21 éve jelent meg először az MSZP-s szegfű

Alig voltunk túl a pártszakadást hozó utolsó MSZMP-kongresszuson, és még úgy volt, hogy a köztársasági elnököt a nép választja. Pozsgay Imre meg is nyitotta elnökválasztási kampányát, pontosan 21 évvel ezelőtt, 1989. október 21-én, Szegeden. Itt jelent meg először a szegfű.

A régi MSZP-sek úgy emlékeznek, hogy maga Pozsgay találta ki az új jelképet. Mindenképpen virágot akartak. A párt, akárcsak most, politikai karanténban volt, valami szerethető jelkép kellett. A szocdemes vörös rózsa azért nem lehetett, mert a párt még nem volt tagja a Szociáldemokrata Internacionálénak. Így esett a választás a szegfűre, ami virág is, szerethető is, magyar is. Még akkor is, ha tényleg van egyfajta lakodalmas hangulata.

A vörös szegfű számos poénkodás (- Miért a szegfű az MSZP jelképe? - Mert a szeghez kalapács kell, a fűhöz meg sarló.) és egy összeesküvés-elmélet tárgya is volt. Az 1994-es kampány hevében Pálfy G. István jobbos híradójában például egy arc teljesen komolyan előadta, hogy a vörös szegfűnek pontosan annyi szirma van, mint ahány oldala az ötágú csillagnak, és ezt – infógrafika híján – asztalra helyezett vörös papírcsíkokkal mindjárt demonstrálták is.

Az 1989-es lapok közül egyedül a Népszabadságban találtunk valamit a Szegeden kinyílt szegfűről. Tanács István, a lap szegedi tudósítójának tűnt fel, hogy "a legnagyobb sikere a nemzetiszínű szalaggal körbefont piros szegfűnek volt. Amikor a politikai fesztivál szervezőinek hajtókáján először megláttam, azt gondoltam: úgy néznek ki vele, mint a falusi lakodalomban a vőfély. Csakhogy amint egyre több és több résztvevő vásárolta meg és tűzte a szíve fölé ezt az eleven jelvényt, úgy egyre inkább tartalmat kapott, megemelkedett és szimbólummá lett. Azzá, aminek szánták, és amire Nyers Rezső is utalt a beszéde végén. - Akik velünk vannak, viseljék büszkén a szív fölött ezt a piros szegfűt! Akik csak lélekben tartanak velünk, azok is érezzenek a társuknak minket! Mi is a társainknak érezzük őket."

Hogy mit mondott Pozsgay a gyűlésen, az már nem érdekes. (Annyi azért megjegyzésre érdemes, hogy ekkor még azt hangsúlyozták, hogy az MSZP át akarja örökíteni a kommunizmus haladó értékeit. Igaz, ugyanabban a lapszámban az MDF-es Für Lajos azt mondta: MSZP nélkül nem lehet koalíció.)

Néhány hét múlva jött a négyigenes népszavazás, amikor alig hatezer szavazat hiányzott ahhoz, hogy a köztársasági elnököt az új parlament megalakulása előtt válasszák meg. Pozsgay sebe azóta sem hegedt be, 1990 őszén pedig az MSZP-t is elhagyta.

A szegfűt aztán a kétezres években folyamatosan, Kovács László, Hiller István, majd Gyurcsány Ferenc elnöksége idején is le akartak cserélni, de nem találtak jobbat, így maradt. A vörös rózsa 2002-ben is felmerült cserevirágként, de azt akkorra a Kapolyi-féle szociáldemokraták már lefoglalták.

Megkérdeztük az MSZP-t, hogy tervezik-e a szegfű lecserélését, vagy Mesterházy Attila abban is igyekszik markánsan elválni elődeitől, hogy ezt a kérdést nem feszegeti. „Nincs napirenden a kérdés'" – mondta Török Zsolt szóvivő, aki szerint a párt most minden erejével a hárommillió nyugdíjast akarja megvédeni.