Albert, Lipót
2 °C
12 °C

Hány munkást lőttek le a Váci úton?

2010.04.23. 00:52 Módosítva: 2010-04-23 00:53:23
Szervezett munkásság, kommunisták, szociáldemokraták, szakszervezetek, Vasas. A főváros XIII. kerületének északi része, Angyalföld több mint száz éve lett a munkásmozgalom fellegvára, párhuzamosan azzal, hogy a XIX. század végétől megszülető hazai gépipar központjává vált. A hagyományok nem tűnnek elmúlni: lehet, hogy Angyalföld küldi az új parlamentbe az MSZP egyetlen egyéni képviselőjét.

„Apám mint szervezett munkás a Vasas SC szervezésében is részt vett, eljárt a Vasas futballcsapatának mérkőzéseire, és tizenhárom éves koromtól engem is magával vitt, így lettem Vasas-drukker. Ebben az időszakban a Vasas felnőtt csapatában jól képzett, művelt, szervezett munkásfiatalok, ügyes, jó játékosok szerepeltek. A drukkerek többsége is jó szakember volt, nagy részük szervezett munkás, többségük előfizetője a Népszavának” – idézi fel 1975-ben írt visszaemlékezésében az angyalföldi születésű Ádám József – később a főváros XVI. kerületi tanácsának elnöke, A labdarúgás bűvös négyszöge című könyv szerzője –, hogyan került kapcsolatba a munkásmozgalommal.

Erős munkásszolidaritás

A visszaemlékezésből – amiből kiderült, hogy „a Vasasban igen erős volt a munkásszolidaritás”, mert amikor 1937-ben, egy béremelési követelésére reagálva kirúgják, a Vasas-edzőnek köszönhetően „csupán három hétig voltam munkanélküli”, majd a csepeli Weiss Manfréd-gyárba került – egy tipikus angyalföldi életút kezdetét és főbb elemeit olvashatjuk ki. Ádám József szerszámossegédként dolgozott a Müller és tsa. cégnél, miután jó minősítésű segédlevelet szerzett az „európahírű Schwendtner cégnél”. Vasas-meccsekre járt, 1929-től az ifiben, majd a felnőttek között játszott a Vasasban, tagja volt a munkásválogatottnak, és egyszer a budapesti válogatottnak is.

1947. A Vasas csapata felsorakozik a moszkvai Torpedo elleni mérkőzés előtt
1947. A Vasas csapata felsorakozik a moszkvai Torpedo elleni mérkőzés előtt

A főváros jelenlegi XIII. kerületének – elsősorban a kerület északi részének – életét, az itt élők mindennapjait bő évszázada, de inkább százötven éve, az ipar határozta meg. A Váci úti gépipari üzemek és gyárak betelepülése már a XIX. század második felében megkezdődött. „1896-ban a főváros 18 legjelentősebb gépipari részvénytársaságában – a gépgyárak 14 százalékában – 13 019 munkást, az iparág munkásainak 38 százalékát foglalkoztatták (...) a 18 legjelentősebb gépgyárból 10 a Váci úton működött” – olvasható Bencze Géza Váci út, a magyar gépipar főutcája című könyvében.

Tömegvonzás

Az 1900-as évek kezdetére az iparvállalatok, az egyebek mellett egészen a Markó utcáig közlekedő körvasút hatására sorra megjelenő Váci úti nagy gépgyárak – és a rájuk beszállítói láncként fűződő kisebb üzemek – rengeteg munkást igényeltek. A gyárakban dolgozók tömegei költöztek Angyalföldre, kisebb részt Újpestre, illetve később Rákospalotára. A századfordulón a Váci út két oldalán lévő V. és VI. kerületek voltak a főváros leggyorsabban növekvő népességű kerületei. A lakosok betelepülését segítette, hogy a gyárak fejlesztése megkövetelte a közműszolgáltatások és az infrastruktúra – például a tömegközlekedés – fejlődését, fejlesztését is.

