Szafari az iszapban

2010.10.10. 18:49 Módosítva: 2010.10.10. 21:12
Miután kitiltották a médiát az iszaptól elöntött településekről, vasárnap Illés Zoltán államtitkár körbevezette a magyar és a külföldi újságírókat a katasztrófa összes látványos helyszínén. Kiderült, hogy a MAL Zrt. tulajdonosai is teljes vagyonukkal felelnek a katasztrófáért, és persze az, hogy a média még a katasztrófák közepén is tud piknikezni.

Kolontár szombat hajnali villámgyors kiürítése és a Devecser köré vont médiakordon kétségbe ejtette a vörösiszapban dolgozó magyar és a külföldi újságírókat. A Devecser-tábla előtt tébláboló újságírók mind azt gondolták, hogy lemaradnak valami fontosról, odaát, a rendőrségi ellenőrző pontokon túl nagy dolgok történnek, de legalábbis egymást érik a Word Press-díjas fotótémák, és az azonnali kapcsolásra érdemes breaking helyzetek.

Mesélnek olyan spanyol forgatócsoportról, akik polgárőrnek öltözve jutottak be Kolontárra, hogy aztán két napon át hamburgert és mirelit pizzát egyenek a helyi kocsmában, és vasárnap már legendává vált az a fotós, aki órákon át kuksolt az iszapos susnyásban, csak, hogy a hideg hajnali fényben lefotózhassa a zagytározó északi oldalán végigfutó repedéseket.

Éppen ezért nem meglepő, hogy majdnem száz újságíró, magyar és külföldi stáb gyűlt össze vasárnap délelőtt az ajkai tűzoltóság előtt, innen indult ugyanis a sajtóbejárás, ami Devecser és Kolontár mellett a beszakadt tározó gerincére is ellátogatott.

Sajtókonvoj

Az újságírók több mint fele külföldi volt: az angolok zakóban és gumicsizmában, a dél-koreaiak teljes vegyvédelmi felszerelésben, a francia újságírónők színes gumicsizmákban, a spanyol riporternő és asszisztensnője pedig kábé a Zara idei kollekciójában és a kabáthoz színben és fazonban passzoló bőrcsizmában.

Miután a HírTv közvetítő kocsija is megérkezett, sőt Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár is többször elbetűzte a nevét angolul a külföldi stábok kedvéért, elindult a három buszból és több rendőrségi autóból álló menet.

A sáros Devecseren át érkezett a konvoj a hatszáz méteres, új gát építési területére, ahol egy murvaszigetet építettek a sajtó kedvéért a sártenger szélére. A háttérben munkagépek, vörös sár, az előtérben pedig Illés Zoltán államtitkár, aki azzal kezdte, hogy ilyen gyorsan még nem épült védmű a világban, hiszen alig három nap alatt húzzák fel az átlagosan 25 méter széles és négy méter magas töltést. Kamerák kereszttüzében, egymás gyomrába könyöklő operatőrök előtt pedig határozottan leszögezte, hogy a gát építésének százmilliós költségét márpedig a MAL Zrt. fogja állni.

A spanyol tévések ekkor már valószínűleg bánták, hogy bőrcsizmában érkeztek, a vörösiszapot törölgették zsebkendővel a hasított bőrről, mi pedig továbbindultunk Kolontárra.

Maszk nélkül

A falu polgármesteri hivatala mellett egy harminc méter széles, sáros gödör tátong: itt fogja kettévágni a falut a gát, a falon túl rekedt házakat pedig vagy elviszi majd az újabb sárlavina, vagy egyszerűen csak ledózerolják mindet. Illés Zoltán szerint azért kellett lemondaniuk a falu mélyebben fekvő részeiről, mert csak itt lehetett ilyen gyorsan megépíteni a gátrendszert, ráadásul itt a templomdombnak támaszkodik majd a védmű, így erősebb is lesz. A sárlavina azonban a szakértők szerint ilyen messze valószínűleg el sem ér, de Illés szerint azért van mégis szükségük a gátra, mert ezúttal nem kockáztathatnak.

“A hazát itt akarjuk megvédeni, a hazának itt van szüksége arra, hogy megvédjék” - mondja az államtitkár, és végigmutat a vörös határon.

A földet gyaluló munkagépek mellett várakozva érezni először, hogy mégis miért olyan veszélyes a vörösiszapból keletkező por. Maszk nélkül tíz perc után úgy érezzük, mintha a kórházi vécékben használt vegyszerekkel fertőtlenítették volna a szánk és a torkunk. Éppen ezért előbb-utóbb mindenki maszk mögé rejti az arcát: maszkban vannak az újságírók, a katasztrófavédelmisek, a katonák és a rendőrök is. Csak Illés Zoltánnak nincs maszkja.

