Julianna, Lilla
1 °C
11 °C

Ezek itt jönnek-mennek, az alkotmány marad

2011.03.16. 07:07
Ezt a meccset Orbán Viktor nyeri – állítja a Demokrácia és Dilemma Intézet. Aktuális elemzésünk fő tétele: az alkotmánytervezet jobban sikerült, mint ahogy a közvélemény várta, ebből nem lesz nemzetközi purparlé. Egy hét alatt mindenesetre senkinek sem sikerült határozott mozdulattal felvenni a kunkorodó fonalat.

Nagyon sok baj nincs ezzel a preambulummal, ugye? – írta intézetünk egyik munkatársa a másiknak még múlt szerdán, miután megismerkedett a régen várt szöveggel. Nincs, és az egésszel sincs – válaszolta a másik az egyiknek. Aztán ennyiben maradtak, majd felerészben elmerültek a huszonnyolc oldal rejtelmei és nüanszai között.

És immár egy teljes hete várják, hogy az ellenzék, az elemzők, a sajtó vagy akárki ízekre szedje, cafatokra tépje a tervezetet, de mindeddig hiába. Kedden sem futotta sokra az MSZP-től, az LMP-től vagy a Jobbiktól – még Kis János filozófus, egykori SZDSZ-elnök próbálkozott a legvehemensebben –, nagyjából addig jutottak: nem szép dolog, hogy a kormányoldal nem egyeztetett ezekről a fontos kérdésekről sokkal korrektebben, barátságosabban. Márpedig amit nem sikerül közbeszéd tárgyává tenni március 15-én, azt március 16-án aligha sikerülhet.

Leírtuk már: miután arra az ismert okok miatt nincs esély, hogy az új alaptörvényt kétoldali egyetértés legitimálja, ezt csak a szöveg minősége teheti meg. Továbbá természetesen a történelmi távlat. Az annalesekben alig van nyoma annak, hogy a sorsfordító események idején miért, miken, hogyan civakodtak nagyjaink, holott bőven volt bajuk egymással és az egész kerek világgal.

Lábjegyzet és fejezet

Innen nézvést logikusan érvelt korábban Gulyás Gergely, a szövegező bizottság nyilatkozóképes tagja, amikor azt mondta, minden bizonnyal lábjegyzet lesz csupán, hogy az ellenzék távol maradt az alkotmányozásból. Azt mi tesszük hozzá: maga az alkotmány akár egész fejezetet is kaphat a részletesebb-terjedelmesebb könyvekben.

Nyomot hagyni, ezt akarja az Orbán-kormány, sejtette a politikai elemző – és nekünk egyet kell értenünk ezzel a megállapítással is. Az alkotmányozni akarás hevén túl elég sok momentum utal erre a tervezetben is. A nyomot hagyás késztetése a rendszerváltás óta több politikus munkásságában-cselekedeteiben felbukkant. Antall József és Horn Gyula még nemigen foglalkozott ezzel, előbbinek nem volt erre ideje, utóbbinak más volt a mentalitása. Ám utánuk kettő odatette magát keményen.

Orbán Viktor már első ciklusában úgy érezte, be kellene fejezni a rendszerváltást valahogy. Miután ahhoz nem volt, nem lehetett ereje, hogy mélyreható reformokat hajtson végre, a szimbolikus politikába menekült. Egy dolgot ragadnánk ki ehelyütt, alátámasztandó, hogy néhány év messzeség milyen sokat számít. A maga idejében roppant heves indulatokat váltott ki a Szent Korona áthelyezése a Parlament épületébe. Elsősorban az a kifogás merült fel, hogy miért lenne egy uralkodó fejéke egy köztársaság szimbóluma. A tárgy azóta is ott hever békében, deli legények őrzik, turisták nézegetik.

Köztársaság és egyebek

Hasonló sors vár az alkotmányra. Azzal a különbséggel, hogy nem kellenek mellé kardos katonák, olvasgatni meg nemcsak külföldiek, magyarok sem fogják, néhány hét, esetleg hónap elteltével a publicisták és a bloggerek is leszoknak erről. Az egyelőre természetes, hogy mindenki azt keresi benne, amibe bele lehet kapaszkodni. Hibákra és butaságokra vadásznak a magyarok.