A két világháború közötti időszakra a fővárosban hat nagy ipari zóna alakult ki, ezek egyike volt az angyalföldi. Itt volt a Bosch, a Siemens és a Ford első magyarországi cége, itt alakult az első magyar csavargyár, az Elzett, valamint számos hajógyár. A Kossuth mozi helyén jéggépgyártó működött, itt volt a Láng Gépgyár – az egyetlen, aminek a helyén még ma is gépipari vállalat működik –, itt, a Podvinecz és Heisler Gépgyárában készült az első sorozatgyártott magyar autó, az 1904-ben bemutatott Phönix. De gyártottak az angyalföldi üzemek akkumulátorokat, szivattyúkat, híradástechnikai termékeket, volt rádiótechnikai és koporsógyár is.

1963. Vízre bocsátás előtt a norvég megrendelésre készült első tengerjáró hajó a Magyar Hajó- és Darugyár angyalföldi gyáregységében
1963. Vízre bocsátás előtt a norvég megrendelésre készült első tengerjáró hajó a Magyar Hajó- és Darugyár angyalföldi gyáregységében

Volt idő, amikor a csak a Váci úton lévő gyárak több mint tizenkétezer embernek adtak munkát. Azonban, noha az angyalföldi gépipar a magyar gazdaság egészének jelentősen tényezője volt, a gyárakban dolgozó munkások életkörülményei, akárcsak a főváros más munkásnegyedeiben (Csepelen vagy Kőbányán), elkeserítőek voltak. „Egészségtelen nyomortelepek húzódtak a Váci út, Lehel út, Béke út mentén, főként ezek rosszul világított, elhanyagolt mellékutcáiban” – írja erről az időszakról Wellner István egy, az 1980-as években megjelent Budapest-kötetben.

A nyomorúságos életkörülmények között élő munkások között hamar megkezdődött az önszerveződés, a szociáldemokrata, majd kommunista politikai szervezetek alapjául és sokszor álcájául szolgáló szakszervezetek megalakítása, megjelentek a szolidaritás különböző formái. Sokan a kilakoltatások ellen küzdve csatlakoztak a mozgalomhoz: a szervezett munkások a lakbért fizetni nem tudó, ezért bérlakásaikból rendőrökkel kiköltöztetett családokat visszaköltöztették a karhatalom elvonulása után. Miután Angyalföldnek – főleg külsőbb részeinek – nem volt jelentős lakossága az ipar és a vele együtt érkező munkásság megjelenése előtt, az itt élők között nagy volt a munkások és így a baloldali eszmékre fogékonyak aránya.

1968. Angyalföldön a Visegrádi utca és Gogol utca sarkán forgatják Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című könyve alapján készülő amerikai–magyar koprodukciós filmet
1968. Angyalföldön a Visegrádi utca és Gogol utca sarkán forgatják Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című könyve alapján készülő amerikai–magyar koprodukciós filmet

Szemléletes adat: a Népszabadságban 1959 januárjában megjelent egy felhívás, amelyben volt vöröskatonák jelentkezését várták a XIII. kerületben. A kerületi helytörténeti gyűjtemény egy huszonkilenc névből álló listát őriz, ebből a huszonkilencből tizenegyen még akkor is Angyalföldön éltek. Persze a Tanácsköztársaság elbukása és a Vörös Hadsereg vérveszteségei a kommunistákat még a kerületben is legyengítették, Moldova György Kádár-könyve szerint „az 1930-as években a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP) egy hozzávetőlegesen ötszáz fős »kemény mag«-ból állt, és egy-kétezer, vele lazább kapcsolatot fenntartó szimpatizánsra számíthatott (...) a magyar baloldal eszmei terepét a szociáldemokrata párt uralta”.

Sztrájkok és a Vasas

A helytörténeti gyűjteményben olvasható visszaemlékezések szerint a kerületben élők közül sokakra a jelentős munkásmegmozdulások hatottak mozgósító erővel. Sokan az 1912-es vérvörös csütörtök vagy az 1930 őszi munkástüntetéstől datálták aktív szerepvállalásukat a mozgalomban, bár az 1911-ben alakult Vasas SC ie fontos közösségteremtő tényező volt, mint az Ádám József visszaemlékezéséből is kiderül (a klubnak a második világháború után az egyébként Vasas-szurkoló Kádár János lett az elnöke, a csapat 1957 és 1977 között hatszor volt magyar bajnok, 1966-ban veretlenül, ami azóta sem sikerült magyar csapatnak).

