes anyag illegális lerakásáról lehetett hallani: mivel a mentesítés drága, a tározók
pedig olcsó megoldást jelentenek, nagy volt a csábítás. Almásfüzitőn
például pont ilyen körülmények között találtak galvániszapot.

Az már most biztos, hogy a pusztítást nem sikerült kizárólag a patakra és a Marcalra korlátozni: a Kisalföldben közölt képek szerint a Rába győri szakaszán a habzás mellett megjelentek haltetemek is.