Csak a szépre emlékeznek

2010.02.20. 13:56 Módosítva: 2010.02.20. 16:03
Két-háromezer főnyi, kétharmadrészt nyugdíjasokból álló közönség előtt tartotta kampánynyitóját, egyben az elmúlt hónapok legnagyobb és leglátványosabb szocialista rendezvényét a SYMA csarnokban a Magyar Szocialista Párt. A szocialisták összeszedett, és nem eleve vesztes helyzetben lévő politikai pártként próbáltak erőt felmutatni, de az eredmény nem igazán tükrözte a célzott hatást.

A vendégek bemutatásakor a legnagyobb tapsot Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon kapta, a kampánynyitó első beszédét Lendvai Ildikó mondta. Az MSZP elnökének szavai előrevetítették az összes beszéden végighúzódó fő kampányüzenetet. Eszerint a bajok forrása elsősorban a válság, amit a kormány példásan kezelt, az MSZP még mindig jobb, mint a Fidesz, mert 1998 és 2002 között sem volt jobb mint most, sőt. A demokráciát nagy veszélyek fenyegetik a hatalmat önmagáért akaró (Lendvai: "akinek csak kalapácsa van, mindent szögnek néz) Fidesz és a radikális, szélsőséges Jobbik képében.

Többen vagyunk mint gondolnánk

Amint az sejthető volt, a párt mélyrepüléséért elsősorban a pénzügyi válságot, és nem a gyenge kormányzást tette felelőssé. Elhangzott a sok közül az első utalás a rejtőzködő MSZP-szavazókra is: „többen vagyunk, mint gondolnánk!”

Lendvai az MSZP-t Ady muszáj Herkuleséhez hasonlította. A pártnak le kell győznie a defetizmust, nem szabad hagyni hogy a politikai ellenfél elrabolja a hitet és elhazudja az elmúlt nyolc év teljesítményét. „Ha olyan országban kellene élniük, mint amilyet ellenfeleink vizionálnak, rögtön elájulnánk."

"Tisztelni kell a kitartás hősiességét, amivel felvettük a harcot a válsággal. Kiállunk az ország önbecsüléséért, elég a szemlesütésből, a nyuszi magatartásból, a butaságból”- mondta Lendvai, aki szerint a Fidesz sugalmazásával szemben ha szétnézünk a települések főterén, nem romokat látunk.

A pártelnök után egy rövid összeállítást vetítettek, melyben ismert emberek, így a rádiós Szepesi György, Bárándy Péter volt igazságügy-miniszter, a történész Huszár Tibor és Székhelyi József színész tettek hitet az MSZP és a baloldal mellett.

Dicsérni jöttek, nem temetni

Gráf József agrárminiszter szerint a szocialisták nem a reménytelenek bátorságával mennek neki a választásnak, hanem "nyernünk kell". Ez szerinte rendkívül nehéz feladat, de „nyolc év után van mire büszkének lennünk.” A válságot, úgy véli, Magyarország kezelte a legjobban, majd hosszasan sorolta az agrárium terén elért eredményeket.

A Fideszt az agrárminiszter csak egy pontban kritizálta, mely szerint Orbánék épp a törvényi keretek szigorításával és sok milliárd forintos befektetéssel létrehozott nemzeti "pálinkakultúra" lerombolásán ügyködnek a házi főzés tervezett liberalizálásával.

"Van egy melankólia, elbizonytalanodás" – ismerte el Gráf, hozzátéve, hogy a pártnak is le kell vonni a (közelebbről meg nem nevezett) tanulságot, hogy mit akar a következő időszakban. Az agrárminiszter szerint most a kiváró szavazókat kell visszahozni arra az oldalra, ahová szívük szerint mindig is tartoztak.

Kovács László volt pártelnök, külügyminiszter és EU-biztos Orbán Viktort és a Fideszt ostorozta a 12 évvel ezelőtt kezdődött ciklus hibáiért és igazságtalanságaiért. A cél áprilisban szerinte nem a Fidesz győzelmi arányának mérséklése, ahogy egy focicsapat sem azért megy ki a pályára, hogy ne csak három góllal kapjon ki. ”Minél jobb eredményt érünk el, annál jobb lesz Magyarországnak.”

Kovács a helyzetet nagyívű metaforával próbálta jellemezni. "A választás tétje az, hogy mi lesz annak a gyümölcsfának sorsa, amit a Bajnai-kormány ültetett és kezdett el gondozni. A következő kormány vajon tövestől kitépi és sóval hinti be a helyét, mert ezt ígérik (nem engedjük – kiabálta pár felbőszült nyugdíjas a nézőtéren) vagy tovább növeszti, amíg termőre fordul?"

Fényesebb szelek

A párt választási programját Mesterházy Attila miniszterelnök-jelölt mutatta be, de hosszú percekig tartó hangos zenével, reflektorokkal, álló tapssal és ölelkezéssel kísért bevonulása előtt levetítettek egy kis zenés portréfilmet. Az etűdből az derült ki, hogy Mesterházy egy politikus, aki ismeri a kormány tagjait és az MSZP vezető politikusait, eljár politikai gyűlésekre ahol odafigyel a választókra, van felesége és két gyereke, és nagyon sokat dolgozik.