1912. május 23., vérvörös csütörtök. Általános sztrájk és tömegtüntetés Tisza István és a parlamenti erőszak ellen, valamint az általános választójogért. 4 halott és 158 sebesült.
1912. május 23., vérvörös csütörtök. Általános sztrájk és tömegtüntetés Tisza István és a parlamenti erőszak ellen, valamint az általános választójogért. 4 halott és 158 sebesült.

„1912-ben volt a Váci úti nagy sztrájk, amikor még a villamosokat is felborítottuk, kiabáltuk, hogy kenyeret, munkát, mert akkor bizony igen nagy munkanélküliség volt. Ez nagyon felrázott, és további munkára buzdított a dolgozó nép érdekében” – írta visszaemlékezésében az 1897-ben született angyalföldi Albert Mihály. A szervezett munkásokat gyakran üldözték, a helytörténeti gyűjteményben külön visszaemlékezések olvashatók a börtönkollektíváról.

Ezekből az is kiderül, hogy „a legális munkásmozgalom nálunk kialakult szervezeteiben mindenhol jelen voltak a kommunisták (...) illegális bázis-szervezeteink nagy többsége a szakszervezetekben működött”. A kollektívát ellátták politikai és önképzésre alkalmas anyagokkal a látogatásokon, a beküldött csomagokban. „Az egyik legfontosabb külső munkatárs Rajk Júlia volt, akit Elsner Magda, egyik rabtársunk nővére szervezett be (...) tőle kaptuk meg a párt illegális röplapját a Ságvári Endre legyilkolásáról (...) Júlia merészségét még jobban tudtuk méltányolni utólag, amikor megtudtuk, hogy abban az időben már a rejtőzködő Rajk Lászlóról is neki kellett gondoskodnia.” (Rajk Júlia fia, ifjabb Rajk László később, 1990-ben, az SZDSZ jelöltjeként a kerület egyik parlamenti képviselője, később a Lehel téri új piacépület tervezője lesz.)

Dicsőséges forradalmi hagyományok

Ilyen előzményeklel nem csoda, hogy a második világháború után a munkásmozgalomban kitüntetett szerepe lett az 1938 óta XIII. kerületben hívott városrésznek. „Angyalföld dicsőséges forradalmi hagyományokkal rendelkező fellegvára a magyar munkásmozgalomnak” – a KISZ XIII. kerületi küldöttgyűlésére 1981-ben készült beszámoló szerint maga Kádár János dicsérte ezekkel a szavakkal a főváros északi városrészét.

A legtöbb hely- vagy politikatörténeti dokumentum is kész tényként kezelte, hogy „Angyalföld a századforduló óta a forradalmi munkásmozgalom bázisa. A közigazgatási határok az évtizedek alatt gyakran változtak, de Angyalföld politikai határai mindig is átnyúltak a kerületen” – ahogyan az az ominózus 1981-es KISZ-küldöttgyűlés köszöntőjében elhangzott, felszólítva a fiatalokat, hogy ismerjék meg „az elmúlt korok nagy embereinek életét, a nemzetközi és a hazai munkásmozgalom hőseinek, az ifjúkommunista mártírok (...) tetteit, alkotásait”, ami ebben a kerületben különösen fontos, mert „Angyalföld ebben az átlagosnál gazdagabb”.

1950. Angyalföld dolgozói választási nagygyűlésen a Láng-gyár feldíszített sportpályáján
1950. Angyalföld dolgozói választási nagygyűlésen a Láng-gyár feldíszített sportpályáján

A kerület nemcsak a kommunisták jelentős tömegbázisa volt, hanem számos, az állampárti időszakból ismert szóhasználattal párt- és állami vezetőt is adott az országnak. A névsort Kádár Jánossal kell kezdeni, neki itt volt az örökös parlamenti képviselői körzete, itt volt párttitkár Biszku Béla, de a XIII. kerületben – bár nem Angyalföldön, hanem Újipótvárosban – élt Aczél György és Horn Gyula is (utóbbi még a rendszerváltás után, miniszterelnöksége idején is).

