Az ellenségem ellensége a barátom

Az arab-magyar barátság szép dolog, az előképeket az antiimperialista béketábor Közel-Kelet-politikájától a szír pénzváltókon át az all-inclusive tunéziai nyaralásokig hosszasan lehetne sorolni. Igaza van Vona Gábor jobbik-elnöknek: „a népeink közötti kapcsolat elmélyítésében„, „a szálak megerősítésében” még jelentős kiaknázatlan lehetőségek rejlenek.

A kampányesemény dátuma – szeptember 11-e – akkor is némi magyarázkodásra adott volna okot, ha az út túloldalán nem áll pár tucatnyi ellentüntető egyebek közt „Miért pont ma?”, „Nem felejtjük az áldozatokat!” és a „Vona a basa” feliratú transzparensekkel. Az esemény ötletadója, Ferenczi Gábor jobbikos országgyűlési képviselő a díszteremben mindenesetre már a bevezetőben leszögezte, hogy népeink barátságát véletlenül mélyítjük pont szeptember 11-én – ugyanis az már korábban eldőlt, hogy egy ősz eleji szombat a legalkalmasabb nap az ilyesmire, az iskolai évnyitó és a Ramadán vége pedig behatárolta a lehetőségeket.

Mi sem jelzi jobban, mennyire felesleges és erőltetett bármiféle átfedést feltételezni a rendezvény valódi célja és az iszlám fundamentalizmus, pláne az antiszemitizmus között, hogy a rendezvény egy pontján egyperces néma felállással emlékeztünk meg a 9 évvel ezelőtti merényletek áldozatairól. Az értelmezési tartomány kijelölése után a fő esemény, a politikai kerekasztal-beszélgetés 90 százalékában az előadók – Vona Gábor, ifj. Hegedűs Loránt és ifj. Hegedűs Lorántné – immár fesztelenül foglalatoskodhattak kedvenc ellenségeik, Izrael és a Magyarországon élősködő zsidók veszélyességének taglalásával.

Sajnos az előadók közt meghirdetett arabok, így Khaled Naffa, a magyar-jordán baráti társaság elnöke és dr. Alotti Naszri szívsebész különböző vis maior okok (baleset, illetve hirtelen jött ügyelet) miatt nem tudtak eljönni, de a baráti társaság egy magyar tagja, Horváth Lajos így is értékes adalékokkal bővítette népeink barátságának történetét. Az arabokat a 40 ezer forintos jordániai társasutakon megkedvelő úr szerint odakint tisztelik a férfiakat, és bírják a szőke, kékszemű magyar nőket, csak sajnos a kedvezményes lehetőséget megteremtő Jordan Tours megszűnése óta már nem annyira könnyű ápolni a kapcsolatokat.

Ahhoz, hogy a Jobbik zsidó-magyar barátság napot tartson, először is Simon Peresznek bocsánatot kéne kérnie a Magyarország felvásárlásáról szóló megjegyzéséért – vázolta az ilyesmiben reménykedők számára nem sok reménnyel kecsegtető kilátásokat Vona Gábor. A Jobbik elnöke a divatos összeesküvés-elméletek jegyében beszámolt a 9/11-gyel kapcsolatos kételyeiről is (túl gyorsan omlottak össze az ikertornyok, gyanúsan kevesen tartózkodtak odabent), majd feltette a nap kérdését: ha Oszama Magyarországról irányította volna a merényleteket, vajon minket rohannak le az amerikaiak?

A közönség ezen láthatóan igen mélyen elgondolkodott. Annak alapos latolgatására így feltehetőleg nem jutott energia, hogy ha arab-magyar viszonylatban Vona Gábor szerint rasszizmus egy egész népet néhány öngyilkos merénylő miatt megbélyegezni, akkor a zsidó-magyar közeledésnek miért a „terrorállam” Izrael politikája és Simon Peresz az akadálya.

Az ifj. Hegedűs-házaspár és Vona jóvoltából szó volt még Sukoróról, a Club Aligáról, a magyar és a palesztin nép sorsközösségéről és az arab bankok előtti piacnyitás szükségességéről is. Valahogy szóba került a tiszta tekintetű fiatalokra „veszélyes dekadens hálót kivető” LMP is, majd felhívták a pódiumra a jobbikos képviselőjelölteket. „A Dunántúlon is sok millió ember él, hozzájuk is szerettük volna eljuttatni az arab világ sokszínűségét” – magyarázta Ferenczi, hogy miért pont Ajkát sikerült helyszínül választani.

Az arab kultúrát a vízipipa- és a baklavaárus képviselte, az "eredeti arab gyros" készítői nem érkeztek meg. Vona a fesztelen pódiumbeszélgetés után hamar autóba ült, az egész esemény alaphangját megadó kijelentése – „az ellenségem ellensége a barátom” – még sokáig visszhangzott a lassan szivárgó vendégek fülében.