“Az újabb iszapömlés ezer méterig fog kifolyni. Kik mondják? A szakértők mondják” - jegyzi meg Illés, majd ugyanezt elismétli angolul is a külföldi stábok kedvéért. Eközben Kolontár polgármestere a Tv2-nek arról beszél, hogy 28 ember saját felelősségére mégis a faluban maradt, de nem tudja befejezni a mondatot, mert egy külföldi stáb arrébb löki. Végig akarnak csak svenkelni az úton, amiről éppen Illés beszél.

Öt markolót, három földgyalut és nyolc óriási billenős munkagép dolgozik a gáton, ami az államtitkár azért lesz biztonságosabb, mint a MAL Zrt. által a tározó mellett épített másik töltés, mert itt alapozás is készül a gáthoz, és nem csak földet hordanak egy kupacba.

A falu közepén húzódó gáthoz 400 tonna dolomitot használnak föl, hogy ezzel is növeljék a védmű teherbírását. A katasztrófavédelem szakemberei egy nap alatt végeztek a gát kijelölésével, a házak ledózerolásával, és az alapozással, így hétfő estig majdnem két napjuk maradt a négy méter magas töltés megépítésére.

Sajtó a gáton

A harmadik helyszín a zagytározó, végigsétálunk a kidőlt oldalú, 10-es tározó töltésén, egyik oldalon a töredezve szikkadó vörösiszap, a másikon az érintetlen 9-es tározó, akár egy kék vizű hegyi tó.

Kattintson a galériára!

Illés Zoltán az iszapra mutatva kijelenti, hogy a tározó északi oldala össze fog omlani. Vagy holnap, vagy két hét múlva, de a repedések miatt végül leomlik majd a gát. Illés szerint a kár hatalmas, és meg kell akadályozni, hogy még nagyobb legyen. Az államtitkár szerint csak a bírságok 20 milliárd forintra rúgnak, és erre jön még a helyreállítás költsége és a kárpótlás. A MAL Zrt.-nek mindent ki kell fizetnie, és nem csak a cég, de a tulajdonosok is teljes vagyonukkal felelnek a katasztrófáért.

Ezután a katasztrófavédelem műveleti parancsnoka, aki valamiért "Oktatási központ"-feliratú egyenruhát visel, megkéri az újságírókat, hogy egymás mögött, libasorban menjenek a repedésekig.

A tömeg erre elindul, persze nem libasorban, csak mint egy kisebb tömegtüntetés. A harminc-negyven centi széles, másfél méter mély repedések végigszántják a töltés tetejét, így van hely az operatőröknek, akik azért igyekeznek olyan képkivágást keresni, amin nem látszik a többi operatőr. Mintha egyedül lennének a hatalmas, tátongó luk előtt, a vörös trutymót támasztó falon.

A repedezett szakasz alig száz méterre van a gáton tátongó lyuktól. A töltés tetején végig próbafúrásokat végeztek a veszprémi egyetem munkatársai, és fém cölöpökkel meg is jelölték a töltés egyes szakaszait, hogy nyomon lehessen követni a legkisebb elmozdulásokat is. A sajtótúra alatt is éppen próbafúrásokat végeztek, a fúrófej harminc méter mélyről hozott fel kőzetmintát, hogy az egyetem laboratóriumában megvizsgálhassák a töltés szilárdságát.

Checkpoint

Ezután kis uzsonna várja a sajtót a zagytározó tetején: mint egy állófogadás és egy iskolai kirándulás furcsa keveréke a pokol szélén, ásványvizet, felvágottat, zsemlét és kalácsot falatozik a média a vörösiszap mellett.

Negyed óra múlva Illés Zoltán még elismétli, hogy Kolontárt meg kell védeni, és a végső megoldásig még elhúzódó védekezésre kell számítani, majd elindulunk vissza Ajkára. Egy mellékúton megyünk, a város határában azonban megállítanak minket egy katonai ellenőrző ponton, hogy lemossák a mérgező vörös port a sajtót szállító buszokról.

A vegyvédelmi ruhába öltözött, gázálarcos katonák nagy nyomású vízzel esnek neki a sáros kerekeknek, ami csak azért furcsa, mert az újságírókat nem szállító rendőrségi felvezető autókra ügyet sem vetnek. Azok bemehetnek sárosan Ajkára. Ugyanúgy, ahogy egyébként azok a kamionok és autók is, amik több kilométer hosszan már vörösre festették a 8-as utat.