Rudolf
2 °C
13 °C

Army of lovers: melegek a seregben

2011.02.08. 11:24
Valóban rontja a homoszexualitás a csapatszellemet? Tényleg homofób hangulat uralkodik a seregben? Hogyan élik meg a melegek a titkolózást? Amerikában régóta folyik a vita a kérdésről, sőt nemsokára engedélyezik a nyíltan melegek katonai szolgálatát, miközben a magyar hadügy hallgat, mint a sír.

Az USA-ban gyakorlatilag még mindig hatályos az a tizenhét éve hozott törvény, amely megtiltja a fegyveres erők meleg tagjainak, hogy nyíltan vállalják homoszexualitásukat. Tavaly év végén az amerikai törvényhozás elfogadta ugyan a törvény visszavonását, és azt Barack Obama elnök is aláírta, de amíg a hadügyminiszter, a fegyveres erők főparancsnoka és Obama meg nem győződnek róla, hogy az új szabályok nem veszélyeztetik a hadrafoghatóságot, továbbra sem szolgálhatnak szexuális identitásukat nyíltan vállaló melegek az amerikai hadseregben, a légierőnél vagy a tengerészgyalogságnál.

Az 1993-ban, még Bill Clinton elnöksége alatt elfogadott „Don't ask, don't tell” (DADT; ne kérdezd, ne áruld el) néven ismert törvény komoly kompromisszumok eredményeként született meg. Nem tiltotta meg ugyan a homoszexuálisoknak a katonai szolgálatot, de kikötötte, hogy hallgatniuk kell szexuális preferenciáikról. Aki a toborzáskor bevallotta, hogy meleg, azonnal eltanácsolták; akiről időközben derült ki, azonnal leszerelték.

A törvény pozitívuma volt, hogy egyáltalán lehetővé tette a melegeknek a fegyveres szolgálatot, ugyanakkor a homoszexuálisok érdekeit képviselő szervezetek azzal érveltek, hogy a DADT alapvető alkotmányos jogaiktól fosztja meg őket: korlátozza a szólásszabadságot, a jogszerű eljárást és a szabad párválasztást.

Az elmúlt 16 évben az amerikai parti őrségtől, a tengerészgyalogságtól, a haditengerészettől, a hadseregtől és a légierőtől összesen 13 000 főt szereltek le, mert kiderült róluk, hogy homoszexuálisak. Bár a törvény időközben finomodott, és kiegészült két új főszabállyal – „don't pursue” (ne üldözd), illetve „don't harass” (ne zaklasd), Obama 2008-as választási kampányában többször elmondta, hogy vissza akarja vonni a törvényt, és később egy szövetségi perben bemutatott nyilatkozatából kiderült, hogy a DADT, vagyis a katonák eltitkolt homoszexualitása szerinte nemhogy nem járul hozzá a nemzetbiztonsághoz, hanem egyenesen gyengíti azt.

Aki látott már meleget, kevésbé homofób

Az emberi jogi, antidiszkriminációs elvek mellett a legfontosabb kérdés, hogy valóban káros vagy veszélyes-e a fegyveres erőkre nézve, ha melegek szolgálnak soraikban. Az 1993-as DADT ebben a kérdésben elég egyértelműen fogalmaz. „Az olyan személyek jelenléte a fegyveres erőknél, akik hajlandóságot vagy szándékot mutatnak arra, hogy homoszexuális aktusban vegyenek részt, elfogadhatatlan kockázatot teremtene az emelkedett csapatszellemre, a rendre, a fegyelemre és az egységek összetartására – mindarra, ami a katonai ütőképesség alapját jelenti.”

DADT

A kérdés megítélése azonban az elmúlt években szépen lassan megváltozott: Obamával együtt egyre több hadügyi szakértő és pszichológus állítja, hogy a melegek katonai szolgálatával nincs különösebb baj. A Zogby International közvélemény-kutató 2006-os felméréséből az derül ki, hogy az Irakot és Afganisztánt megjárt katonák 37 százaléka gondolja úgy, hogy nem szabadna megengedni a melegeknek, hogy a fegyveres erőknél szolgáljanak. 26 százalékuk támogatja az elképzelést, 32 százalékuk semleges, a maradék bizonytalan. Azok a katonák ugyanakkor, akik biztosak voltak abban, hogy egységüknél szolgál meleg vagy leszbikus, jóval megengedőbbek voltak a homoszexuálisokkal, mint azok, akik nem ismertek melegeket közvetlen környezetükben. Az előbbi csoport tagjainak 66, illetve 64 százaléka állította, hogy a melegek jelenlétének nincs hatása az egyéni hangulatra és a csapatszellemre, míg az utóbbiak, akik nem ismertek egységüknél homoszexuálist, 58 százalékban úgy nyilatkoztak, hogy a melegek jelenléte negatív hatással lenne az egységre.

Három éve John Shalikashvili tábornok, az iraki békefenntartásért felelős volt főparancsnok azt mondta, hogy szerinte a homoszexuálisok jelenléte a hadseregben nem aknázná alá a fegyveres erők hatékonyságát, és tavalyelőtt Colin Powell, aki szolgált tábornokként és külügyminiszterként is, úgy nyilatkozott, hogy a DADT életbe lépése óta eltelt 16 év alatt sok minden változott, és a törvényt újra kellene gondolni.

