Húsz éve nem látott érdektelenség

Tizenkét éve, amikor a Fidesz a két forduló közötti nagy hajrával megfordította a választások eredményét, és kormányra került, az első fordulós 56,26 százalékos részvételt 57,01 százalékos követte. Nyolc éve a 70,53 százalékot 73,51 százalék követte, és négy évvel ezelőtt is alig esett vissza a választók lelkesedése: akkor 67,83 százalékot 64,39 százalék követett.

Ez a trend most megtört: fél hatig a szavazásra jogosultaknak mindössze 41,89 százaléka ment el a szavazókörbe. Két héttel ezelőtt ekkor már 59,28 százalékos volt a részvétel – végül 64,38 százalék lett –, vagyis a két héttel ezelőtt szavazók harminc százaléka most otthon maradt. Ilyen kicsi második fordulós részvételre és a két forduló közötti ilyen mértékű visszaesésre húsz éve nem volt példa: a rendszerváltás évében az első forduló 65 százalékos részvételét 45 százalékos követte.

Ennél várhatóan most magasabb lesz a részvételi arány – becsléseink szerint a hét órakor várható urnazárásig a választópolgárok 46-48 százaléka adja le a szavazatát –, de a történelmi mélységi rekordot nem sokkal fogja meghaladni.

A szokásos, illetve egy héttel ezelőtti ábrát  mutatja viszont a részvétel területi megoszlása: a budapesti részvétel a legnagyobb, 43,69 százalékos, majd jön Csongrád és Heves, míg a baranyai a legalacsonyabb (36,53 százalék). Hét megyében nem volt második forduló, mert minden egyéni mandátumot kiosztottak két hete.

Budapesten belül kiemelkedően magas a részvétel a XI. és a XIII. kerületben – csaknem 53 és 49 százalékos –, ugyanakkor hat kerületben negyven százalék alatt van. A vidéki nagyvárosok közül Nyíregyházán több mint 40, Miskolcon csaknem 43, Szegeden csaknem 45 százalékos, tehát utóbbi kettőben az országos átlagot meghaladó a részvételi arány.

Nagy kérdés, hogy a választók távolmaradása melyik pártnak kedvező, illetve melyiknek árt. Az biztos, hogy miután a Jobbik szavazótábora rendkívül fegyelmezettnek mondható, a radikális párt reménykedhet a két héttel ezelőtti eredményeinek a javításában. Ez azt jelenti, hogy akár egyéni mandátumot is nyerhet, hiszen a legjobban szereplő egyéni jelöltjei mindössze hét-nyolc százalékkal voltak lemaradva az első helyezett fideszestől.

A legnagyobb kérdés, hogy a most távolmaradó 18 százaléknyi szavazó mekkora része támogatta a Fidesz-jelölteket az első körben. Az első forduló után az egyik lehetséges magyarázat az volt, hogy a második fordulóban észrevehetően visszaeshet a Fidesz-jelöltek támogatottsága.

Ezt azzal lehetett indokolni, hogy a két hete a pártra szavazók között volt nyolc-tíz százalék, akik nem elkötelezett fideszesek, csak az MSZP-kormányt akarták leváltani, de egy kétharmadért nem mennek el újra szavazni, mert vagy nem tartják fontosnak a kétharmadot, vagy nem akarnak túl erős Fideszt sem. Bár a Fidesz-jelöltek többsége a nyolc-tizenkét százalékpontnál nagyobb előnnyel vezetett, ha ez öt-hat körzetben fordíthat a második helyezett MSZP-s vagy jobbikos jelölt.

Viszont az is tény, hogy az előző választásokon az első fordulóban vesztésre álló párt csak akkor tudott jelentősen javítani, amikor a választási részvétel nem csökkent, vagy kifejezetten nőtt a két forduló között (1998 és 2002 a két legjobb példa erre). Vagyis számolhatunk egy olyan forgatókönyvvel is, hogy nem a győztesek kényelmesedtek el, hanem a vesztesek támogatottsága esett tovább. Elképzelhető, hogy az alacsony részvétel mögött inkább az áll: az MSZP-szavazók nem hittek abban, meg tudják akadályozni a Fidesz átütő győzelmét, és nem mentek el még egyszer, pláne, hogy az ország MSZP által ígért felszántása is elmaradt.

Ebben az esetben a Fidesz vélhetően simán megszerzi a mandátumot az 57-ből akár mind az 56 körzetben, ahol vezetett a jelöltje. A Szonda Ipsos mandátumbecslése ezt valószínűsíti: azt jósolják, hogy 264 fideszes, 58 MSZP-s, 48 jobbikos és 16 LMP-s képviselő ül majd a parlamentben.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!