Az öregek Mesterházyban látják a fantáziát

Könnyű dolga lesz Mesterházy Attilának, ha hétfőn újra megkapja a frakcióvezetői posztot. Az MSZP miniszterelnök-jelöltje korábban megszokhatta, hogyan kell kommandírozni egy 188 fős képviselőcsoportot, mostantól viszont csak harmadakkora frakcióval kell majd boldogulni.

A csökkent képviselőlétszám ellenére nem csökkent az irányítói poszt iránti érdeklődés, már a választás vége előtt megindultak a színfalak mögött a frakcióvezetőségért folyó csatározások. A vereség következtében szűkösebb lett a választék fontos vezetői pozíciókból, ezért a képviselőcsoport vezetése az eddiginél is értékesebb trófea lett.

Mesterházy is az első forduló előtt jelentette be igényét a helyre, azzal sem törődött, hogy ez formális elismerése volt annak, hogy már nem a miniszterelnökségre tör, azaz a küzdelem befejezése előtt elkönyvelte pártja vereségét. Gyurcsány Ferenc sem késlekedett sokat, hogy egyértelműsítse álláspontját. Már a választás másnapjának reggelén jelezte, hogy szeretné, ha a képviselőcsoport vezetését és a pártelnökséget külön kezelnék. Sokan arra számítottak, hogy a volt kormányfő rögtön bele is veti magát a posztért folyó küzdelembe, ám – helyette – a távozó Bajnai-kormány kancelláriaminiszterének, Molnár Csabának neve merült fel mint Mesterházy lehetséges riválisa. A hétvégén azonban Molnár bejelentette, hogy nem indul a frakcióvezetőségért.

A jelek szerint Mesterházy maradt egyedül versenyben, de a pozíciószerzés ügye koránt sincs nyugvóponton. Mesterházy ugyanis Gyurcsány intelmei ellenére a duplázásra hajt, és ebben támogatót talált a párt régi vezetőgárdájában, különösen Lendvai Ildikóban.

A pártelnök és az elnökség egy hete bejelentette, hogy Mesterházyt ajánlják megválasztásra a honatyák figyelmébe. Az elnök, miközben a vereségért viselt felelősségét átérezve lemondott, a kampány vesztes főszereplőjét javasolta a megújulás emberének.

Lendvaiék húzását azóta sokan nehezményezték, hiszen jogalapjuk sincs beleszólni a külön jelölőbizottsággal rendelkező frakció belső személyi ügyeibe, de az is állandó kérdés, miért pont Mesterházyt tartják alkalmasnak, aki egyetlen kitűzött célt sem tudott elérni a választáson, még a kétharmad megakadályozása sem jött össze.

A pártfoglalásba kezdő Mesterházy energikus nyomulásával komoly ellentábort kovácsolt össze, akik számos ponton fúrják a fiatal politikust. Szerintük a kampány alatt nem mutatott semmilyen téren kiugró teljesítményt, intellektuálisan nincs mögötte produktum, és ideológiailag sem tud felmutatni határozott irányt. Bár kompromisszumok következtében lett a párt miniszterelnök-jelöltje, nem tartják kompromisszumkész politikusnak, nem tanúsít önmérsékletet, és attól tartanak, hogy ha az öregek által javasolt menetrend alapján a frakcióvezetés után júniusban az elnöki tisztet is megszerzi, befolyásolni fogja a későbbre tervezett általános tisztújítás kimenetelét, és ezzel soha nem látott hatalomkoncentrációt hozna létre az MSZP-ben.

A kritikusok szerint a „túlhatalom” következménye az lenne, hogy a hirdetett megújulás helyett konzerválná az öregek befolyását, másrészt a pozíciókból kiszorított liberálisokat és balosokat arra kényszerítené, hogy elhagyják a pártot, és saját szervezetet hozzanak létre.