Nincs következménye a borsodi gyerekgyalázásnak

Angliában az utóbbi két évben rengeteg szó esik egy gyilkosságba torkolló 2006-os gyermekbántalmazási ügyről. A huszonéves londoni szülők addig verték tizenhét hónapos fiukat, amíg az belehalt sérüléseibe. A londoni Haringey negyedben történt eset azért kapott különösen nagy nyilvánosságot, mert a gyermekvédelmi hatóságok jól ismerték a családot, tudták, hogy a szülők agresszívek, gyakran kezelték a kisfiú sérüléseit, sőt még a gyilkosság előtt három nappal is hazaengedték az orvostól (l. keretes írásunkat).

A családban náci relikviákkal és fegyverekkel élt együtt az anya egy férfival, a férfi fivérével, annak három gyerekével, tizenöt éves barátnőjével, valamint három nagy kutyával és néhány kígyóval. A Baby P néven elhíresült eset nyomozása és az orvosszakértői vizsgálat kiderítette, hogy az elhunyt másfél éves kisfiúnak egyebek mellett el volt törve a gerince, a sípcsontja, el voltak feketedve a láb- és kézujjai, hiányzott a hüvelykujjáról a köröm, vágások voltak a nyakán, ki volt törve egy foga, illetve a száján és orrán fel volt hasítva a bőr. Csak az eset utólagos elemzéséből derült ki, hogy a kis Peter haláláig összesen hatvanszor találkozott a gyermekvédelmi rendszer valamelyik szakemberével.

A gyilkosságért a családban élő két férfit, Steven Barkert és testvérét, Jason Owent 2008 novemberében ítélték el, az anya, Tracey Connelly is bűnösnek vallotta magát. A Guardian cikke szerint Connelly három éven múlva szabadul, Owen még korábban. Barker tizenkét évet kapott, mivel egy kétéves kislány megerőszakolásában is bűnösnek találták.

Súlyos ügyek állami felülvizsgálata

Angliában egy ilyen súlyos ügy után az a gyakorlat, hogy az állam a konkrét eset részletes elemzésével az esettől független szakértői bizottság kimondja, hol és ki mulasztott, és javaslatokat tesz, milyen állami beavatkozással lehet a hasonló eseteket megelőzni.

A Baby P-ügy után is alakult egy ilyen bizottság, sőt az esetről a brit parlamentben is szó esett, 2008 novemberében még David Cameron, jelenlegi miniszterelnök is felszólalt, és ingerülten az eset alapos kivizsgálását követelte (közben nyomatékként egy aktatáskát ütögetett).

A Baby P-ügyben idén október 25-én jelent meg a szakértői jelentés. A gyermekvédelmi rendszer hibáit részletező jelentés nyilvános. Megnevezik benne a mulasztókat, hatására a Petert utoljára vizsgáló orvost felfüggesztették, a kerületi szociális szolgálattól négy érintettet elbocsátottak, és rendszerfejlesztéseket indítottak.

Nálunk mindenki a helyén van

Az állami szervezetek mulasztásairól szóló vizsgálat Angliában tehát élénk társadalmi és politikai vitával és állami beavatkozással zajlott. Nálunk ilyen rendszer nincs, és úgy tűnik, igény sincs nagyon a hasonló esetek állami felülvizsgálatára.

Ahogy arról beszámoltunk, az ügyészség idén októberben jelentett be egy brutális 2008-as borsodi gyerekgyalázási ügyet. A gyerekeknek hetente többször végig kellett nézniük szüleik szexuális játékait és aktusait, veréssel arra kényszerítették őket, hogy – mind az apa, mind az anya örömére – ebben részt is vegyenek. Az apa egy alkalommal a gyerekek szeme láttára felakasztotta a kutyát a nyakára tekert kötéllel, az állatot öt-hat percig hagyta szenvedni, aztán egy késsel elvágta a torkát. A szülők és a nagypapa valamennyi gyerek nemi szervét szexuálisan izgatta, apjuk és nagyapjuk a tiltakozó, síró, fájdalomra panaszkodó kisfiúkkal análisan és orálisan is közösült. A gyerekeknek egymással és a család kutyájával is szexuális játékokat kellett játszaniuk. A gyerekek nevelőszülőknél vannak, az elkövetők pedig előzetesben. Tettükért tizennyolc-tizennyolc évet kaphatnak.

