A pártépítés helyett a paranoiás félelem igazgatta Dávid Ibolyát

2010.04.12. 15:50
Végleg elfűrészelte maga alatt a fát, amikor vasárnap éjjel lemondott az MDF elnöke. Dávid Ibolya nem bízott párttársaiban, mindenkit megpróbált eltávolítani maga mellől, aki kritikus hangot ütött meg, vagy az övétől eltérő irányvonalat próbált meg elfogadtatni. A 2010-es kampány végére már nem maradt kit kirúgni.

Kizárások, felfüggesztések, kierőszakolt távozások szegélyezték Dávid Ibolya elnöki tevékenységét az utóbbi években. Az eredmény az, hogy a párt töredékére fogyott taglétszámmal, ismert arcok nélkül, Bokros Lajos árnyékába bújva vágott neki a választásoknak.

Már 2006-ban rezgett a léc: a párt a bejutási küszöb 0,04 százalékos túlszárnyalásával menekült meg a parlamentből való kibukástól. A 11 fős frakció létrejöttével Dávid Ibolya mégis igazolni tudta korábbi húzásait, amelyek már akkor komoly emberáldozattal jártak, de végül nem vezettek teljes népszerűség-vesztéshez a szavazók körében. Nagy érvágás volt a parlamenti frakció jelentős részének kizárása, akiknek a bizalomvesztés, majd az elmérgesedett viták miatt kellett távozniuk a képviselőcsoportból és a pártból. 2004 szeptemberében egy sikertelen frakcióvezető-váltási kísérlet után kizárt öt képviselőnek, Balsai Istvánnak, Kelemen Andrásnak, Font Sándornak, Szászfalvi Lászlónak és Horváth Balázsnak kellett mennie, később azonban a korábbi pártelnöknek, Lezsák Sándornak és jelentős számú támogatójának sem volt maradása az MDF-ben.

2006-ban rögtön a választás után az elnökség egyik tagja, Gémesi György is távozott a pártból, pedig akkor optimista hangulat uralta el a Fórumot. A párt rövid időre zöld, ökoprogrammal kezdett kacérkodni, és számos fiatal szimpatizánst és pártmunkást, és jelöltet tudott felmutatni, akiket az Almássy Kornél nevével fémjelzett Ifjúsági Demokrata Fórum szervezett be.

A párt ideológiáját átpozíciónáló, a mostani LMP-shez hasonló zöld korszaknak, és az IDF-es vérfrissítésnek azonban hamar vége szakadt. A pártelnök nem habozott drasztikus eszközökhöz nyúlni, amikor a 2004-es esethez hasonlóan újra veszélybe került irányító szerepe a pártban: az elnöki posztra bejelentkező rivális, Almássy Kornél a lehallgatási ügy központi figurája lett, miután Dávid Ibolya 2008 szeptemberében egyetlen nappal a tisztújítás előtt bemutatott egy titkosszolgálat által lehallgatott telefonbeszélgetést, amely alapján azt állította, hogy egy magán biztonsági cégen, az UD Zrt-n keresztül információkat akartak róla gyűjteni. Az UD-botrány első áldozata Almássy lett, aztán az egész IDF, amelyet egy ellenszervezet létrehozásával próbáltak ellehetetleníteni.

2008 októberében Almássyék mellett, a másik támogató szervezet, a Tisztelet Társasága is ellentétbe került a pártvezetéssel, kizárták a Pest megyében szervezkedő Vas Jánost, a TT által delegált országgyűlési képviselőt, így veszélybe került a parlamenti frakció léte is. 2008 novemberében kizárták Jászberényi Lászlót, a párt kiskunfélegyházi elnökét, mert az országos elnökválasztást megelőző Bács-Kiskun megyei tisztújításon nem a Dávid Ibolya erős emberének tartott Karsai Pétert, hanem az Almássy Kornél hívének számító Lasztovicza Gábort támogatta. 2008. december 29-én Racker Béla, Nagy Gábor László, Bozzai Imre György, Kamarás László lépett ki az MDF-ből, egy hónappal később pedig az IDF más irányítóit, Balla Györgyöt, Lasztovicza Gábort, Huber Szebasztiánt és Hegedűs Mátét zárták ki.

