Károlyi szellemében kéne rendezni dolgainkat

2010.11.12. 14:09
Károlyi Mihálynak szezonja van ősszel. 1918 októberében volt az őszirózsás forradalom, novemberben kiáltották ki a köztársaságot. A Károlyi Mihály Társaság pénteken tartotta megemlékezését a politikus parlament melletti szobránál.

Ez az a szobor, amit még 1975-ben avattak fel, Károlyinak ugyanis nagy kultusza volt a Kádár-kori Magyarországon, 1962-ben temették újra, a nyolcvanas években pedig filmet is csináltak belőle, a Vörös grófnőt. (A meghívóban úgy volt, hogy a Károlyit alakító Bács Ferenc is emlékezik a film forgatására és bemutatójára. A szervezők azt mondták, szinkronja van, hisszük is, meg nem is.)

A rendszerváltás után hosszú csend következett, 2004-ben Hiller István és Gyurcsány Ferenc MSZP-je tartott itt nagygyűlést, majd ejtették. Szélsőségesek időnként leöntötték vörös festékkel, a Jobbik letakarta, a parlamentben az eltávolítását követelte, Kövér László a tavaszi választás után azt mondta, sokkal klasszabb lenne, ha Kéthly Anna szobra állna itt.

Ennyit el kellett mondani, hogy értsük: milyen politikai ereje van az alkotásnak. És akkor még nem beszéltünk Károlyi történelmi szerepéről – de nem is fogunk. Legyen elég annyi, hogy a baloldal szereti a demokrácia bajnokának tekinteni, a jobboldal pedig hazaárulónak, Tisza István gyilkosának, minimum hazaveszejtőnek. És vannak olyanok is, akik csak egy fél évig hatalmon lévő ügyetlen politikust látnak benne, akikből olyan sok volt a huszadik századi Magyarországon.

A megemlékezésen lehetnek vagy 15-en, közülük is a többség koszorúzni jött. Itt voltak az ellenállók és antifasiszták, a Demokratikus Charta, a csőd szélére jutott Politikatörténeti Intézet, valamint az MSZP képviselői. A legismertebb arc Balogh András, az MSZP elnökhelyettese volt, de ott volt Hajdu Tibor, Károlyi életművének legnagyobb magyarországi kutatója is egy szál virággal a kezében, és Kovács András, A vörös grófnő rendezője.

Miután Kertész Péter két szál cigaretta között elszavalta József Attilától A Dunánált – igazán hatásos volt, ahogy a végén a közönség szemébe nézett: "s rendezni végre közös dolgainkat, / ez a mi munkánk; és nem is kevés" –, Jemnitz János történész állt a mikrofonhoz, és lényegében azt mondta: a dolgaink akkor rendeződnének, ha Károlyi szellemében rendeznénk, de Károlyi óta senki nem tudja úgy rendezni a dolgainkat.

Főbb megállapítások a beszédből: Horthy rendszere ellenforradalmi volt. Károlyit igazi forradalom, nem pedig fülkeforradalom emelte magasra. A mai baloldal gyenge és összekuszálódott, de végre elhagyták a neoliberalizmust, és egy bizonytalan lépést mintha tettek volna balra. És a lényeg: jövő tavasszal a Károlyi társaságnak is lépéseket kell tenni, de hogy mit, azt nem árulta el, és ezzel vége is lett a beszédnek.

Hogy mi lesz tavasszal, azt nem tudjuk, de egy biztos: kedden a Károlyi szobornál a Jobbik tart tüntetést a szobor eltávolítását követelve.



  • Hírek
  • Hírek