A Jobbiknak is meglett a kétharmad

Ahhoz képest, hogy benne volt a levegőben a parlamentbe jutás, meglehetősen lagymatagra sikerült a Jobbik eredményváró estje, amelyet a nacionalizmustól korántsem idegen megalománia jegyében a Sportmax sport- szabadidő- és rendezvényközpontban rendeztek meg vasárnap, valahol az Egérút, a budaörsi repülőtér és a semmi által alkotott háromszögben.

De amilyen lagymatag, olyan ijesztő is volt. A magyar demokrácia elmúlt húsz évében nem volt még egy párt, amelyik ennyire adott volna a militáns külsőségekre, saját egyenruhás szervezetet tartott volna fent, és saját, a katonai szervezeteknél megszokott csatakiáltást dolgozott volna ki magának. Tegyük hozzá, nagy sikerrel.

A sportcsarnokban minden ajtót, fel-, be- és átjárót gárdistának látszó, de feliratuk szerint csendőr képzettségű egyenruhások őriztek, akik kedvesen és határozottan az összes képzeletbeli (bár az eligazításon nyilván precízen definiált) zónahatáron igazolványt követeltek a jelenlévőktől, amitől a hideg, sötét sportcsarnok inkább emlékeztetett paramilitáris komplexumra, mint vidám, ünnepi helyszínre.

Trilla, tülök, ökörjegy

Azért volt öröm is, de természetesen csak a párthoz méltó büszke, visszafogott keretek között. Annak, aki nem volt még Jobbik-rendezvényen, mindenképpen ajánlott ellátogatni egyre, hogy megtudja, milyen az, amikor a vezér torkából felharsan az „adjon az isten!”, ezer másikból meg, hogy „szebb jövőt!”.

Amikor a csendőrparancsnok vigyázzt vezényel, és a lófarkas, golyóálló mellényes, kakastollas fiúk haptákba vágják magukat. Amikor a székely himnuszt éneklő bús, de erőteljes férfihangok közé beletrillázik egy koloratúr, hogyaszongya „csabakirályfi”, és egy oktávval a többiek fölött kitartja, majd rekeszizomból megrezegteti, hogy „Erdélyt, Istenem!”.

Amikor a nézőtérre beszédeleg egy farkaskucsmás alak, kezében Lehel kürtjével; amikor a szürkemarhából készült sültet ökörjegyre adják, és a befolyt bevételből az Atilla Király Népfőiskolát támogatják. Amikor mindenki annyira magyar, hogy még akkor is az, ha nem is az.

Megvan a kétharmad

Az este a választás elnyúlása és a kampánycsend körüli káosz miatt jórészt lézengéssel, bizonytalankodással, kóválygással és ökörevéssel telt, aztán fél tizenegy körül kiderült a tizenhat százalék, felsorakoztak a színpadon a Jobbik vezérkarának tagjai, akik egészen addig ismeretlen helyen bujkáltak, eléjük perdült Vona Gábor, a miniszterelnök-jelölt, aki Gyöngyösön egymaga huszonhat százalékot szerzett, és elmondta, hogy Magyarország kétharmada jobbikos, csak még nem tud róla. És hogy ez volt a nemzeti áttörés napja.

Aztán jött a „szebb jövőt!”, a tömegtől egy kis ütemes „ria, ria, Hungária„, egy kis ütemes „vesszen Trianon!”, egy kis ütemes „Budaházy!”. Éjfélkor a tervek szerint a méltán népszerű Szkítia együttes lépett színpadra, tarsolyában olyan klasszikusokkal, mint A Nemzethez, a Szabadság, szerelem és a Wass Albert útján.

És volt torta is. Köszönöm a figyelmet, szebb estét kívánok.