Rozsdamentes fürdőt hoztak az elefántok

Festékszag, életnagyságú színes elefántborjúk és a VV Ágicaként elhíresült Szögeczki Ágnes látványa fogadja az embert a Hajléktalanokért Közalapítvány kőbányai Segítőháza felújított részének átadási ünnepségén. A kiégett fű közé taposott ösvényen Rákos állomástól pár perces sétára van a zöldre festett, földszintes Segítőház. Az elefántok mindenütt ott vannak: a kerítésen, a lábtörlőkön, az asztalon perselyként, a fellépésre készülő hajléktalan zenészek pólóján.

A felújításra az Elephant Holding ingatlanfejlesztő cég indította jótékonysági kampányból volt pénz. A cég más szponzorokkal együtt még 2008-ban pályázatot írt ki elefántborjú szobrok megfestésére, az elkészült szobrokat budapesti köztereken kiállították, tavaly pedig elárverezték. 15 millió forint jött össze, ebből a Segítőház egyik részében kicserélték a külső-belső nyílászárókat, tégláig visszabontották majd újraépítették a zuhanyzók, vécék, hálótermek, folyosók falait, villamos és gépészeti átalakítások hajtottak végre és szigetelték a hálórészek feletti padlásteret.

A folyosófalakra kigombostűztek egy sor előtte-utána fotót a sajtó kedvéért. Levert vakolat és szétrozsdált fürdő már nincs, helyette vannak vadonatúj járólapok, tiszta csempe, két zuhanyzós fürdőhelyiség, mosókonyha három nagy géppel, konyha két tűzhellyel. A hálószobákat még nem rendezték el, az emeletes ágyak közé be sem nagyon lehet lépni az egymásnak döntött vaságyrácsoktól.

A Segítőháznak ez a része napközben nappali melegedő, éjjelente 69 ember befogadására alkalmas éjjeli menedék. Nincsenek foglalt helyek, érkezési sorrend alapján lehet bejutni, mindig csak az adott éjszakára, mondja Lőrincz Norbert, a Hajléktalanokért Közalapítvány kuratóriumának elnöke. Aludni csak férfiak jöhetnek, de a nappali melegedő koedukált.

“Éjszaka mindenfelé vagyunk”, tér ki a kérdés elől egy piros melegítős nő, aki a nappali melegedő törzsvendégeként jött el az átadó ünnepségre. Ő és a barátnője fürdeni, mosni, tévézni szokott itt napközben, és ha adódik valami intéznivaló, kérik a szociális munkások segítségét is. “Ez itt jóformán egy baráti társaság”, mondják. Elégedettek a felújítással, azt sem bánják, hogy a munkák ideje alatt máshová kellett járniuk pár hétig. Főleg az új fürdő tetszik nekik.

Becsülettel végigülik az átadási ünnepséget is, ahol Horváth Csaba egykori főpolgármester-jelölt a Hajlék Nélküliek Jövőjéért Alapítvány kuratóriumának elnöként olyanokat mond, hogy a felújítás “szépen példázza, mire képes az összefogás”, meg hogy “mindannyiunk közös célja, hogy egyre kevesebb hajléktalan legyen az utcákon”. A konferálás feladatát magára vállaló Ágica megköszöni a jókívánságokkal búcsúzó Horváthnak „az őszinte szavakat”. Lőrincz Norbert is „példaértékű összefogásról” beszél az ünnepségen, megemlítve, hogy ezelőtt az utolsó felújítás 1998-ban volt az 1992 óta működő szállóban. Végül Zelei Zoltán, az Elephant Holding értékesítési igazgatója mondja el, hogy nem készültek világmegváltásra, csak egy súlyos társadalmi problémára akarták felhívni a figyelmet az elefántos kampánnyal.

A beszédek után félórás műsort ad az Oltalom Kulturális Kör. A hajléktalanokból és szociális munkásokból összeállt tízfős formáció verseket és dalfeldolgozásokat ad elő gitárral, csörgődobbal. Tisztes hangerőt érnek el erősítő és mikrofon nélkül is. Míg az Adj helyet magad mellett és a Most múlik pontosan szól a terem bal sarkából, a jobb sarokban egy tál pogácsa mögött üldögélő Horváth Csaba időnként rásandít a közönséggel szembeni tévéképernyőre, ahol levett hangerővel, végtelenítve megy az elefántos kampány filmje, benne a vele készült interjúval.