Műtéti kockázat vagy hiba a méhátfúrás?

2011.03.09. 09:39 Módosítva: 2011.03.09. 09:45
Borzalmas testi és lelki kínok között halt meg egy fiatal nő, miután műtét közben átszúrták a méhét és a beleit a szentesi kórházban. A szakértők a felelősség megítélésén vitatkoznak.

A frissen házasodott fiatal nőnek 2008 júliusában elhalt a nyolchetes magzata. Kezelőorvosa, K. Fábián, akinek a magánrendelésére járt, a műszeres eltávolítás mellett döntött. A szentesi kórházban végzett műtét közben azonban a küretkanállal átfúrta a méh hátsó falát és a vékonybelet – írja a Népszabadság.

A nő, akinek hasűri vérzése keletkezett, széklet került a hasüregébe és hashártyagyulladást kapott, ébredése után fájdalomra panaszkodott. Kezelőorvosa nem nézte meg, fájdalomcsillapítót és görcsoldót írt fel neki. Másnap az ügyeletes orvos ultrahanggal megvizsgálta, észlelte a hasűri vérzést, és átküldte a leletet L. Fábiánnak, aki ekkor sem nézte meg a betegét, helyette újabb gyógyszert írt fel neki.

A nőnek az ügyeletes erősebb gyógyszert írt fel, amikor pedig fekete színűt hányt, savlekötő szedését rendelték el. Másnap az osztályvezető utaítására elvégezték a műtétet: ekkor derült ki, hogy egy bélszakaszt el kell távolítani, de már későn: a betegnél szepszis (sebfertőzés miatt bekövetkező vérmérgezés) lépett fel, és át kellett szállítani az intenzívre. Két újabb műtétet követően, három héttel később meghalt.

A fiatalasszonyt helyhiány miatt nem a műtöttek közé, hanem az újszülöttes osztályra vették fel, így azt kellett látnia, hogy az elviselhetetlen szenvedései közben azt kellett látnia, hogy boldog kismamák veszik körül a babáikkal.

A kezelőorvosnak a büntetőeljárásban a terhére rótták, hogy nemcsak küretkanalat, hanem vákuumos készüléket is használt, ám erről a műtéti jelentésben nem írt, az utókezelés során pedig nem tartotta be az ellenőrzésre és megfigyelésre vonatkozó szabályokat. A férjet azzal nyugtatgatta, hogy aggodalomra semmi ok, majd amikor nyilvánvalóvá vált a hiba, annyit mondott, hogy "sajnálom, elbasztam" (ez utólag a bíróságon tagadta).

A vádlott védője a tárgyaláson azzal érvelt, hogy L. Fábiánnak letelt az ügyelete, a nőt a munkatársai is elláthatták volna. A kórház szakértői szerint a beteg műtéti sérülései az ilyen beavatkozások ismert kockázatai, amik nem minősíthetők mulasztásnak, és nem bizonyítható az összefüggés a késedelmes műtét és a beteg halála között.

Két másik szakértő szerint a perforációra utaló jelek ismeretében a késedelem a foglalkozási szabályok megsértésének minősül. Egy harmadik pedig a méhátfúródást is műtéti hibának tartja, a küretkanál és a vákuumos eszköz együttes használata pedig szerinte ellentétes a szakmai szabályokkal, a halál és a méhsérülés között pedig okozati összefüggést lát. Ez a szakértő úgy véli, hogy a gyógykezelést végző teljes orvoscsoport felelős a beteg haláláért.

Az ügy megítélésében a cikk írója szerint arra is érdemes tekintettel lenni, hogy egy kórházban dolgozó, elismert orvos magánbetegének kezelésébe a többi orvos általában akkor sem szívesen avatkozik bele, ha a kezelőorvosnak lejárt a munkaideje és elment. Mindez a szülész-nőgyógyászok esetében azért is releváns, mert a betegek a "szeméremérzetre tekintettel" ragaszkodnak az orvosukhoz.