A pártépítés helyett a paranoiás félelem igazgatta Dávid Ibolyát

Kizárások, felfüggesztések, kierőszakolt távozások szegélyezték Dávid Ibolya elnöki tevékenységét az utóbbi években. Az eredmény az, hogy a párt töredékére fogyott taglétszámmal, ismert arcok nélkül, Bokros Lajos árnyékába bújva vágott neki a választásoknak.

Már 2006-ban rezgett a léc: a párt a bejutási küszöb 0,04 százalékos túlszárnyalásával menekült meg a parlamentből való kibukástól. A 11 fős frakció létrejöttével Dávid Ibolya mégis igazolni tudta korábbi húzásait, amelyek már akkor komoly emberáldozattal jártak, de végül nem vezettek teljes népszerűség-vesztéshez a szavazók körében. Nagy érvágás volt a parlamenti frakció jelentős részének kizárása, akiknek a bizalomvesztés, majd az elmérgesedett viták miatt kellett távozniuk a képviselőcsoportból és a pártból. 2004 szeptemberében egy sikertelen frakcióvezető-váltási kísérlet után kizárt öt képviselőnek, Balsai Istvánnak, Kelemen Andrásnak, Font Sándornak, Szászfalvi Lászlónak és Horváth Balázsnak kellett mennie, később azonban a korábbi pártelnöknek, Lezsák Sándornak és jelentős számú támogatójának sem volt maradása az MDF-ben.

2006-ban rögtön a választás után az elnökség egyik tagja, Gémesi György is távozott a pártból, pedig akkor optimista hangulat uralta el a Fórumot. A párt rövid időre zöld, ökoprogrammal kezdett kacérkodni, és számos fiatal szimpatizánst és pártmunkást, és jelöltet tudott felmutatni, akiket az Almássy Kornél nevével fémjelzett Ifjúsági Demokrata Fórum szervezett be.

A párt ideológiáját átpozíciónáló, a mostani LMP-shez hasonló zöld korszaknak, és az IDF-es vérfrissítésnek azonban hamar vége szakadt. A pártelnök nem habozott drasztikus eszközökhöz nyúlni, amikor a 2004-es esethez hasonlóan újra veszélybe került irányító szerepe a pártban: az elnöki posztra bejelentkező rivális, Almássy Kornél a lehallgatási ügy központi figurája lett, miután Dávid Ibolya 2008 szeptemberében egyetlen nappal a tisztújítás előtt bemutatott egy titkosszolgálat által lehallgatott telefonbeszélgetést, amely alapján azt állította, hogy egy magán biztonsági cégen, az UD Zrt-n keresztül információkat akartak róla gyűjteni. Az UD-botrány első áldozata Almássy lett, aztán az egész IDF, amelyet egy ellenszervezet létrehozásával próbáltak ellehetetleníteni.

2008 októberében Almássyék mellett, a másik támogató szervezet, a Tisztelet Társasága is ellentétbe került a pártvezetéssel, kizárták a Pest megyében szervezkedő Vas Jánost, a TT által delegált országgyűlési képviselőt, így veszélybe került a parlamenti frakció léte is. 2008 novemberében kizárták Jászberényi Lászlót, a párt kiskunfélegyházi elnökét, mert az országos elnökválasztást megelőző Bács-Kiskun megyei tisztújításon nem a Dávid Ibolya erős emberének tartott Karsai Pétert, hanem az Almássy Kornél hívének számító Lasztovicza Gábort támogatta. 2008. december 29-én Racker Béla, Nagy Gábor László, Bozzai Imre György, Kamarás László lépett ki az MDF-ből, egy hónappal később pedig az IDF más irányítóit, Balla Györgyöt, Lasztovicza Gábort, Huber Szebasztiánt és Hegedűs Mátét zárták ki.

Az EU-s választás előtt otthagyta Dávid Ibolyát az ökoprogram egyik motorja, Olajos Péter, akkori EP-képviselő is, miután sok hitegetés ellenére Bokros Lajost nevezték meg a párt listavezetőjének. A Bokros-projekt ezt követően új fejezetet nyitott a párttagság amortizációjában. Dávid nem kegyelmezett senkinek, aki nyíltan meg merte kérdőjelezni a volt pénzügyminiszter kooptálását. Az első áldozat Csáky András volt, aki tiltakozásul inkább maga távozott a pártból és a parlamenti frakcióból. Példáját követte Kószó Péter, Hódmezővásárhely alpolgármestere, majd Droppa Bála, Manninger Gábor, Vella Nándor is kiléptek

A fellángolt belső ellentétek a közvetlen pártvezetést sem kímélték. Az elnöknő Herényi Károly támogatásával többszöri nekifutásra kizáratta a pártból az UD-ügyben még öt támogató alelnököt, Hoch Zoltánt, és vele együtt kitették az egykori minisztert, Katona Kálmán, valamint Pettkó Andrást, függetlenek kis csoportjára szűkítve a Fórum országgyűlési képviseletét. A balhé miatt kilépett az Antall-korszak óta MDF-es Grezsa István, Csongrád megyei elnök, a főváros II. kerületi szervezetéből pedig több mint húszan távoztak egyszerre, lemondott a Békés megyei, a békéscsabai, a gyulai és a mezőkovácsházi szervezet elnöke, az MDF mosonmagyaróvári szervezete kollektíven tudatta, hogy felfüggeszti tevékenységét,

Októberben megszűnt a ceglédi és a kiskunlacházi szervezet, de az igazi szimbolikus pofon akkor érkezett, amikor a kampány előtti hetekben az MDF nagy öregje, a korábban mindig Dávid mellé álló Boross Péter sem akarta vállalni tovább a közösséget az elnöknővel. Az exminiszterelnök nagy port felvert bejelentése a Bokros-ügyet tetéző SZDSZ-es választási szövetség szerveződése után született. Az újabb választási húzás miatt számos vidéki és budapesti jutott Borosshoz hasonló elhatározásra, a pártvezetést azonban ezek, mint ahogy a korábbi esetek sem tántorították el terveitől.

A fent kifundált MDF-SZDSZ-szövetség ellen főként Budapesten lázadoztak, ezért az országos választmányi elnökség kezébe centralizált joggal élve megszüntették a III., a IV., a IX, a X. és a XXI. kerületi szervezeteket. Februárban feloszlott a kazincbarcikai szervezet, kilépett Sajtos Sándor tahitótfalui polgármester.

A zavaros helyzeten a pártvezetés úgy próbált úrrá lenni, hogy átvert egy statáriális határozatot a választmányon, amely lehetővé tette, hogy bárkit azonnali hatállyal kizárjanak, aki a központi irányvonaltól eltérő nyilatkozatot tesz a sajtónak. A határozatot hamarosan alkalmazták is Lévai Zoltán budapesti elnökkel szemben, aki az Indexen jelentette be, hogy a legyengült tagszervezetekkel a párt szerinte törvényes módszerekkel nem tudta volna összeszedni a kopogtató cédulákat.

A mindenáron erőltetett választási szövetség utolsó áldozatainak Szegner László óbudai elnök, és 15 tagtársa, Eötvös Mihály Nógrád megyei elnök, valamint Csapody Miklós országgyűlési képviselő tekinthető.