Emőke
4 °C
20 °C

Az akadémia tiszteleti tagjai is a filozófusok védelmére keltek

2011.01.31. 16:01
A Magyar Tudományos Akadémia tizenhét külső és tiszteleti tagja nyílt levélben szólította föl az MTA elnökét, foglaljon állást a „filozófusbotrányban” megtámadott tudósok mellett. Két nappal később Pálinkás József közleményt adott ki, de nem tett említést a szóban forgó ügyről és az érintett tudósokról.

Az MTA külső és tiszteleti tagjai

„Külső taggá az a külföldön élő tudós választható, aki nem vagy nem csak magyar állampolgár, magát magyarnak vallja, tudományát elismerten és különösen magas színvonalon, alkotó módon műveli, és szoros kapcsolatot tart a magyar tudományos élettel.”

„Tiszteleti taggá az a külföldi (nem magyar állampolgár vagy kettős állampolgár; illetve külföldön élő magyar állampolgár) tudós választható, aki szaktudományát nemzetközileg kiemelkedő színvonalon műveli, és aki a magyar tudomány különleges megbecsülésére tarthat számot.”
(Az MTA alapszabálya)

A magyar filozófusok és más bölcsészek ellen hetek óta – elsősorban a kormányközeli sajtóban – folyó, őket többek között közpénzek elherdálásával vádoló támadássorozat ellen nemcsak a megtámadottak – többek között Radnóti Sándor, Vajda Mihály vagy Steiger Kornél – és hazai támogatóik léptek föl, vannak külföldi felszólamlók is. Jürgen Habermas német filozófus és Julian Nida-Rümelin volt német kulturális miniszter felhívása után megszólaltak a Magyar Tudományos Akadémia egyes külső és tiszteleti tagjai is.

A Scribd közösségi szájt Filozófusok nevű felhasználójának oldalán 2011. január 29-én megjelent egy nyílt levél. A levél címzettje Pálinkás József, az akadémia elnöke. Aláírói Daniel C. Dennett és Robert Evans, az MTA tiszteleti tagjai és Stevan Harnad, az MTA külső tagja, csatlakozott hozzájuk további tizennégy külső és tiszteleti tag, és az aláírásgyűjtés folytatódik. Dennett professzor és társai azonnali állásfoglalásra szólítják föl Pálinkás Józsefet:

„A világ más részein élő tudósoknak lehetetlen nem észrevenniük, hogy Magyarországon napjainkban nagyon nyugtalanító fejlemények fordulnak elő. Aggályok merülnek föl a sajtószabadság megzabolázása miatt, és a legutóbbi fejlemények az Akadémiát támadták meg. [...]

[Minden kutató] megtámadható olyan értelmű felületes, megalapozatlan vádakkal – a tudományos kutatáshoz nem értő, abban akár nem is hívő laikusok által –, hogy lefolytatásra és terjesztésre érdemtelen kutatásokra fecsérődik a közpénz. [...]

Mindennél fontosabb, hogy ha egy közpénzől támogatott kutatást alaptalan támadás ér a médiában – feltéve, hogy ez a támadás nem a becsületsértésig vagy a rágalmazásig rosszindulatú vagy személyes –, ezt a támadást a sajtószabadság és a véleményszabadság szükségszerű, sőt kívánatos megnyilvánulásának kell tekinteni, figyelmen kívül kell hagyni, és el kell tűrni. [...]

De egy olyan országban, ahol a sajtószabadságra és a véleményszabadságra magára is árnyék vetül, és ahol az ismert általános kriticizmus annyira általános (és annyira felületes és nevetséges), hogy szó szerint elérheti a Föld minden egyes támogatott tudósát [...], a legelső, amit a nemzetközi tudósközösség válaszul elvárna az adott ország tudósainak közösségétől, hogy az így megtámadott tudomány és tudosók védelmére kel.

E helyett arról értesülünk, hogy Magyarországon jogi lépéseket fontolgatnak a megtámadott tudósok ellen. Azt kérjük a Magyar Tudományos Akadémiától, hogy haladéktalanul és nagy nyilvánosságot elérően tegyen közzé egyértelmű állásfoglalást az így megtámadott kutatások és tudósok támogatására, az ilyen üres és ad hominem támadások ellen. [...]

Az sem mellékes, hogy a filozófusok – az újságírókhoz hasonlóan – kritikai gondolkodásmódjuk következtében gyakran bizonyulnak szálkának a kormányok szemében – kritikus gondolkodásra pedig nagyobb szükség látszik lenni a mai Magyarországon, mint bármikor a közelmúltban.

