Egy fegyelmi eljárás még nem a világvége

A Mong Attila és Bogár Zsolt mellett tartott keddi szolidaritási tüntetés egyértelműen akkor ért dramaturgiai csúcspontjára, amikor a nagyjából száz résztvevő nagy része sajnos már hazament. A jeges földre helyezett mécsesek és gyertyák alkotta színpadra ekkor lépett fel az év eddigi legnagyobb trollja, szivi01.

A kedves piros kabátos hölgy egy Sláger rádiós tábla magasba emelésével emlékeztetett mindekit: fontos dolog a médiatörvény bírálata, de szürrealizmus és önirónia nélkül semmit sem ér az egész.

Szivi01 (a Sláger rádió fórumain csak így ismerik, ahol már számos barátot szerzett) elmondta, még mindig fáj kedvenc rádiója hiánya, minden alkalmat megragad, hogy ezt kifejezze, abba pedig belehasadna a szíve, ha a Neót kéne hallgatnia. “Ha legalább nem ugyanazon a frekvencián menne... így soha, inkább táncoljak a Sláger sírján.”

Nehezen lehetne ennél szebben összefoglalni egy tüntetést, ami két ki nem rúgott rádiós mellett fejezi ki szolidaritását, és egy olyan törvénnyel száll szembe, amivel kapcsolatban eddig szinte senkinek nem tűnt fel, hogy feketén-fehéren bele van írva, július 1-je előtt nem szabnak ki büntetéseket a nyomtatott és internetes médiára.

Ráadásul mindezt egy olyan napon, amikor egyértelművé vált, a világsajtóban kedélyes egymásra licitálós verseny alakult ki arról, ki tudja ütősebb metaforában megfogni a médiatörvény és a magyar politikai helyzet (súlyosabb esetekben egész Magyarország) jelentéktelenségét és gusztustalanságát. (Jelenleg a bacillus vezet a büdösözés előtt, de a tüntetésen jelen lévő külföldi tudósítók száma alapján simán lesz ebből valami szaftos bélférges hasonlat is.)

Más érdekes dolog nem igazán történt, igaz, az eseményt hirdető Facebook-oldal sem ígért sokkal többet. “Tiltakozzunk gyertyagyújtással kedd este a Magyar Rádió épületénél!” - szólt a felhívás, amire maga az érintett Mong Attila kommentelte be, hogy “Sziasztok! Szerintem ne miattunk tüntessetek, hanem a médiatörvény miatt, ha egyáltalán. Mi csak egy fegyelmi eljárást kaptunk, ami azért még nem a világvége, és még a végeredményét sem tudjuk. A gyertyagyújtás kicsit olyan, mintha meghaltunk volna, márpedig a halálunkról szóló hírek erősen túlzóak..."

Az MR1 180 perc című reggeli műsorában a patkányrágta médiatörvény megszavazásának másnapján Mong Attila műsorvezető egyperces csenddel tiltakozott élő adásban. A csótánylakta jogszabály elleni akciót Bogár Zsolt szerkesztő is támogatta, így mindkettőjük ellen fegyelmi eljárás indult, Mong azóta nem vezetheti a műsort, és nem tehet fel kellemetlen kérdéseket az uborkafejű galandféreg (Taenia saginata) kormány tagjainak.

A gyertyák azért csak meggyulladtak, mivel más úgysem történt volna, és néhány résztvevő úgy gondolta, legalább itt, a Bródy Sándor utca sarkán ne legyen olyan, két hete dölgött májmételyre (Fasciola hepatica) emlékeztető hangulat, mint az ország többi részén.

Az eseményen többek között Andrassew Iván és Török Zsolt MSZP-szóvivő is demonstrálták, hogy nem kérnek abból a rendszerből, amihez képest a csupasz földikutya gyomrában élő paraziták is cuki kiscicának tűnnek, az LMP-s Schiffer András pedig elmondta, személy szerint is nagyra becsüli Mong Attila munkáját, de főleg azért volt ott, hogy az ostorféregnél (Trichuris vulpis) kettővel csúnyább médiatörvény ellen tiltakozzon, amire minden lehetőséget meg kell ragadni. Utóbbi idézet valószínűleg nem teljesen pontos, mert elvonta a figyelmünket, hogy egy szülő kisgyermeke kezébe adva a gyertyát próbálta meg az emberileg lehetséges maximumra növelni a drámai hatást.

A gyertyagyújtást leszámítva a legtöbben megfogadták Mong Attila tanácsát, és nemcsak vagy nem elsősorban miatta mentek el, hanem a tarisznyarákokon élősködő gyökérfejű rákhoz (Sacculina) hasonló törvény elleni tiltakozásul. (Mong Attila a tüntetés után tumblrén köszönte meg ezt a jelenlévőknek.) Így pedig gúnyolódni sincs igazán miért, a tiltakozás ugyanis jogos. Bármilyen erőtlenre is sikerült ez az akció, nem ők tehetnek róla, hogy holnap már megint valami olyan visszataszító fajhoz fogják hasonlítani Magyarországot világszerte, amit még el sem tudtak nevezni a biológusok.