A szöveg világnézetileg nem semleges, ellenben értékválasztó – de semleges nem is lehetne. Olyan nincsen. Jobboldali szerkesztőktől ugyanakkor baloldali szöveget sem várhattunk. Persze fel tudunk sorolni konkrétan nem tetsző elemeket mi is, a gyermekek után járó választójog kérdésének lezáratlanságától az Alkotmánybíróság szerepének korlátozásán át egyes szerencsétlen megfogalmazásokig. Másfelől ugyanakkor megjegyzendő, vannak a tervezetben az aktuális áramlatokba illeszkedő részek is, különös tekintettel a mindenkori kormányokat spórolásra kényszerítő passzusokra.

Kell ide egy zárójeles bekezdés. Nem tartjuk kardinális kérdésnek, de nem értjük, miért fontos a köztársaság szó kilövése, úgy, hogy közben az államformát változatlan szilárdsággal rögzíti az alaptörvény. Munkatársainknak Magyarországgal és a Magyar Köztársasággal sincs bajuk, de tisztában vannak vele: a köztársaság Gurcsány Ferenc exminiszterelnök, valamint a szocialista párt kulcskifejezése. Akiknek így még egyszerűbb aduként használniuk ezt. Mondhatják: bizonyítékuk van rá, hogy a jobboldal nem tiszteli eléggé a köztársaságot.

Teszik a dolgukat

De a DeDi mindezekkel együtt és mindenen túl úgy véli: összességében színvonalasabb munkát végeztek a kormányoldal ezzel megbízott képviselői, mint amilyet vártunk tőlük. A már említett preambulumot sem lehet összehasonlítani a tavaly nyári nemzeti együttműködési nyilatkozattal, amely inkább paródiának tűnt, mintsem az új felemelkedés kezdetét jelző kordokumentumnak. Nyilvánvaló, hogy a keresztény gyökérzet vagy a Szent Korona szerepének kiemelése tűnhet avíttosnak is, de nem vállalhatatlanul az. Annyira semmiképp sem, hogy mindez közfelháborodásba torkollhasson.

Vagyis azt állítjuk, a kibontakozó-folytatódó viták nem fognak elhúzódni. Akkor sem, ha az ellenzék – ahogy jó előre kinyilvánította – nem kíván a parlamentben tárgyalni erről, hanem a sajtóban próbálja intenzíven kifejteni ellenérveit. Akkor sem, ha még lesz szó alkotmányos puccsról nem is egyszer. A kétharmad néhány hétig teszi a dolgát az Országház falai között, lefolytatják az általános és a részletes vitát, módosítják a módosítandókat, április közepén szavaznak, a köztársasági elnök aláír, megszületik új alkotmány.

A nyom

Ahhoz képest, hogy csak az egyik oldal munkája nyomán sarjad, annyira nem lesz rossz tehát. Mondhatnánk, hogy ahhoz képest gyenge, amilyen teljes konszenzus mellett lehetne, de nem mondanánk igazat. Teljes politikai konszenzus Magyarországon és a Magyar Köztársaságban fontos szimbolikus kérdésekben egy darabig még nem lesz. Még azt is sarlatánság lenne hangoztatni, hogy egy-két generációval később kialakulhat. Fogadni nem mernénk erre sem.

Ezek után két eset lehetséges, az egyiknek adunk kevesebb esélyt. Szerintünk kevésbé valószínű, hogy francia módra évtizedeken-évszázadokon át új többségek készítsenek újabb és újabb alkotmányokat, kezdjék elölről meg elölről az egészet. Azt tippeljük, amit most elfogadnak, annak a legfontosabb részei megmaradnak egy ideig. Nem fog értük mindenki rajongani, de az alapvetések olyanok lesznek, amilyennek látjuk őket. Jöhetnek ilyen-olyan módosítások, de ez lesz Magyarország alkotmánya. Ezt a meccset Orbán Viktor nyeri. Ott a nyom.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!