8500 euró kártérítés indokolatlan fogva tartásért

A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága 2011. január 11-i ítélete szerint a nyomozás lezárása és a vádirat benyújtása után nem tarthatták volna fogva a 27 éves fiatalembert. Ezzel a magyar állam megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményét és 5000 euró nem vagyoni kártérítést valamint 3500 euró perköltséget köteles fizetni a kérelmezőnek - közölte a Magyar Helsinki Bizottság.

Háttér

A panaszos ellen két bűncselekmény gyanúja miatt indult eljárás: 2004 telén kábítószert találtak nála. Beismerő vallomást tett, és öthónapi előzetes letartóztatást követően szabadlábra helyezték. 2005. május 20-án újra őrizetbe vették kábítószer-kereskedelem gyanújával, miután különböző kábítószereket találtak egy garázsban, aminek a kibérlésénél jelen volt.

Bár a 2006 júniusáig tartó, kiterjedt nyomozás alatt rá nézve nem merült fel semmilyen további terhelő információ, sorozatosan meghosszabbították az előzetes letartóztatását arra hivatkozva, hogy összebeszélne a bűntársaival, illetve megszökne. Végül a garázsban talált kábítószerekkel kapcsolatos valamennyi vád alól felmentették. A fiatalember összesen 18 hónapot töltött előzetes letartóztatásban.

A strasbourgi eljárás

A Helsinki Bizottság ügyvédje, dr. Kádár András Kristóf a Darvas kontra Magyarország ügyben azt sérelmezte, hogy az előzetes letartóztatás meghosszabbításáról döntő magyar bíróságok nem vették figyelembe, hogy a panaszosra nézve semmilyen terhelő adat nem merült fel a nyomozás során, és nem indokolták érdemben azt sem, hogy miért áll fenn a szökés és az összebeszélés veszélye. A magyar állam ezért szerintük megsértette az Egyezmény 5. cikkét, mely szerint szabadságától senkit sem lehet önkényesen megfosztani. A magyar kormány azt állította, hogy mivel a kábítószer-kereskedelmet a törvény súlyosan fenyegeti, ezért attól kellett tartani, hogy a panaszos megszökik.

A döntés

A Bíróság megállapította, hogy a nyomozás 2006. júniusi lezárása, de legkésőbb a 2006. augusztusi vádemelés után az előzetes letartóztatás fenntartásának nem volt jogszerű alapja. Az eljáró magyar bíróságok csak a várható büntetés mértékére hivatkoztak, nem vették figyelembe a panaszos személyes körülményeit, például rendezett családi hátterét, nem indokolták, miért áll fenn a szökés veszélye. A hatóságok azt sem indokolták semmivel, miért nem számoltak a házi őrizet lehetőségével.

A bizottság értékelése

A Helsinki Bizottság álláspontja szerint a bíróságoknak alaposabban kellene vizsgálniuk az előzetes letartóztatás szükségességét és gyakrabban alkalmazniuk annak alternatíváit, a lakhelyelhagyási tilalmat és a házi őrizetet. Ezen túlmenően valamennyi, a büntetőügyekben eljáró hatóságnak komolyan kellene vennie, hogy a fogva tartott terheltek ügyében soron kívül kell eljárni. Amellett, hogy ezt követeli meg a terheltek alapvető jogainak tiszteletben tartása, ilyen módon a börtönök zsúfoltsága is csökkenthető lenne, ami jelentősen tehermentesítené a büntetés-végrehajtási állományt, lehetővé tenné a jogerős elítéltek reintegrációjára való összpontosítást, és kevesebbe kerülne az adófizetőknek.