Sosem volt még ilyen vonzó a polgármesterség

Soha nem volt olyan sok polgármesterjelölt és soha nem indult olyan kevés képviselőjelölt önkormányzati választáson, mint az idein. Az Országos Választási Iroda adataiból kiderül: a 3176 polgármesteri és az egy főpolgármesteri székre összesen 8852-en pályáznak, vagyis egy településre átlagosan csaknem három jelölt jut (igaz, van csaknem ötszáz olyan község és város, ahol csak egy).

A polgármesteri helyekre aspirálók száma több mint négy százalékkal emelkedett a 2006-oshoz képest; vannak olyan felvetések, hogy a kistelepülési polgármesteri helyekre rástartolók miatt (a rekordot akkor is, most is 9 induló jelentette, négy éve hat ilyen hely volt, idén négy van). És nagyjából kilenc százalékkal több, mint 1998-ban volt, amikor – szintén a Fidesz által, de sokkal kisebb különbséggel megnyert tavaszi választás után – a legkevesebben indultak polgármesterválasztáson. Akkor csak 8146-an pályáztak településvezetői tisztségre, ami azt jelentette, hogy nagyjából két és fél jelölt volt egy polgármesteri székre.

Az 1998-as mélypontot 1994-ben mostanáig fennálló rekord előzte meg: a Horn-kormány hivatalba lépésének évében 8787 polgármesterjelölt  indult (az országgyűlési választásokon is abban az évben volt a legtöbb egyéni induló, ezt a csúcsot idén tavasszal nem döntötték meg, épp ellenkezőleg). Bár akkor még csak 3253 polgármesteri székért versenyeztek a jelöltek, az egy településvezetői helyre jutó indulók száma így is magasabb most (2,78 a 2,7-tel szemben).

A 16 évvel ezelőtti és a mostani helyzet között egyébként több hasonlóság is felfedezhető. Akkor is fölényesen nyert tavasszal a kormányra került párt, az MSZP – amely az SZDSZ-szel együtt kétharmados többségben volt –, és a kormányoldal akkor is átírta őszre az önkormányzati választás szabályait.

Igaz, az akkori változtatások – egyebek mellett az addig kétfordulós szavazási rendszer átalakítása egyfordulóssá – kevésbé voltak drasztikusak. Most ugyanis a kétharmados többséggel rendelkező kormányoldal csökkentette nemcsak a kampányidőszakot, hanem a képviselők számát és a kompenzációs listák súlyát is. Ezekkel a beavatkozásokkal a várható fölényes győzelme még fölényesebb lehet, ahogyan Török Gábor politológus fogalmazott a blogjában: "az elnyert pozíciókat tekintve akkora győzelmet fog aratni az önkormányzati választáson, amire nem csupán az 1990 utáni Magyarországon, de az 1945 utáni Nyugat-Európában sem nagyon találunk példát".

A rövidebb kampányidőszak és a kevesebb önkormányzati képviselőhely együttes hatása lehet az oka annak, hogy míg a polgármesterjelöltek száma minden eddigit meghalad, addig a képviselőjelöltek száma több mint húsz százalékkal alacsonyabb, mint négy éve volt. A kompenzációs listákon indulók nélkül most 50 279 jelölt van, míg 2006-ban 63 233 volt (a kompenzációs listákat azért nem vettük figyelembe, mert azokon többségében egyéni körzetben is induló jelöltek vannak). Ha pedig az eddigi rekordot jelentő 2002-es 66 519-cel vetjük össze, csaknem 25 százalékos a képviselőjelöltek számának csökkenése.

Úgy tűnhet, hogy főként a tízezer lakosúnál nagyobb városokban alkalmazott egyéni körzetek átalakítása okozza a csökkenést, hiszen az egyéni indulók száma a 2006-osnak csupán kétharmada: 12 689-cel szemben csak 8611 jelölt van az egyéni választókerületekben. Az eddigi mélypontot 1994-ben a 12 576 jelentette, amihez képest szintén nagyjából 33 százalékos a jelöltek számának csökkenése, míg az eddigi rekordnál, az 1998-as 15 330-nál mintegy 45 százalék kevesebb most az egyéni képviselőjelöltek száma.

A kislistás választáson – vagyis a tízezer fő alatti településeken, ahol mindenki ugyanabból a listából válaszja ki azt a 2-8 embert, akit az önkormányzatba delegálna – kisebb mértékű a visszaesés. Ezeken a listákon 41 668 jelölt szerepel, ami 82 százaléka a négy évvel ezelőttinek (50 544), míg az eddigi mélypontot jelentő 1998-as 47 889-től mintegy 13 százalékkal maradt el.

Az önkormányzati választási rendszer nyári átszabása nagyjából a kétharmadára csökkentette a képviselői helyeket. Négy éve a tízezer lakos alatti településeken 21 569 képviselői hely volt, a tízezer fölöttieken 2079-en szerezhettek egyéni, 1415-en kompenzációs listás mandátumot, vagyis összesen 25 063 települési képviselő volt az országban. A mostani reform a kistelepülési képviselők számát 14 614-re, az egyéni választókörzetekét 1657-re, a kompenzációs listás helyek számát 641-re csökkentette, így összesen 16 912-en kerülhetnek be az önkormányzatokba.

A változások nyomán a képviselői helyek száma a kétharmadára csökken. Mindezt a kistelepüléseken valóban a képviselői helyek egyharmadának megszüntetésével érik el. A nagyobb városokban viszont egyéni képviselők száma csak 20 százalékkal lesz kevesebb, az arányosságot szolgáló kompenzációs listáról bekerülő képviselők száma viszont lefeleződik (ugyanilyen arányban faragják le a listáról megválasztott megyegyűlési képviselők számát is: ezután 835 helyett 391-en ülnek majd a 19 megyei közgyűlésben).

Ha összevetjük a képviselők helyek számának csökkentését és a képviselőjelöltek számának csökkenését, az látszik: noha kevesebben indultak, a verseny élesebb lett. Négy éve 2,5 jelölt küzdött egy képviselői helyért, most nagyjából minden harmadik jelölt lehet győztes. A kistelepüléseken 2006-ban még csak 2,3 jelölt volt egy helyre, most már 2,8 jelölt van, ugyanakkor az egyéni körzetekben a négy évvel ezelőtti átlagosan hat induló helyett most átlagosan öten küzdenek a mandátumokért.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!