Alkotmánybíróságot a szegényeknek!

Az LMP fapados rendezvényt szervezett, négy beszéd hangzik el, aztán mehet mindenki haza. Elek István kezd, és szánja-bánja, hogy a Fideszre szavazott, egyben megvonja a bizalmat, mert nem erre adott felhatalmazást, hanem a jogállam helyreállítására. Sűrű bibózás közben fejti ki ezt, ami a jelenlévőknek nagyon tetszik.

A jelenlévők amúgy főleg urbánus fiatalok szövetkabátban, meg néhány szépkorú demokrata. És egy-két kisgyerek apja nyakában; kicsit aggódom miattuk, hátha közénk lövet a weimarizálódás. A második fellépő Kőszeg Ferenc, aki a Helsinki Bizottság okán került ide. Bár elvileg a high-brow értelmiséget reprezentálja itt, meglehetősen gyakorlatias beszédet mond, és Bibó helyett a Pál utcai fiúkkal illusztrálja. Abból is a Pásztorokkal és az einstanddal. Kőszeg árnyalja az Alkotmánybíróság hirtelen támadt népszerűségét, szemükre veti a hibáikat, például a könnyűdrogokról és az alkoholról összehordott hülyeségeket. Nemhiába volt gyakorló politikus, elő is jön a kulcskérdéssel, vagyis hogy lesz-e kire szavazni a Fidesz ellenében. Ezzel kissé kínos helyzetbe manőverezi magát, ugyanis ő a lengyel forgatókönyvről álmodik, amikor a Kaczynskiék bolondórája után jött egy polgári liberális párt, és akkor ott volt alternatíva. Itt igazán illetlenség volna, ha a vendéglátók fejéhez vágná, hogy ez a párt rohadtul nem az LMP lesz, úgyhogy nem is teszi.

Fotók: Barakonyi Szabolcs

De azért kiderül. A színpadon Szalai Erzsébet szociológus kezd szörcsögni a neoliberális vircsaftról, amitől szenved a magyar nép, és ezért fordul a rendpárti diktatúra felé. Fájlalja továbbá, hogy már nem illik kimondani a munkás szót, és csak akkor esik szó róluk, amikor leesnek a munkagépről. Sajnos itt a tüntetésen sincs egy munkás sem, legalábbis egyik se úgy néz ki, mint aki pont a földgyaluról sietett ide. Szalai szeretné azt is, ha az egyszerű, szegény emberek felé fordulnának valakik, mert az nem populizmus. Hát ehhez majd valami más ügyet kell találni, attól tartok. És az nem holnap lesz, akkor ugyanis a Legfelsőbb Bíróság előtt gyűlik az LMP, ez náluk valószínűleg valami kéktúra-szerű vállalás, ami a szabolcsi megyei bíróságon ér véget.

Az utolsó szónok Schiffer András, mindenki Sifije. Orrhangja betölti a szűk Donáti utcát, ahogy már indításnak megcáfolja Kőszeg elképzelését a polgári liberális pártról. Külön köszöni ugyanis a jelenlétet A Város Mindenkié mozgalomnak, akik aktívan szórólapoznak, és lakhatási jogot követelnek mindenkinek. Schiffer ügyesen tapogatja a Fidesz rinocéroszbőrén a sebezhetőnek tűnő pontokat. Például azt, hogy most épp fölösleges hülyeségnek tartják a népszavazást, pedig ugye. Meg hát voltak ők az Alkotmánybíróság nagy szerelmesei is. Ezután aztán kirakja az indexet balra, és onnan gondol előzni. – Vagy egykulcsos adó, vagy demokratikus jogállam! – trombitálja szomorkásan, merthogy az új adórendszer „a gazdagok zsebébe lapátolja a pénzt”. Nehéz ebből a pozícióból a magánnyugdíjszámlák védelmére kelni, hiszen olyan is csak a gazdagoknak van, mint bármi, ami magán; ezt nem is forszírozza. Azt viszont megmondja kereken, hogy Alkotmánybíróság nem a jogászoknak kell, hanem az embereknek, főleg a szegényeknek. Legközelebb biztos őket is meghívják, de attól tartok, zavarni fogják a törzsközönséget.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!