A pódiumra érve hosszasan beszélt személyes politikai hitvallásáról, de ismét kiderült, hogy bár láthatóan felkészítették, nem jó előadó. Mintegy félórás beszédét a színpad szélein elhelyezett súgógépekről olvasta, néha kicsit összekeveredve.

Mesterházy beszédének az volt a tétje, hogy tud-e valamiféle jövőbeli újrakezdésre, komoly önvizsgálatra utaló ígéretet sugallni az elmúlt nyolc év a választók türelmét meglehetősen próbára tévő időszaka után. Bár új jelöltről, változásról és példamutatásról sok szó esett, arról nem, hogy egy baloldali fordulathoz valójában az MSZP politikai, személyi és szervezeti megújulására van szükség.

A párt programját Mesterházy hét kulcsterületbe sűrítette. Ezek a foglalkoztatás, az oktatás, a szociális szféra, az egészségügy, a vidékfejlesztés, a gazdaság és az állam működése.

Az elhangzott konkrét kampányígéretek közül a legfontosabbak közé tartozik, hogy az MSZP négy év alatt négy százalékkal csökkentené a munkavállalók járulékterheit. 2011-től a minimálbér összegének megfelelő szakmunkás-ösztöndíjakat adnának a hiányszakmák tanulóinak, és százmilliárdos nemzeti iskolafejlesztési programot indítanának. Ingyenessé tennék a tankönyveket a közoktatásban, és a 35-ön felüliek egy idegen nyelvet ingyen tanulhatnának alapfokon.

Az egészségügyben a nemzetgazdasági átlag másfélszeresére növelnék a béreket, és megötszöröznék a kutatásra fordított állami forrásokat. Az MSZP is küzdene a külföldiek földvásárlási tilalmának meghosszabbításáért, emellett a háztáji, a bioenergia és a szociális szövetkezetek erősítését is célul tűzték ki. A többi területről kevés konkrétum és sok általánosság hangzott el, mint például hogy véget kell vetni a fogyasztás parttalan ösztönzésének és a gátlástalan profithajhászásnak. Közben Mesterházy hosszasan lobogtatta a „más pártokkal szemben” kinyomtatott, befűzött, olvasható és persze számon kérhető MSZP-programot.

Mesterházy a Jobbik erősödésével kapcsolatban a cigányok célkeresztbe kerülését is szóba hozta, mire az Index tudósítója környezetében többen idegesen fészkelődni kezdtek. "Megránthatnánk a vállunkat, hogy nem vagyunk cigányok, ezzel nincs sok dolgunk. Nem így van. Ma a cigányok, holnap azok kerülnek sorra, akik politikailag nem értenek velük egyet."

A nyugdíjasok ekkor már vadul sugdolóztak, de szerencséjükre a cigányellenesség rasszista jellegére nem tért ki a jelöltjük, ahogy arra sem, hogy annak felerősödésében mekkora volt az elmúlt két ciklus szerepe. "Végre Orbán Viktor és a Fidesz is csatlakozhatna a Magyar Szocialista Párthoz a szélsőségek elleni küzdelemben. A demokrácia gyermekbetegségeit csak még több demokráciával lehet gyógyítani" – adott számot politikai realitásérzékéről Mesterházy.

Utánam, srácok!

Mérföldkőhöz értünk, egyben választóvonalhoz, jelentette ki többször is a miniszterelnök-jelölt, mert az elmúlt húsz év után új politikai kultúrára, a választók bizalmának visszaszerzésére és a demokrácia védelmére van szükség, ő pedig – mint mondta – erre tette fel az életét.

"Új jelölt vagyok, új világképpel. Erre tettem fel az életemet, ettől függ a gyermekeim sorsa, jövője. Nem kell ennél nagyobb motiváció, hogy közösen beváltsuk a rendszerváltás álmát" – zengte Mesterházy, a nyugdíjas nénik közül ekkor már többen sírtak és egymást ölelgették.

"Megvan a bátorság és az erő, hogy szakítsunk a múlt hibáival" – folytatta, egyben bátorságról és erőről beszélt, melyek a múlt hibáival való szakításhoz kellenek. "Visszaállítjuk a közbizalmat és megszüntetjük a félelem légkörét" – járatta körbe a tekintetét, de sajnos közelebbit nem árult el a múlt hibáiról és az új irányról.

Próbálkozni azért próbálkozott: "Az út, amit kínálok, a jövőbe vezet, a haladást kell választanunk a visszafordulás helyett. Az általam ajánlott út a biztonságot, felemelkedést jelenti.” Az úton Mesterházy végig fog menni, akármilyen kemény is lesz az. Beszéde végén megkérdezte a közönséget, hogy vele tartanak-e, a nyugdíjasok dörgő igenjét pedig „Utánam, srácok!” felkiáltással nyugtázta.