Munkásfiatalok tömegei

A korabeli statisztikai adatok is alátámasztják, hogy a kerület munkásjellege az 1980-as évek közepére sem szűnt meg. A hatvanas évek végén a KISZ-tagok hetvennégy százaléka „üzemben dolgozó munkás” volt, de még 1981-ben is tizennégyezer munkásfiatal (közülük több mint ötezer KISZ-tag) élt Angyalföldön (a lakosok száma 135 ezer volt, akkor már csaknem tíz éve csökkent, majd 129 ezerről fordult vissza a nyolcvanas évek második felétől).

A gimnazisták nagyjából egyharmada munkás szülők gyermeke volt. De eleve nem voltak sokan: a kerületben mindössze két gimnázium működött nagyjából ezer tanulóval, az általános iskolát befejezők többsége szakmunkásképzőben tanult tovább (vagy ott sem: a Kender-Juta gyárban a hatvanas évek közepén 1885-en dolgoztak, ebből csak ötvenegy volt értelmiségi, és csaknem ezer embernek legfeljebb nyolc általánosa volt). Méghozzá nem túl jó körülmények között: egy 1984-es, akkoriban szigorúan bizalmasnak minősített KISZ-dokumentumban az olvasható, hogy „a szakmunkásképzés van a legrosszabb helyzetben, nehézséget okoznak az intézmények tárgyi, működési feltételeiben mutatkozó hiányrosságok”.

1947. Készül az Orion-embléma az Orion gyár Váci úti telephelyén.
1947. Készül az Orion-embléma az Orion gyár Váci úti telephelyén.

A dicső munkásmozgalmi hagyományok ellenére – aminek része volt az is, hogy 56-ban a kerület enyhén szólva sem számított a forradalmi események középpontjának, a kerületi pártbizottság például csak október 30-án oszlott fel, a november 11-i pártaktíva-értekezleten már Kádár János is megjelent – az 1980-as évekre a fiatalok már nem értékelték kellőképp a múltat.

Itt élünk, itt dolgozunk

Holott a párt és a KISZ mindent megtett: például „Itt élünk – itt dolgozunk" címmel helytörténeti témájú vetélkedőt szerveztek a kerületi KISZ-kluboknak. A döntőt 1977. április 2-án tartották, a műsorvezető Vágó István volt, egyebek mellett olyan kérdésekre várta a választ, hogy hány munkást lőttek le a Váci úton az 1912 máus 23-i vérvörös csütörtökön – négyet, a forgatókönyvben megjegyezték, hogy „ennél csak pontos számot lehet elfogadni helyes válasznak”, ami egyébként 5 pontot ért, és fel is sorolták az áldozatokat: a 18 éves Hatyina Sándort, a 39 éves Gálisz Ignácot, a 30 éves Kohu Kristóf Djalalofot és a 19 éves Preszlik Ilonát –, vagy azt, hogy mi történt a Madarász telepen Pista bácsi vendéglőjében 1945 január 18-án (ekkor és ott alakult meg a párt kerületi alapszervezete).

Az 55-ös a Váci úton (forrás: hampage.hu)
Az 55-ös a Váci úton (forrás: hampage.hu)

De kiderülhetett a vetélkedő résztvevőinek, hogy 1945-ben Budapesten a legelső villamos a Váci úton indult meg (az 55-ös az Újpest víztoronytól a Forgách utcáig, február 7-én), és azt is, hogy a kerületben akkor három troli- (75, 76, 79) és tíz villamosjárat (3, 4, 6, 12, 14, 15, 15/a, 33, 33/a, 55) közlekedett.

