A legnagyobb diktatúrában sem volt ilyen

„Néhány belevaló, kemény ember kell, aki vállalja, hogy a tüntetésen végig táblát fog tartani” – mondta a hangsúlyozottan civil demonstráció egyik szervezője. A táblákon ez állt: Ne nyúljanak a zsebembe! Ne hagyd magad zsarolni!

Az állami nyugdíjrendszerbe való visszakényszerítés ellen szervezték a – nem győzzük hangsúlyozni – civil demonstrációt. Arra tippeltünk, bár ez végképp nem tisztünk, hogy ezüstvasárnap délután 2 órakor a metsző szélben jó ha 50-60 civil eljön demonstrálni a Hősök terére. Csalatkozunk kellett, mivel az 500-600 ember kis híján megtöltötte a tér felét, ekkora hallgatóságra pedig még Csurka István is csettintene.

Közelebbről szemügyre véve azonban a civileket nem kis megrökönyödéssel fedeztük fel köztük Szanyi Tibort, a civilnek éppen nem nevezhető MSZP korbácsos emberét, aki éppen Gyurcsány Ferencet készül kiszorítani a pártból.

Egy emberből azonban nem vonnánk le messzemenő következtetéseket, ezért még jobban szétnéztünk, és mindjárt megpillantottuk nem is túlságosan távol Szanyi kapitánytól Török Zsoltot, a Magyar Szocialista Párt szóvivőjét.

De még két ember sem ok a gyanakvásra, miért ne erősödhetett volna meg hazánkban a civil szféra december 11-ről 12-re virradó éjszaka? Kénytelenek voltunk a hallgatóság soraiban további vizsgálódásokat folytatni.

Az emberek jó fele nyugdíjas volt, akiket közvetlenül nem érint a magánnyugdíjak államosítása. Eme nyugdíjasok közül jó néhányan viselték egy politikai párt – nem fogják kitalálni, a Magyar Szocialista Párt – vörös sálját, rajta egy jókora szegfűvel. Olyan nyugdíjas is volt, aki egyenesen szegfűt szorongatva érkezett.

Jó, mondhatják erre, de ott volt az öt-hatszáz fős embertömeg másik fele, na ők a civilek. Nem kételkedünk abban, hogy közöttük volt jó néhány civil, de közelebbről megnézve ezeket az embereket, volt köztük olyan, aki két éve még Gyurcsány Ferenc könyvbemutatóján, Gyurcsány Ferenc feltétlen híveként keveredett összetűzésbe a szélsőjobbos ellentüntetőkkel, és aki most egy táblát emelt a magasba: NARANCS=TERROR.

A tüntetést a szervezők 240 ezer forintból hozták össze, nyolcan kezdték a szervezést, az első szeánsz november közepén volt a Kossuth téren. Ott még akadozott a hangosítás, most viszont még a túloldalon, a Műcsarnok tövében is hallani lehetett Kecskés Györgyöt, az egyik szervezőt, ahogy belerikkantja a mikrofonba: „A legnagyobb diktatúrákban nem volt ilyen elnyomásban részünk.”

Kecskés a kormány szemére vetette az alkotmány túlságosan sűrű változtatását, miközben az amerikai alkotmányt több mint kétszáz év alatt mindössze 27-szer módosították. A jelenlegi politikai garnitúrát pedig így jellemezte: PPP, vagyis a politikai pofátlanság, a pénzéhség és a pálinkafőzés, éppen ebben a sorrendben.

Huszti Zoltán, egy másik civil szónok azt feszegette, hogy ki fizette a 300 milliós postaköltségét annak a levélnek, amit Orbán Viktor írt a nyugdíjasoknak. És igaz-e vajon, hogy a nemzeti konzultáció keretében egymillió nyugdíjas válaszolt a Fidesz elnökének? Igaz, mondta, mivel ő [Orbán Viktor] az a politikus, aki sohasem hazudik, de értik: ezt csak azért mondta, mert valójában nagyon is hazudik.

A legjobb szónoki teljesítményt Újhegyi Tamás nyújtotta, akit csalódott Fidesz-szavazóként mutattak be. Szónoki teljesítményéről sokat elárul, hogy a közönség először itt kezdte kórusban kiáltozni, hogy Vesszen a Fidesz, illetve Orbán, takarodj!.

„Talán gyermekien naiv voltam, amikor hittem az ígéreteknek” – mondta  az 50-es évek önkritikáinak stílusában a 29 éves fiatalember. Kék szalag kitűzésére buzdította a civileket, hogy jelezzék: ők vannak annyira őrültek, hogy maradnak a magánnyugdíjpénztárakban, nem hagyják magukat megzsarolni, a kék szalag olyan, mint a középkorban a csengő a leprásokon.

Az ezt követő szónokok már direkt kampányoltak a magánnyugdíjpénztári tagság mellett. Közülük már csak kettőt emelünk ki. Dániel Péter ügyvéd a 2010-es választáson, civillé válása előtt nem sokkal, az MSZDP színeiben indult az országgyűlési választáson, majd ősszel azzal keltett feltűnést, hogy hol csokis minyonnal, hol kaszinótojással kente össze a hivatalokban az útjába kerülő, és kétségtelenül irritáló Nemzeti együttműködési nyilatkozatokat, majd többször is felbukkant a Károlyi-szobornál, ahová vörös szegfűt vitt úgy az elvbarátai, mint – és ez dicséretére váljék – a Jobbik tüntetésén.

„Sok felelős, büszke, bátor demokrata van, akik nem félnek” – mondta Gyurcsány stílusában. És jelezve, hogy nem fél a Kecskés György által vizionált legnagyobb diktatúrától, azt mondta: „Horthy fehér lovon jött, Viktorunknak már csak egy döglött dakota ló jutott, azon is fordítva ül”.

Nehéz-Pozsony Márton a másik civil, aki szigorúan civil ügyvédként már 2007-ben szerette volna jogilag felelősségre vonni Orbán Viktort. Szemléletes példát hoz annak igazolására, hogy a kormány lop: „Tegnap kocsmában voltam, elittam minden pénzem, ezért arra kérlek benneteket, hogy a rendezvény végén adjatok 10 ezer forintot. Adnátok?”

Egy nem túl erős nem volt a válasz, egy másik hasonlatánál viszont meg volt lőve a közönség, és mi sem tudjuk rá a jó választ. A példa így szólt: Ha a fociban a bíró az egyik csapat javára fúj, akkor joga van-e a csapatnak lecserélni a bírót? A civilek tanácstalanok voltak, egyharmaduk igent, egyharmaduk nemet kiáltott, a maradék pedig csöndben volt.

A kormánydöntés miatt különben Nehéz-Pozsony az Alkotmánybírósághoz fordult, mivel a döntés szerinte az emberi méltóságot sérti.

És igen, ő is magánnyugdíjpénztári tag marad, ahogy az összes szónok, mert hiába a fideszes kétharmad, nem marad ez így örökké. Vagy ahogy egy jóval korábbi klasszikus megfogalmazta: „Nem tart ez örökké, százötven év is elmúlt, s mégsem lettünk törökké.”