Király Zoltán kussra int
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Választás cikkek
"Eléggé kiszakadtam én már onnan" - könyvének dedikálásakor mondta ezt Király Zoltán arra a felvetésre, hogy az egész Komócsin-megyéről (Csongrádról) írnia kellene egyszer. Persze, persze, ebben a könyvben is szó van a megyéről, ahol listát vezettek a nemkívánatos személyekről, és azokat be sem engedték a Csongrád-Csanádpalota-Ásotthalom háromszögön belülre, amikor Komócsin Mihály volt a megye ura, még a hivatalos nyugdíjazása utáni években is. "Hofi a harmadik volt ezen a listán, én nagy büszkeségemre a huszonnegyedik lehettem rajta" - mondta Lengyel László, aki a könyvbemutató apropóján felidézte közös frontélményeiket.
Ugyanis "a rendszerváltásról úgy beszélünk, mint a frontkatonák, ezek bizony frontélmények, és ahányszor Király Zoltánra gondolok, az jut eszembe, mi mindent éltünk mi át együtt" - fogalmazott a közgazdász, akit 1988-ban Királlyal - és Bihari Mihállyal és Bíró Zoltánnal - együtt zártak ki az MSZMP-ből. Király Zoltánról azt mondta, szerinte nem volt jó politikus - ami mondjuk nem túl jó indíttatás az áprilisi választásokra az MSZMP-MDF-MSZDP úton most az MDF-hez, de Szeged helyett már Budán visszatért képviselőjelölt számára -, de "az 1985-ös parlamentben, amelyről utólag kiderült, hogy abban mindenki ellenállt, rajta kívül én nem láttam mást, aki valóban ellenálló lett volna". Annak, hogy jó politikus volt-e, azért sincs jelentősége Lengyel szerint, mert Király Zoltán érdeme az volt: bátorságot mutatott egy meghunyászkodó társadalomban, amikor tízmillióan csak a zsebben ökölbe szorított kézzel voltunk ellenállók. "Persze utólag tele van a partizánszövetség, és a hősök is egyre többen lesznek az idők teltével" - mondta, felidézve, hogy az ő gyerekkorában is évről évre többen voltak, akik megdöntötték a Horthy-korszakot.
Maga a könyv, az első átlapozása alapján részben önéletrajz, részben politikai-társadalmi korrajz, a rendszerváltozás és Király 1994-ig tartó politikai pályájának a felidézése. A kötet mintegy ötödrészét teszi ki a gyerekkorról és a kádári szocializációról szóló rész, nagyjából fele szól a parlamentbe vezető útról és Király parlamenti munkásságáról, emellett ír az állambiztonsági megfigyeléséről és arról az MSZDP-s szerepvállalásáról, amit eddig az ő politikai hattyúdalának hihettünk. A könyvet a fotók mellett dokumentumok és újságcikkek másolatai teszik tartalmasabbá, bár eléggé hektikusan, az állambiztonsági jelentések mellett közlik a Petőfi Népe (Bács-Kiskun megyei napilap) 1973-as számából a fiatal képzőművészek kiállításáról Fiatal képzőművészek kiállítása címen közölt tudósítást is.
"Ez az utolsó pillanat, amikor erről még érdemes szólni, már csak az évforduló okán is" - mondta a kötet megjelentetésének okáról a szerző, aki szerint nagyon sok áthallás van a húsz évvel ezelőtti életünk és a mostani körülményeink között. "Egyre többször hallom, hogy semmi értelme nem volt ennek az egész rendszerváltozásnak, mert semmi nem történt" - fogalmazott.
Szerinte viszont a rendszerváltozással az volt a baj, hogy olyanok csinálják az új rendszert, akik nem tettek semmit a régi ellen. Felidéze ennek kapcsán azt, amikor utoljára parlamenti közvetítést nézett: "Akkor Viktor kormánya volt, ellenzékben voltak a szocik, volt még az MDF, a KDNP... ki volt más? Más nem volt... ja, de volt Szadesz és volt MIÉP is. No, akkor a kormányoldalon felállt valaki, elkezdett kommunistázni és köpködni a szoci oldal felé. Én, ha ott ülök, felálltam volna, hogy maga mit csinált 1985-ben és 1986-ban és 1987-ben? Kussolni tetszett? Akkor most is tegye ezt. De a szociknál nem volt senkinek hitele, hogy felálljon, és visszavághasson. Na, ekkor gondoltam azt, hogy egyik oldal sem jobb a másiknál."
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