Pénz és cinizmus

Ám úgy tűnt, hiába volt a dicső múlt tüzének táplálása, a KISZ-jelentések szerint a fiatalok szemlélete túlzottan pénzközpontúvá válik, „szinte elfogadott jelenségnek számít ma már a munkahelyen a fusi munka elvégzése”, de megemlítik egy másik helyen, hogy erősödik a pesszimizmus, a türelmetlenség, a fiatalok egy része a „társadalmi, közösségi kérdések iránt közömbös vagy esetenként cinikus”. A problémák között a korrupció, a bürokrácia és a lakáskérdés vezet.

A némileg gyarapodó számú angyalföldi értelmiségi fiatalok szóvá teszik azt is, hogy fizikai segédmunkát kell vállalniuk másodállásban, olyan alacsonyak a diplomások bérei (holott a nyolcvanas évek elején volt olyan ötéves időszak, amikor az angyalföldi gyárak termelése több mint ötven, a fizetések 31 százalékkal nőttek).

És ami nem változott: az x helye

Az elmúlt húsz évben lezajlott változások átalakították ugyan a kerület településszerkezetét – a Váci úti gépipar eltűnt, ahogyan a silány minőségű lakóházak és a tíz villamosjárat többsége is –, az itt élők politikai szocializációja azonban csak lassan alakul át: mint az Index kerületi választási blogjában megírtuk, 1994 óta a kerület két tiszta egyéni választókörzetében csak MSZP-s jelöltek nyernek, és a mostani választáson is ők érték el a szocialisták két legjobb eredményét.

2004. Fenyő Miklós zenészt, Horn Gyula volt miniszterelnököt és Léner Péter színházigazgatót avatta díszpolgárává a budapesti XIII. kerület nevében Tóth József polgármester
2004. Fenyő Miklós zenészt, Horn Gyula volt miniszterelnököt és Léner Péter színházigazgatót avatta díszpolgárává a budapesti XIII. kerület nevében Tóth József polgármester

Azonban ha a mostani választási eredményeket szavazóköri szintekre lebontva is megnézzük, látható, hogy a korábban homogén munkáskerület lakosságának összetétele jócskán megváltozott az utóbbi években. A negyvenkét szavazókörből idén csak tizenegyben kapott több szavazatot az MSZP listája, mint a Fideszé, ebből a tizenegyből három a Karikás Frigyes utcai és Árpádhídfői lakótelepen volt. A legnagyobb különbséggel is lakótelepi környéken, a Gyöngyösi utcai panelek vidékén verték a szocialisták a Fideszt, a 90-es szavazókörben másfélszer annyi szavazatot kaptak.

A Fidesz a kerület keleti részében volt erősebb, a Reitter Ferenc utca, a Szent László utca, valamint a Szegedi út térségében voltak olyan szavazókörök, ahol kétszerannyian szavaztak a Fidesz, mint az MSZP listájára. Volt egy olyan szavazókör, ahol az LMP-lista is majdnem annyi szavazatot kapott, mint az MSZP-lista (19 és 23 százalékok, míg a Fidesz 42-t ért el), ide a Frangepán és Petneházy utcák részben új építésű társasházi lakásai tartoztak. Megfigyelhető volt hasonló jelenség a Duna-parton épült, a Duna-pláza mögötti lakóparkok szavazóinál is: náluk negyven százalék fölött volt a Fidesz-lista, 29 százalék alatt az MSZP-lista, és 15 százalékon az LMP-lista támogatottsága.

Az egyéni eredményekben fordított trend látható: 34 szavazókörben nyert Tóth József és nyolcban Spaller Endre. Utóbbi a kerület keleti részében (Csata utca, Petneházy utca térségében, egy Jász utcai és Gyöngyösi sétányon lévő szavazókörben) nyert, ezeken a helyeken jellemzően az egyébként negyedik Jobbik-jelölt is megverte a harmadik helyezett LMP-jelöltet. Az egyéni és a listás eredmények különbsége – Tóth több mint háromezerrel több, Spaller nyolcszázzal kevesebb szavazatot kapott, mint pártja – is arra utal, hogy az angyalföldiek a mostani választáson már nem csak a pártszimpátia alapján döntöttek.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?