Az angol esettel ellentétben a magyar hatóságok azt sem árulják el, hogy hol történt az eset, és a mulasztó szakemberek kilétét is titkolják. Magyarországon a gyerekbántalmazási esetekben hibázó szakembereket többnyire nem marasztalják el. „Bár felelősségre vonható az, aki a jelzési kötelezettségével nem élt, mégis az a gyakorlat,  hogy nincs valódi szakmai utánkövetés és következmény" – mondta el Gyurkó Szilvia, gyerekvédelemmel és családon belüli erőszakkal foglalkozó kriminológus.

Megkerestük a Nemzetierőforrás-minisztérium (Nefmi) szociális, család- és ifjúsági ügyekért felelős államtitkárságát is, hogy arról érdeklődjünk, tervezik-e az angliaihoz hasonló szakértői elemző bizottságok felállítását. Ezt a választ kaptuk: „A konkrét esetben a szakmai gyermekvédelmi érintettek időben és hatékonyan léptek. Szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy egy 2008. évi esetről beszélünk. A gyermekek már ebben az évben nevelőszülőhöz kerültek. Az esetet vizsgálta mind az ügyészség, mind a rendőrség. Mindenki a helyén van, és teszi a dolgát.” Válaszként az államtitkárságtól kértünk, részletesebben fejtsék ki, mit értenek a  borsodi esetben hatékony eljárás alatt, de egyelőre nem kaptunk választ.

Szélsőségesen leterhelt gyermekvédelmi hálózat

A beavatkozás lehetséges terepei a gyermekvédelmi ellátórendszer főbb egységeinek terhelését szemlélve is jól látszik. Az ÁNTSZ Országos Alapellátási Intézetének adatai szerint ma átlagosan az egy házi-gyermekorvosi praxisba bejelentettek száma kilencszáz fő körül van. A gyerekorvosoknak a rendelésen, házi beteglátogatásokon, az iskola- és óvodaorvosi feladatokon, valamint az ügyeleten kívül a praxisba bejelentkezett gyerekek mentális, pszichés, szociális fejlődését is figyelemmel kell(ene) kísérniük.

„A szociálpediátriai vonatkozások igen nagy figyelmet és időráfordítást igényelnek, ám az ezekre a tevékenységekre fordított idő gyakorlatilag nem mérhető, és az egészségügyi személyzet nagyfokú pszichés igénybevételét jelenti. Országosan nincs megoldva az egészségügyben tevékenykedők ilyen irányú támogatása, a kiégés veszélyének elhárítása” – közölte az ÁNTSZ kommunikációs főosztálya.

A családokkal elvileg aktívan együttműködő védőnői hálózatban még ennél is rosszabb a helyzet. A 2009. szeptemberi állapot szerint egy betöltött területi védőnői állásra átlag háromszáz ellátandó jut.

„Ez nem teszi lehetővé a területi védőnői ellátáshoz való megfelelő hozzáférést és a megfelelő színvonalú ellátást. A jogszabály védőnőnként a nyolcórás munkarendben huszonöt főt engedélyez. Az OEP 2009. évi felmérése alapján ezeregyszáz olyan védőnőkörzet van, amelyben a jogszabályt kisebb-nagyobb mértékben meghaladó létszámot lát el a védőnő mindenféle külön juttatás nélkül, és ezeket a körzeteket az ÁNTSZ sem tudta rendeztetni. Ennek következménye a védőnő igen nagyfokú leterheltsége, amely óhatatlanul figyelmetlenséghez vezethet, remélhetően nem súlyos mulasztáshoz, amely esetleg a gondozott egészségét is veszélyezteti” – nyilatkozták az ÁNTSZ-nél.

A Nefmi szociális, család- és ifjúsági ügyekért felelős államtitkárságától azt is megkérdeztük, tervezik-e valamilyen módon a gyermekvédelmi hálózat terhelésének csökkentését, a rendszer bármilyen fejlesztését. Egyetértettek abban, hogy meg kell erősíteni a helyi ellátó rendszert és az alapellátást, de konkrétumokat nem árultak el.

„Mindenképpen indokolt egy igazságosabb rendszer megteremtése, hogy a feladatfinanszírozás valóban ott jelentkezzen, ahol feladatok vannak. Az az elmúlt évek hiányossága, hogy az igazgatási normatívát nem feladatok és ügyszámok szerint határozták meg, hanem lakosság alapján. A tárca elkészítette a változtatásról szóló feljegyzését, de tekintettel a költségvetési törvény előrehaladott voltára, reményeink szerint 2012-ben kerül bevezetésre egységesen az igazgatási normatíva feladatalapú meghatározása” – válaszolták. Újabb kérdéseinkre, hogy pontosan milyen tervek alapján és hogyan képzelik a változtatást, még várjuk a választ.