Egy ország tudományos akadémiája a tudománybeli kritikai dondolkodás gyakorlásának első, természetes védelmezője. Mi, a Magyar Tudományos Akadémia külső és tiszteleti tagjai bizakodóan, de ugyanakkor sürgetően várjuk az akadémia azonnali, feltűnő és egyértelmű nyilatkozatát a szóban forgó kutatásokat és tudósokat támogató állásfoglalásáról. [...]”

Január 31-én a Magyar Tudományos akadémia Pálinkás József elnök aláírásával közleményt adott ki. Ebben – anélkül, hogy bármilyen előzményre vagy hozzá intézett kérésre, felszólításra hivatkozna – leszögezi:

„[F]elhívom az állami hatóságok, a sajtó munkatársainak és a tudomány művelőinek figyelmét, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmánya 70/G szakaszának (2) bekezdése szerint »Tudományos igazságok kérdésében dönteni, kutatások tudományos értékét megállapítani kizárólag a tudomány művelői jogosultak«.”

Az akadémia elnöke ezután meghatározza, hogy „a kutatás, a fejlesztés és az innováció pályázati rendszerében, a tudományos intézmények működésében” felmerülő esetleges jogsértésekkel kapcsolatban kinek mi a jogköre:

„A hatóságok jogosítványa, hogy a jogsértéseket feltárják, és a jogsértőkkel szemben törvényes keretek között eljárjanak. A sajtó munkatársainak feladata, hogy a közvéleményt minderről hitelesen és kiegyensúlyozottan tájékoztassák, ugyanakkor elkerüljék az igaztalan vádaskodást, a megelőlegezett ítélkezést.”

Az elnöki közlemény hosszan foglalkozik a tudományos kutatások támogatási rendszerével. Mint arra többen fölhívták a figyelmet, a mai pályázat rendszer az első Fidesz-kormány, Pálinkás József minisztersége idején jött létre, és elsősorban a természettudományos és műszaki kutatások támogatására lett szabva. Mégis – az MSZP–SZDSZ-kormányok alatt is – ebben a rendszerben szorítottak helyet a bülcsészettudományi, filozófiai támogatásokat szolgáló pályázatoknak is.

A „filozófusbotrány” vitáiban világossá vált az is, hogy a megtámadott – „balliberálisnak” bélyegzett – tudósok mellett számos, az „ellentétes oldalhoz köthető” pályázó is részesült ilyen támogatásban. Az akadémia elnöke veszélyesnek minősíti ezt a rendszer, megfogalmazása legalábbis nem zárja ki a lehetőséget, hogy egyes pályázók – akár a most megtámadottak is – visszaélhettek vele. Vagyis egyetlen szóval sem áll ki mellettük, viszont megismétli azokat a visszaélési lehetőségeket (a kiírásnak meg nem felelő témák, aránytalan támogatások), amelyek a „filozófusbotrányban” felhozott vádakat képezik:

„A Széchenyi terv keretében 2001-ben kezdeményezésemre meghirdetett társadalomtudományi kutatások rendszerét a kormányváltást követően jelentősen átszabták, szakmaiságában megalapozatlanná, finanszírozásában logikátlanná, jogilag támadhatóvá tették. Az új pályázati rendszerben jelentős összegektől fosztották meg a felfedező (alap) kutatásokat, gyengítve az ország tudósmegtartó képességét, ugyanakkor lehetőséget nyújtottak arra, hogy az innovációhoz vagy Magyarország EU csatlakozásához olykor csak verbális bravúrokkal köthető társadalomtudományi kutatási pályázatokat a megszokottnál jóval tekintélyesebb összegekkel támogathassák.”

Az akadémia elnöke kilátásba helyezi – konkrét elképzelések említése nélkül – a pályázati rendszer megjobbítását:

„Közös érdekünk, hogy ezt a torz, nehezen átlátható, az ország fejlődése szempontjából hátrányos pályázati rendszert egészségessé tegyük, kialakítva a felfedező kutatás, a fejlesztés és az innováció érdekeire egyaránt tekintettel lévő, korszerű és minden szakaszában transzparens kutatástámogatási rendszert.”

A közlemény záró mondata – kellő elszántsággal – értelmezhető a „filozófusbotrány” kirobbantói és fönntartói elleni állásfoglalásnak is:

„A megkezdett munka sikerét veszélyeztetheti a szakszerűtlenség, a megfontolatlanság, a mesterségesen gerjesztett politikai sárdobálás eredjen az akár a tudományos élet területéről, a közigazgatásból vagy a sajtó tevékenységéből.”

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!