Az EU-s választás előtt otthagyta Dávid Ibolyát az ökoprogram egyik motorja, Olajos Péter, akkori EP-képviselő is, miután sok hitegetés ellenére Bokros Lajost nevezték meg a párt listavezetőjének. A Bokros-projekt ezt követően új fejezetet nyitott a párttagság amortizációjában. Dávid nem kegyelmezett senkinek, aki nyíltan meg merte kérdőjelezni a volt pénzügyminiszter kooptálását. Az első áldozat Csáky András volt, aki tiltakozásul inkább maga távozott a pártból és a parlamenti frakcióból. Példáját követte Kószó Péter, Hódmezővásárhely alpolgármestere, majd Droppa Bála, Manninger Gábor, Vella Nándor is kiléptek

A fellángolt belső ellentétek a közvetlen pártvezetést sem kímélték. Az elnöknő Herényi Károly támogatásával többszöri nekifutásra kizáratta a pártból az UD-ügyben még öt támogató alelnököt, Hoch Zoltánt, és vele együtt kitették az egykori minisztert, Katona Kálmán, valamint Pettkó Andrást, függetlenek kis csoportjára szűkítve a Fórum országgyűlési képviseletét. A balhé miatt kilépett az Antall-korszak óta MDF-es Grezsa István, Csongrád megyei elnök, a főváros II. kerületi szervezetéből pedig több mint húszan távoztak egyszerre, lemondott a Békés megyei, a békéscsabai, a gyulai és a mezőkovácsházi szervezet elnöke, az MDF mosonmagyaróvári szervezete kollektíven tudatta, hogy felfüggeszti tevékenységét,

Októberben megszűnt a ceglédi és a kiskunlacházi szervezet, de az igazi szimbolikus pofon akkor érkezett, amikor a kampány előtti hetekben az MDF nagy öregje, a korábban mindig Dávid mellé álló Boross Péter sem akarta vállalni tovább a közösséget az elnöknővel. Az exminiszterelnök nagy port felvert bejelentése a Bokros-ügyet tetéző SZDSZ-es választási szövetség szerveződése után született. Az újabb választási húzás miatt számos vidéki és budapesti jutott Borosshoz hasonló elhatározásra, a pártvezetést azonban ezek, mint ahogy a korábbi esetek sem tántorították el terveitől.

A fent kifundált MDF-SZDSZ-szövetség ellen főként Budapesten lázadoztak, ezért az országos választmányi elnökség kezébe centralizált joggal élve megszüntették a III., a IV., a IX, a X. és a XXI. kerületi szervezeteket. Februárban feloszlott a kazincbarcikai szervezet, kilépett Sajtos Sándor tahitótfalui polgármester.

A zavaros helyzeten a pártvezetés úgy próbált úrrá lenni, hogy átvert egy statáriális határozatot a választmányon, amely lehetővé tette, hogy bárkit azonnali hatállyal kizárjanak, aki a központi irányvonaltól eltérő nyilatkozatot tesz a sajtónak. A határozatot hamarosan alkalmazták is Lévai Zoltán budapesti elnökkel szemben, aki az Indexen jelentette be, hogy a legyengült tagszervezetekkel a párt szerinte törvényes módszerekkel nem tudta volna összeszedni a kopogtató cédulákat.

A mindenáron erőltetett választási szövetség utolsó áldozatainak Szegner László óbudai elnök, és 15 tagtársa, Eötvös Mihály Nógrád megyei elnök, valamint Csapody Miklós országgyűlési képviselő tekinthető.

USA 2024

Cikkek, esélyek, portrék, eredmények, térképek – minden egy helyen!

Ne maradjon le semmiről, kövesse az Indexen az amerikai elnökválasztás legfontosabb pillanatait és böngéssze a Fehér Ház blog tartalmait!

November 1-től folyamatosan frissülő hírfolyamunkban számolunk be minden fejleményről, a voksolás éjszakáját kiemelt figyelemmel kísérjük. A választás másnapján reggel hét órától élő videós műsorral jelentkezünk, interaktív térképeink segítségével pedig minden információt megtalál!