Steinernek hallgatnia kellett a parlamentben

2010.02.15. 13:01
Steiner Pálnak egyetlen felszólalása sem volt a parlamentben az utóbbi négy évben. Ez abból a szempontból külön érdekes, hogy a fővárosban kifejezetten aktív szónoki tevékenység jellemzi. Kíváncsiak voltunk, mivel magyarázza.

Steiner Pál, az MSZP országgyűlési képviselője, a párt fővárosi frakcióvezetője az utóbbi négyéves ciklus statisztikái alapján egyszer sem szólalt fel a parlamentben. Ez akkora újdonságot nem jelent, hiszen a korábbi ciklusban is csak egyszer lehetett hallani őt, 2005 szeptemberében volt egy napirend előtt felszólalása. Megkérdeztük, mi az oka a nagy hallgatásnak, ami amúgy a Fővárosi Közgyűlésben végzett munkájára nem jellemző – az viszont igen, amit még 2007-ben fülelt le tudósítónk, hogy mielőtt beszélni kezd, rágóját a füle mögé teszi.

A parlamenti nyilvántartás szerint a négyéves ciklusban ön egyszer sem szólalt fel. Mi ennek az oka?

steiner pal

Kampányidőszakban ez a téma mindig előkerül, de ez leginkább hangulatkeltés, a képviselői tevékenységet nem a parlamentben elhangzott hozzászólások száma minősíti. Más volt a feladatom a frakcióban, amúgy meg nem szoktam csöndben lenni, a médiában is megjelenik mindig, amit gondolok, nem is feltétlenül az örömömre. Nekem ahelyett, hogy a gyakran üres padsoroknak senkit nem érdeklő 2 perces felszólalásokat tartsak, például bizottsági feladataim voltak, részt vettem a főváros és a parlament, illetve a kormány közti koordinációban.

Nem gondolt arra, hogy fővárosi elfoglaltságai miatt lemondjon parlamenti mandátumáról, ahogy ezt például Demszky Gábor is tette?

Ez Demszky személyes ügye, amit nem szeretnék minősíteni, de nekem erre semmi okom nem lett volna. Hangsúlyozom, hogy a parlamenti felszólalások száma és az országgyűlési képviselői munka között nincs korreláció.

Hogy lehet ehhez képest, hogy a Fővárosi Közgyűlésben olyan sokat szólal fel?

A főváros ezer szállal kötődik a parlament, illetve a kormány munkájához, és a feladatainkat adott munkamegosztás szerint végezzük. A fővárosban frakcióvezetőként ez feladatom volt, a parlamentben viszont a miniszterelnök vagy az illetékes miniszter szólaltak fel, én az előkészítő tevékenységben vettem részt.

Van köze mindehhez a rágózási szokásainak?

Ez egy olyan extrém kérdés, amire normálisan nem lehet válaszolni. Van egy gyerekkori rossz szokásom, de ezeket összefűzni abszurditás. Akkoriban a rágó nagy értéknek számított, vigyázni kellett rá.

Rágó van a füle mögött (Fotó: Huszti István)