Lendvai Ildikó ne tüntessen, de én miért ne?
Új pártok a parlamentben II.
További Belföld cikkek
- Biztonságosabbá tenné a villamosozást Vitézy Dávid
- Magyar Péter: Soha nem ütöttem meg a gyermekeim anyját, ő viszont engem sokszor
- Sokan adnak kölcsön ismerősöknek, de gyakran nem kapják vissza a pénzt
- Kósa Lajos egységben az ellenzékkel, visszadobott egy belügyminisztériumi törvénymódosítót
- Döntött a kormány, benyújtotta azt a törvényjavaslatot, amiről mindenki beszél Budapesten
Az első részben azt néztük meg, milyen volt kilenc hónap parlamenti munka, és mik voltak eddig a pártok legnagyobb sikerei.
4. A legrosszabb húzások
Az LMP-nek voltak korábban is öndefiníciós és kommunikációs problémái, és persze bugyuta sajtóközleményei is bőven, ha azonban azt a helyzetet kell kiemelni, amiről még a pártban is elismerik, hogy jókora hiba volt, az a vörösiszap-katasztrófa kezelése. Lényegében semmilyen karakteres LMP-s megnyilvánulásra nem emlékezhetünk a témában.
Ráadásul nem is arról volt szó, hogy átaludták az egészet, Jávor Benedek, a párt országgyűlési képviselője, a fenntarthatófejlődés-bizottság elnöke többször is járt a helyszínen a katasztrófa idején.
(Fotó: Szigetváry Zsolt)
A teljes képhez hozzátartozik még néhány dolog. A katasztrófa közvetlenül az önkormányzati választás után történt, és a halálosan kifáradt pártnak már a kampányt is alig volt energiája végigcsinálni. Másrészt az, hogy Orbán Viktor bejelentette a parlamentben a Mal Zrt. vezetőjének letartóztatását, olyan erős üzenet volt, ami után nehéz volt a többieknek bármivel feltűnni.
Az sem egyértelmű, mit kezdhet egy párt egy ilyen katasztrófával, a túlságosan politikai jellegű megnyilvánulás könnyen a visszájára sülhet el. Ezzel együtt az, hogy az LMP saját legfontosabb témáinak egyikében (környezet) nem tudott karakteres véleménnyel vagy akcióval előállni egy olyan ügyben, amely világszerte feltűnést keltett, egyértelműen az eddigi legnagyobb hibájuk volt.
Más jellegű a Jobbik eddigi legnagyobb mellélövése. A frakció megkérdezett tagjai nem is tudtak olyan ügyet említeni, amit kifejezetten kudarcnak tartottak volna eddig, csak azt ismerték el, hogy egyes témákat erősebben kellett volna nyomni. Volner János szerint ilyen például a korrupció vagy a devizahitelesek helyzete. Bárkit kérdeztünk meg a frakcióból, még csak hibának sem tartotta azt, ami szerintünk a Jobbik eddigi legrosszabb húzása volt.
A parlamenti bizottsági helyek elosztásakor a Jobbik azonnal felhívta magára a figyelmet azzal, hogy mindkét neki jutó bizottsági elnöki helyre erősen vitatható személyt jelölt. A nemzetbiztonsági bizottság élére a Magyar Gárda egyik alapítóját, Staudt Gábort, a szociális, ifjúsági és családügyi bizottság élére Sneider Tamás egykori egri szkinhedvezért.
Ahogy a Demokrácia és Dilemma Intézet írta, nem ez Magyarország veszte, de semmiképp sem segít abban, hogy komolyan lehessen venni a parlamentet. Staudt Gábor később el is bukott a C típusú nemzetbiztonsági átvilágításon, még a a bizottság tagja sem lehetett, helyére Mirkóczki Ádámot delegálták.
Magyarázatot itt is lehet találni. Ahogy Gyöngyösi Márton, a párt parlamenti képviselője mondta, a bizottsági elnöki helyekről szóló tárgyalásokon nem ragaszkodtak ezekhez a posztokhoz, a nemzetbiztonságit nem is remélték. Aztán úgy alakult (többek között az MSZP-nek köszönhetően), hogy ezeket kapták, és ezekkel a területekkel főleg Sneider Tamás és Staudt Gábor foglalkozott a pártban, természetes volt, hogy ők lesznek a bizottsági elnökök.
Sneidernél a jobbikosok egyáltalán nem tartják problémának a szkinhedmúltat, azt mondják, az régen volt, és nem befolyásolja a jelenlegi helyzetet. Staudt ügyében ugyanakkor – a gárda elsődleges ügye lévén a Jobbiknak – semmiképp sem vonultak volna vissza, noha az ellentmondás nyilvánvaló: Staudt ellenőrizte volna azokat a hatóságokat, amelyek szervezete után nyomoznak.
Arra, hogy utólag nem gondolják-e, hogy jobb lett volna támadhatatlan frakciótagokat ilyen pozícióba ültetni, a megkérdezett jobbikosok mind azt mondták, azóta nem foglalkoztak az üggyel, illetve bárkit jelöltek volna, úgyis megtámadták volna őket, és már megszokták az ellenszelet. Ha azonban a Jobbik komolyan veszi a parlamenti munkát, és számos jel utal rá, hogy komolyan veszik, ezek a jelölések súlyosan hibásak voltak.
5. A médiatörvény és az ellenállás
Emlékezetes parlamenti jelenet volt, ahogy a médiatörvény végszavazása előtt a Jobbik és az LMP együtt érvelt a törvény ellen, Dúró Dóra éppen úgy támadta azt, mint Karácsony Gergely. (Az LMP-nek éppen ekkor jött el a nagy pillanata, írtuk az első részben.)
Igaz, a Jobbik egyik módosítója bekerült a törvénybe, és az sem éppen a lazításról szól – ennek alapján a bűnügyi hírek aránya legfeljebb húsz százalék lehet a híradásokban. A médiatörvény legfontosabb intézkedései ellen azonban mindkét párt tiltakozott, és ez egy olyan újabb közös pont, amit érdemes megvizsgálni.
Az LMP beragasztott szájjal tiltakozott a törvény ellen, a Jobbik január elején demonstrált az egyperces csöndjéért miatt fegyelmi eljárás alá vont Mong Attila mellett, bár Novák Előd később magyarázkodni kezdett mondván, csak ebben a konkrét kérdésben álltak ki Mong mellett, de ettől még más ügyekben el kell számoltatni a „balliberális szerkesztőket és politikusokat”. Ezenkívül azonban az utóbbi hetekben a pártok nem repültek rá különösebben a témára, pedig nem sok kérdés foglalkoztatja jobban a közvéleményt, különösen, mióta vezető nyugati lapokban is rendszeresen erről van szó.
A külföldi kritikákkal kapcsolatban ellentmondásos a pártok viszonya, bár különféle okokból. A Jobbiktól furcsán is venné ki magát, ha pont azokat a lapokat lobogtatnák tiltakozásul, amelyekben őket általában a élesebben kritizálják, mint a Fideszt. „Nem szeretjük, ha külföldről fújják a passzátszelet” – mondta Szabó Gábor jobbikos képviselő.
Az LMP-nek ilyen jellegű aggályai ugyan nem voltak, de ők is inkább az ügy belföldi vonatkozásaira koncentrálnak. Ahogy Karácsony Gergely mondta, Brüsszelbe rohangálni ezzel nem szexi. Más kérdés, hogy a belföldi tiltakozással mit kezdenek. Ez azonban már átvezet a következő ponthoz, szorosan összefügg azzal a kérdéssel, hogy mi változott a pártokban, amióta bekerültek a parlamentbe.