Újra is gondolták. Az örömhír hallatán idén január elején létrejött az outmilitary.com, a fegyveres erőknél szolgáló homoszexuálisoknak szánt, Facebook-szerű közösségi szájt. Feliratkozáskor meg lehet adni, hol szolgál az ember (hadsereg, haditengerészet, légierő, tengerészgyalogság, parti őrség, vagy egyszerű támogató), a rendfokozatot, a szolgálati helyet, és természetesen a szexuális preferenciákat, ami lehet meleg, leszbikus, biszexuális, bizonytalan vagy hetero. A szájt nagyjából 50 taggal indult, most, néhány hét alatt összesen 1700-an csatlakoztak, de sokan vannak fönt álnéven, ami azt jelenti, hogy nyíltság ide, Obama oda, nem mindenki bízik abban, hogy a U.S. Armyból az outmilitary.com hatására Army of Lovers válik.

Az Army of Lovers és a gay bomb

A homoszexualitást nem tartották mindig ellentétesnek a katonai szolgálattal, sőt volt olyan korszak az emberiség történetében, amikor a csapatkohéziót kifejezetten a katonák melegségére alapozták, és meg voltak győződve róla, hogy a homoszexualitás növeli a katonák harci kedvét.

Az ókori Görögország városállamainak hadseregeiben egyáltalán nem volt ritka a homoszexualitás. Az egyik leghíresebb, kizárólag melegekből álló alakulat az i.e. IV. században létrehozott thébai szent sereg volt, amelyet 150 homoszexuális pár alkotott. Plutarkhosz szerint az ötletet Platón Lakomájából (Symposion) vették, amelyben az olvasható, hogy ha egy szerelmesekből álló hadsereg katonái egymás oldalán harcolnának, meghódítanák a világot. („Ha megvalósíthatnánk, hogy egy állam vagy sereg csupa szeretőkből állna, el se képzelhetnénk tökéletesebb önkormányzatot, vagy minden undokságtól tartózkodást és egymással vetélkedést. És az ilyenek a harcban, akármily kevesen is legyenek, kereken kimondva mindenkin győzedelmeskednek. Mert ha egy szerelmes férfi netán megfutamodnék a sorból, és eldobná a fegyverét – ennek legyen tanúja bárki más, csak ne a kedvese, mert ezt nem szenvedhetné el, inkább a halál!” (Jánosy István fordítása.)

A thébai szent sereget, amelyről a nyolcvanas évek végén az Army of Lovers svéd popegyüttes elnevezte magát, végül II. Philipposz makedón király győzte le megalakulása után negyven évvel, i.e. 338-ban.

DADTarmy

A melegsereg legyőzése óta eltelt pár ezer év alatt azonban visszájára fordult a fegyveres erők hozzáállása a homoszexualitáshoz. Erre az egyik leghihetetlenebb, már-már urban legend-szagú bizonyítékot az USA légierejének laboratóriuma, a Wright Laboratory, az U. S. Air Force kutatórészlegének elődje szolgáltatta 1994-ben. A tudósok olyan nem halálos vegyi fegyver kifejlesztésére dolgoztak ki javaslatot, és kértek 7,5 millió dollárt az amerikai hadügyminisztériumtól, amely az ellenségen alkalmazva, bármilyen hülyén hangzik is, homoszexuálissá tette volna a másik oldalon harcoló katonákat. Az angolul „gay bomb”-ként, magyarul durva szóhasználattal „buzimbombaként" emlegetett fegyver leírását tartalmazó dokumentumot a nemzetközi Sunshine Project megszerezte ugyan, és nyilvánosságra is hozta, de az USA haditengerészetének nyomására eltávolították a projekt webszájtjáról, mondván, hogy a közlés veszélybe sodorta a hadügyminisztérium programjait és alkalmazottait.

Bármekkora képtelenségnek is hangzik a felvetés, annyi biztos, hogy a javaslat készítői 16 éve, tehát egy évvel a DADT hatályba lépése után meg voltak győződve arról, hogy az ellenség homoszexuálissá változtatása győzelemhez segítheti az amerikai hadsereget, ami implicite arra utal, hogy a melegek rosszabb katonák lennének, mint heteroszexuális bajtársaik. És bár időközben egyre több ezzel ellentétes szakvélemény fogalmazódott meg, ugyanezt a vádat még tavaly is elismételte egy amerikai tábornok. John Sheenan, a NATO egyik volt parancsnoka egy márciusi szenátusi meghallgatáson azt állította, hogy a délszláv háború legtragikusabb eseményéért, a 8000 boszniai muszlim életét követelő srebrenicai mészárlásért a térségben állomásozó homoszexuális holland katonák voltak felelősek. A tábornok szerint, akit éppen Obama DADT-eltörlési tervével kapcsolatban hallgatott meg a szenátus, a holland katonák nyílt homoszexualitása miatt a várost védő egység „erőtlen volt, rosszul irányították, és a szerbek bevonultak a városba, a katonákat a telefonoszlopokhoz bilincselték, aztán lerohanták és kivégezték a muszlimokat.”

A holland hadügyminisztérium „teljes nonszensznek” nevezte Sheenan vádjait, de az, hogy ezek a vádak egyáltalán megfogalmazódtak, jól demonstrálja a hadsereg egyes vezetőinek hozzáállását a melegkérdéshez. És bár ritkán derül fény a melegeket a seregben érő atrocitásokra, a közvélekedés szerint maguknak a homoszexuálisoknak is jobb, ha titkolóznak. A helyzet megoldatlanságát szemlélteti egy 19 éves, feltehetően Irakban szolgáló amerikai katona levele, amelyet Dan Savage-nek, az USA egyik legismertebb, egyébként nyíltan meleg párkapcsolati tanácsadójának írt néhány évvel ezelőtt. A fiatalember elmeséli, hogy vonzódik egyik katonatársához, és bár próbált már finoman jelezni neki, beszélni nem mer vele, mert tart a következményektől. Tanácsot kér, mit tegyen. Savage válasza: „Szerintem ha közös zuhanyzókban és hálókörletekben nem túl kifinomult jelzéseket küldtök egymásnak, az mindkettőtök életébe kerülhet.”